Ma reggel sírva kértem a teremtőt, hogy vegyen magához, amikor aktiválta magát a telefonon alkalmazott ébresztés.
Lehet lassan át kell értékelnem az együttélésről alkotott véleményem. Mondjuk odaadtam a zsebemből az aprót egy kávés bögrével ücsörgő férfinak, aki megköszönte és közölte, hogy csak a barátját várja. Össze kellett kapnom magam, hogy valahogy emelt fővel tudjak távozni ebből a sztoriból. Kurva jó feleség lenne belőlem , de sajnos már nem tudok annyit hazudni, hogy férjhez menjek.
Érdekes az emberi agy, vagy esetemben annak hiánya.Bennem a negatív élményék rossz dolgok törlődnek egy idő után. És ezt cseppet sem bánom! És nem csak azért, mert a bűnbocsánat jót tesz a léleknek, hanem, mert a régi sérelmek cipelése kurva sok energiát el tud venni az előrehaladástól. ( itt most lett volna egy jó gondolat befejező mondat, de elfelejtettem amíg a vacsorát kavargattam.)
A héten pedig már a második embert dicsért meg, hogy milyen jól nézek ki. Igaz mindkettő nő volt, na de ebben a korban már ne válogasson az ember.
Béke gyermekeim az úrban!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése