Péntek este 6 óra, a belvárosi ékszerész éppen húzza le a rácsot az üzlet ajtaján, amikor a rács alatt bebújik egy elegáns úriember, egy gyönyörű nő társaságában.
- Elnézést, Ékszerész úr, megköszönném, ha még kiszolgálna minket. A hölgynek szeretnék egy szép gyémántgyűrűt venni, az ár nem számít.
Az ékszerész persze rögtön elfelejti a zárórát, kiteszi a kollekciót, a nő rövid válogatás után kiválasztja a legszebb gyűrűt.
- Mennyi lesz ez? – kérdezi az úriember.
- Tíz millió – mondja az ékszerész.
- Megértheti Ékszerész úr, hogy nem hordok magamnál ennyi készpénzt, de azonnal kiállítok Önnek egy csekket.
Az ékszerész vakarja a fejét:
- Ne haragudjon, Uram, nem személy szerint Önnel szemben vagyok bizalmatlan, de ugye… az ember annyi mindenfélét hall… ugye... és bankok már bezártak…ugye... és…
- Ne is mondja tovább – vág a szavába az úriember – tökéletesen megértem Önt, hiszen nem ismer, érthető az elővigyázat. De tudja mit? Most kiállítom a csekket de a gyűrűt itt hagyjuk, Ön hétfőn bemegy a bankba a pénzért, itt a névjegyem, felhív és elviszem a gyűrűt.
Az ékszerész egész hétvégén nem alszik, hétfőn már nyitáskor ott toporog a bank kapujában és majd szívbajt kap, amikor a banktisztviselő közli vele, hogy a csekkre egy fillér fedezet sincs. Azonnal hívja a névjegyen lévő számot:
- Uram, a csekkre nincs fedezet, hogyan fogja így elvinni a gyűrűt?
- Ugyan, kit érdekel már a gyűrű - mondja a férfi – a csaj péntek éjjel „megvolt”…
(Nem azé' mondom, de péntek este van.
Én szóltam!!! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése