Ősz

Régebben a nyár volt a kedvenc évszakom. Hihetetlen, hogy az ember mennyit képes változni az évek során. Nagyobb dolgokban nyilván nem, de kisebbekben annál inkább. Amit valamikor meg nem ettem volna az most kedvencemmé vált és így tovább. 

Ma már imádom az őszt sőt, még az esőt is, a szép kövér vízcseppeket.  Imádom a színeket, a különleges fényeket, amit csak az ősz tud megmutatni. A reggeli csípős levegőt, a ködöt átvilágító napsugarat és imádom, hogy ilyenkor kicsit összehúzódik a világ. Mindenki szívesebben van otthon, több időnk jut egymásra. A kinti világ lassan elalszik, de a szívünk ilyenkor kezd igazán élni. Kicsit olyan, mintha épp azért lenne kint sötétebb, hogy már ne odakint keressük a fényt,  hanem inkább magunkban vagy a másikban. 

Ez az időszak nekem a nyugalomról, a békéről szól és már nem a lendületről.

Valahol olvastam egyszer és megmaradt bennem. Csak az ősz mutatja meg igazán, mi született tavasszal és csak  este tudjuk meg, mit hozott az aznap.

Szép estét nektek!