Nem hallottam ezer éve, csak úgy beugrott. Semmi örök érvényű igazság. Csupán hangulat. Lecsillapít, megnyugtat. Szép.
Ill. valami azért mégis. Néha eszembe jutnak emberek, akik már nincsenek az életemben, de amíg voltak, megtanítottak valamire. Van, hogy megértem, csak úgy átmasíroztak az életemen és hoztak egy üzenetet és van, hogy hiányzik valaki. Többre és többnek tartottam egy üzenet átadásánál ezért még nem tudtam elengedni őt.
Megértettem, hogy ha teljesen meg akarjuk érezni a másik világát, muszáj egy-egy pillanatra az ő szemével nézni a közös világunkat.
Van egy objektum, amit ellenőrzök. A neve talán nem is fontos. Ideg- és elmeklinika. Tudjátok, ahol zavarodott embereket kezelnek és ahonnan ezek a betegek időnként megpróbálnak megszökni.
Valaki nagyon meg akarta érteni őket és el kezdett az ő fejükkel gondolkozni. Iszonyú nehéz lehet egyébként. Ez a valaki épített egy buszmegállót a klinika udvarára. A legtöbb szökni vágyót itt találják meg....és ez milyen jó mindenkinek.
Csak a másik gondolkodását kellett követni.
Egyet viszont nem értek. Mindennap korán, nagyon korán kelek. Hol az arany?
:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése