Rég nem írtam. Közben nem, hogy eljött a szabadság, de a hétvégével be is fejeződik. Élményekkel tele érkeztünk meg. Kezdtünk a Mátrában és Debrecen volt a végállomás. Meglátogattuk a dédi mamát és dédi papát. Velük mindig nagyon jó, hiszen történelem van mögöttünk. Ismerjük egymás minden rezzenését. Tudjuk egymás értékeit, hibáit és ezekkel együtt szeretjük a másikat úgy, ahogy van.
Ilyenkor előjönnek a régmúlt emlékei jó nagy röhögésekkel. Látni és érezni az önzetlen szeretetüket, örömüket, hogy néhány napot otthon vagyunk azt hiszem, önmagában párját ritkító élmény és töltés. Előkerül papa akkurátusan készített meggybora, amiből 2-3 pohár teljes KO. Mama pedig olyan gasztronómiai élményben részesít bennünket, hogy arra szó nincs....na és ilyenkor mindkettő napokig kánonban rappeli, hogy szedjetek, egyetek, vegyetek, szedjetek, egyetek, vegyetek....
Ősszel a Mátrában sétálni több, mint csoda pedig nem a teljes pompáját láttuk a vidéknek. A legszebb arca két hét múlva mutatkozik meg, de így is nagy töltést adott. Joggal tartják hazánk egyik legszebb vidékének. Nekem gyermekkorom osztálykirándulásait idézi fel. Mindenkinek bátran ajánlom. Akik már ismerik, azoknak azért, akik még nem, azoknak azért.
Erdőben fotózni úgy gondolom, nem kis feladat. Amiatt mert apró területekre beszűrődik a fény, de mindjárt mellette sötét, árnyékos foltok vannak és nagyon nagy a kontraszt. Nincs az fényképezőgép, ami e kettőt kiegyenlíti még manuális fokozatban sem, hiszen ha a fényre állítjuk be a gépet, akkor a sötétebb részek buknak be, ha viszont a sötét területnek adunk beállításokat, akkor kiég a világosabb rész. Egyszerre a kettőt lehetetlen kezelni. Muszáj szoftveresen igazítani a képeken.
Így sikerült.
Mindenkinek csoda szép őszi hétvégét!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése