Bölcsességek

Reggelente érzem az őszt a levegőben. Most jön az én időm. Kellemes 10-12 fokok, valami érdekes illat, ami csak ilyenkor van és a harmat. Na és az a sok, sok csodálatos szín. Belépünk az év legszebb évszakába. Nekem az.  

Lassan tisztán látom, miért szerethetőek az állatok. Sok mindenben hasonlítanak hozzánk. Ugyanúgy tudnak szomorkodni, félni, örülni és szeretni...talán ez utóbbival kellett volna kezdenem, szóval a lét valamennyi tartalmát hordozzák magukban. Az egyetlen különbség közöttünk, hogy semmiközük a tudományokhoz, az éles elméhez és talán épp emiatt maradnak mindig ugyanolyan kedvesek nekünk, ők megváltoztathatatlanok, megbízhatóak. Az emberrel szemben viszont minden eddiginél bizalmatlanabb lettem. 
Eszembe jutott egy idézet is. Amúgy is imádom a bölcs idézeteket lehetőleg természetanya romlatlan gyermeke szájából.

Az idézet:

"A földet nem apáinktól örököltük, hanem unokáinktól kaptuk kölcsön"

Ez az idézet egy nagyon bölcs indián szájából hangzott el sok-sok évvel ezelőtt, de unokáink csak akkor adhatják kölcsönbe, ha az ő tulajdonuk. 

Ha pedig sok-sok évvel ezelőtt hangzott el, lehet, hogy nagyapáink mondták, vagyis rólunk beszéltek, mi adtuk kölcsön nekik. 

Ergo a Föld a miénk. 

Tehát Csingacsguk elhúz a rezervátumba, mi olajkutat fúrunk, a pandák meg ráfaragtak. 

Jöhet a következő.

Maradok az objektív mögött. Ott olyan jó és remélem idén is bővül az őszi képeim albuma.  Néhányat elővettem belőlük.  

Szép hétvégét mindenkinek!