Abrazame

Volt régebben egy ismerősöm, aki elmesélte, hogy intenzív kapcsolatba került egy sármos, minden szempontból megnyerő férfival.  Az egész robbanásszerűen indult, négy héten át lángolt a tűz, hogy utána egy pillanat alatt hunyjon ki. Nem így tervezték, valójában nem is terveztek semmit, ebben ennyi volt, és kész. Sokat töprengtem az eseten – amiről azóta tudom, hogy nem egyedi –, igaza volt az ismerősösömnek, ebben ennyi volt. Legjobb, ha úgy képzeljük ezt el, mint egy koordináta-rendszert, amelyben az egyik tengelyen az elköteleződés szintje, a másikon pedig az intimitás foka van feltüntetve. Minden elköteleződési szinthez tartozik egy intimitási szint, amin ha fokról fokra haladnak előre, akkor a kapcsolat is egy kiszámítható egyenes mentén fog fejlődni. Ha viszont nem tartják be a dolgok természetes rendjét, akkor az összevissza görbékből semmilyen következtetést nem lehet levonni a jövőre nézve. Azaz a kapcsolat kiszámíthatatlan lesz. Az elköteleződés  sokkal lassabban megy, mint az intimitás kialakítása, ami akár egy pillanat műve is lehet. Visszatérve az ismerősöm példájához, kettejük kapcsolata hirtelen olyan intimitási fokra ugrott, amelyhez egy kezdetleges elköteleződési szint tartozott, és azt a szakadékot nem is lehetett áthidalni. 

Ezzel szerintem meg is érkeztünk a mai tiszavirág életű kapcsolatok miértjéhez. Tiszteletben tartva természetesen a villámkapcsolatokat is mert hát talán van, aki ezeket szereti és hát azért is mert nyilvánvaló a tanulságuk. 
Ez most csak úgy eszembe jutott vagy ki tudja. Talán valaki magára is ismerhet vagy segít valamit megérteni. 

Tudom, már a könyökötökön jön ki, de én nem kívántam még boldog és kellemes húsvétot!
Most ezt is leróttam. :)