Minden esküvő fotózásnak más és más a hangulata, mások a tanulságok a fotós számára, mert ilyen mindig van és talán emiatt sosem sikerülnek még hasonló képek sem két különböző esküvőről. Két dolog viszont közös bennük. Az egyik, hogy 10-12 órát pillanatok vadászásával tölteni piszok fárasztó higgyétek el annak is, akinek a fotózás sokkal többet jelent egy munkánál. A másik, hogy minden esküvő után a hazafelé tartó úton vezetés közben végig pörgetem magamban azokat a pillanatokat, amik a sok, sok kép közül máris kiemelkedni látszanak a kamera kijelzőjén keresztül is. Ilyenkor alig várom, hogy feltegyem a képeket számítógépre és közelebbről megnézzek minden pillanatot. Másrészt biztonsági okokból is azonnal mentek nemcsak számítógépre, de egy külső hardverre is, hogy semmilyen baleset ne fenyegessen, hiszen a képek eltűnése esküvő után szerintem minden fotós rémálma. Tettem néhány pillantást a videósunk munkájába is azóta. Ígéretes az biztos. Mélységélesség játékkal, zoomolás és slow motion felvételekkel tarkított, igényes munkát szeretnénk átadni.
Andiról tudom, hogy már hónapokkal az esküvő előtt el kezdett készülni és összevásárolt a dekorációhoz szükséges, minden elképzelhető anyagot. A helyszíni szemlénk alkalmával betekintést kaptunk a szobájába, ami úgy festett, mint egy kellékes szaküzlet. Az asztali díszek, a különböző, nagyon vicces játékokhoz szükséges anyagok mind, mind Andi kezeit dicsérik. Nagyon jó hangulatú esküvő volt és Andin rendhagyó módon nem a hagyományos menyasszonyi ruha volt, hanem az osztrák népviselet talán tisztelegve ezzel Peternek, a férjnek, aki osztrák. A templomi esküvőket valahogy nagyon nehezen tűröm általában. Kicsit hosszúnak és vontatottnak tartom. Az Andiékén megváltozott a véleményem. Megtudtam, hogy a vontatottság nem törvényszerű csak szervezés kérdése minden. Amikor felcsendült a Hallelujah modern feldolgozásban, már biztos voltam benne, hogy nem egy szokványos templomi esküvőn vagyok. Szó szerint kicsordult a könny a szemeimből, de Andinál is eltört a mécses és alig láthatóan Péternél is.
Csodálatos színvilág az étteremben, a magyar menyasszonynak köszönhetően magyar borok a legjobbakból, hájas tészta szilva lekvárral....édes istenkém idejét nem tudom, mikor ettem utoljára, szóval úgy faltuk, mint aki biztos abban, hogy a következőig megint eltelik majd vagy 10 év. Nagyon szép asztalt kapott a fotós csapat nagyon ízletes vacsorával és sütemények, édességek tömkelegével. Köszönjük szépen!
Nagyon sok olyan fotónk készült, amit én igazi pillanat képnek neveznék és én nagyon, nagyon örülök ezeknek, hisz messze elkerülik ezek a gyanúját is a mesterkélt beállított fotók kategóriájának.
Andikám! Köszönjük nektek a bizalmat, a lehetőséget és, hogy veletek lehettünk a legszebb napotokon!
Innen is gratulálunk és csodaszép, hosszú éveket nektek a megtalált szerelemmel!
Sosem tudom pontosan megfogalmazni, hogy mitől jó egy fotós és sosem mondanám magamról, hogy én milyen iszonyú jó vagyok mert egyrészt ezt úgy gondolom a megrendelő mondja, másrészt ez a terület a folyamatos fejlődésről szól, tehát sosem ér véget a tanulás. Abban viszont biztos vagyok, hogy amit ki lehet hozni egy helyzetből, azt én nem hagyom ki.
Köszönöm a képet Gerezdes Gábor asszisztensnek! :)
Néhány fotó nektek Andi engedélyével a sok, sok pillanatból, hiszen annyi van, hogy azt sem tudom, melyiket tegyem fel nektek! Van itt kacagás, meghatottság okozta pityergés meg ami kell.
Ezt is köszi Andi és Peter!
Örüljünk hát együtt annak, hogy ők megtalálták egymást és kívánjuk mindenkinek, hogy legyen elég kitartása az igazi megtalálásához, hiszen egyetlen ember sem azért van a földön, hogy egyedül bolyongjon a nagy világban.
Kellemes vasárnap estét mindenkinek!
