Chichi és családja

Emlékeztek Chichire? Nem? Legelőször úgy 1 éves kora körül fotóztam. Nézzétek mekkorát nőtt!

Na és a tesójára Ugo-ra?

Bizony, bizony így telik az idő. 

Hihetetlenül érdekes egy család életét így kísérni fotósként. Ahogy szokták mondani, az évek gyorsan elszállnak, csak a napok olyan hosszúak...legalábbis anyukának bizonyára. 

A fotózás idejére újra meleg lett, az  éjszaka leesett csapadék csak pillanatnyi enyhülést hozott és csak a pára tartalomnak kedvezett igazából, ami azért kellemetlen, mert pillanatok alatt nedvesednek az arcok és ha egy ilyen nedves területen megcsillan a napfény, az azonnal kiég a képen és szoftveresen sem hozható helyre, kuka. Szóval zsebkendő hegyek és törölgetés két kattintás között rendületlenül.  Négyen érkeztek, bár a család öt tagú, de apukát olyan nehéz lencsevégre kapni az állandó munka miatt, mint ha fehér hollót akarnék fotózni. Valószínűleg úgy fog járni, mint egyik ismerősöm, aki arra kért, készítsek már néhány épkézláb fotót róla, mert mostanában nézte át a család 20 évnyi fotóját és döbbenten tapasztalta, hogy jééé rólam nincs is normális kép. 

Négy emberről családi képet készíteni, ahol kettő még nagyon kicsi és iszonyúan mozgékony, háááát nagy kihívás és nekem most először nem is sikerült. Van ilyen. Ha a felnőttek voltak rendben, akkor a gyerekek forogtak össze meg vissza és fordítva. Van ahol a két kicsi teljesen rendben volt, de akkor vagy anyuka pislantott le vagy a nagytesó fordította el a fejét. Betudjuk a nagy hőségnek és csoportokra osztottam őket. Mondjuk az sem segített, hogy a szép háttér érdekében teljesen kinyitottam a rekeszt és ez f/2.8-as fényerejű objektívnél azért veszélyes mert az élességtartomány nagyon kicsire csökken így a mozgékony gyerekek pillanat alatt ki is mozdulnak belőle. Itt jön a kompromisszum ilyen mozgékony családnál. Szűkebb rekesz, kevésbé szép háttér és négy éles alak. Mondjuk stúdióban még sosem jártam így pedig nem egyszer volt már nálam négy tagú család. Persze ott mákom van mert a lámpák annyira lekötik a gyerekeket, hogy mind egy irányba néz na és ott nincs is akkora tér, hogy ez gondot okozzon. Arról nem is beszélve, hogy a vakuk miatt a blendeérték f20-22 körül jár, ami már extrém szűk, hiszen nincs szükségem háttérmosásra a speciális háttereknek köszönhetően, fényre meg pláne nincs a vakuk miatt.  Hát ez nekünk most így sikerült.
Kicsit bosszús vagyok amiatt, hogy mindenféle netes platform, így ez is, egyre durvábban tömörít, emiatt sajnos a képek nem olyan szép tűélesek, mint az eredetik. Ez van, ahogy Bendegúz mondta vala, (Isten nyugosztalja Olvasztó Imrét), már a kolbászbúl is egyre rövidebbet látok, amit kend hoz ebédre.   Azért van jó néhány szép képünk. Ezekből mutatok most nektek és bevallom férfiasan, fotósként Chichi a kedvencem. Imádom a kis különleges szemeit, bőrét, a napfényben megcsillanó, millónyi kis göndör fürtjeit. Szeretném még sokáig szemmel és kamerával is kísérni a fejlődéseteket csillagocskáim. 

Boldogságot, elégedettséget nektek! 

Anyura vigyázzatok! A blog háttérzenéjét neki küldöm mert ez szólt a autómban és azt mondta, nagyon szereti!
Blank and Jones - Night Fly

Üdv mindenkinek!

...és végül a nagy barátság. A képet ajánlanám az UNICEF-nek. Ki, mit csinál, hogy csinálja, miért csinálja, ki melyik tájáról jött a földnek? Ugyan már. Jók vagyunk együtt és kész. Na és nem nekik van igazuk? 

.