Túlóra, túlóra és mindenhol a túlóra. Ebben az évben már nem lesz egyetlen szabadnapom sem, hétvégén és karácsonykor is dolgozom. Ilyen még nem volt vagy legalábbis nem emlékszem rá. Ahogy időm van, azonnal azok képeit készítem, akik várnak rám, hogy aztán a többieket is lekattinthassam.
Muszáj volt ma elmennem néhány kelléket vásárolni karácsonyi fotózáshoz na és egyébként is vennem kell minden évben valami újat akkor is ha már sok van itthon belőle. Icipici kis mikroled égős világítás és egy kis organza. Ettől pedig igazi karácsonyi hangulatom lett egy kis időre. Már látom a kompozíciót magam előtt és érzem a vanília, szegfűszeg, forralt bor vegyes illatát. Pillanatok alatt pörögnek le a gyermekkori emlékeim, a karácsonyra készülős, családi disznótorok a maguk utánozhatatlan hangulatával, a nagybácsik pálinka illatú puszija és az öten szaladtunk hót részegen a disznó után jellegű sztorik.
Csodás, havas képekre vágyom, remélem lesz végre hó anélkül is, hogy 2-3000 m-re fel kellene menni valahová, bár ha más nem marad, ez sem lesz akadály.
Reggelente már hideg van. Vakarom a jeget a szélvédőről na és amikor a pára fagy meg, jönnek a szépséges jégvirágok. Döbbenetes milyen nagy gonddal rajzol a természet, de tényleg.
Eredeti és utánozhatatlan. Lélegzet elállító, millió éves csoda ugyanakkor megunhatatlan.
Szép estét, türelmet, kitartást mindenkinek szívemből az év utolsó dekádjára jellemző hajtáshoz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése