Azon tűnődtem ma, hogy éppen 5 éve annak, hogy egy új fejezet kezdődött az életemben azzal, hogy Ausztriában kezdtem új életet és ez nagyban befolyásolta a fotózást is. Nagyon sokan azok közül, akik olvassák a blogot, ismerik az egész történetemet és azt is tudják, hogyan találtam meg életem szenvedélyét, a fényképezést. Velem követtétek az 5 évet, amit végig fotóztam, ahogy követtétek egymást is, érdeklődtetek egymás iránt is. Néhányotokkal barátság alakult ki, amiért sosem lehetek elég hálás.
Leírni nem lehet, mennyi élményt kaptam ezalatt a csodálatos időszak alatt. Megismertem fantasztikus egyéniségeket, egyedi és meghatározó történeteket, amikből tanulhattam, inspirálódhattam, amiken néha együtt nevethettünk azokkal, akik szeretnek, akik szeretik azokat a képeket, amiket én is.
A fotózásnak köszönhetően olyan harmónia van bennem, amiről régebben csak álmodtam. Amikor fényképezőgép van a kezemben, akkor érzem, hogy a helyemen vagyok a nagy világban.
A mögöttem lévő 5 év tele van vihogással. bohóckodással, megható pillanatokkal, hosszan rezonáló élményekkel. Észrevettem, hogy bennem van egy belső hajtóerő, ami nyugtalanná tesz és arra késztet, hogy folyamatosan újuljak meg a munkámban, hogy ismeretlen területeket fedezzek fel. Arra ösztökél, hogy fejlődjek. Ettől leszek több és ettől tudok nektek is többet adni.
Köszönöm nektek ezt az 5 évet és abban bízom, még nagyon sokáig folyhat ez az oda-vissza törvényszerűség köztünk, amivel mindannyian értékes pillanatokat szerezhetünk egymásnak. Azt gondolom, bármilyen szenvedélyt találunk, sosem az a kérdés, hogy azt mióta csináljuk, vagy milyen eszközökkel tesszük. Sokkal inkább kérdés, hogy mennyire tudjuk átadni magunkat ennek a területnek.
Nem utolsó sorban mindenkinek azt kívánom, hogy találjon magának egy ilyen szenvedélyt, hiszen a harmóniát megtalálni képes ember talán sokkal jobban eligazodik egy olyan világban, ahol minden a káoszt, az alapvető értékrend felborulását támogatja.
Hérakleitosz szerint az életben egyetlen dolog van, ami állandó és ez a változás.
Én ebben az örökös változásban találtam meg újra és újra a belső harmóniámat.
Mindenkinek hasonló lelki békét azon a napon, amikor azokra emlékezünk, akik már nincsenek velünk, de nap nem telik el, hogy ne éreznénk a hiányukat!
Na és természetesen az év mindennapjára ezt kívánom mindannyiónknak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése