Téli estén, térdig leérő fekete szövetkabátját kicsit összébb húzva sétált a belvárosban taxit fürkészve. Nem volt elragadtatva a szakmai vacsorától, amihez már első perctől nem is volt kedve. Magában nagyon örült, hogy ilyen jól meg tudott szabadulni a szakmai tudást totálisan mellőző, de annál nagyobb hólyagok társaságából. A város karácsonyi világítása kicsit melegített a lelkén. Nem vágyott még haza a nyugalmas, modern, kissé hipster stílusban berendezett lakásába, ami így karácsony közeledtével mindig üresnek tűnt. Valami másra vágyott most . Sármos, tökéletesen felépített egzisztenciával rendelkező férfinak számított.
Egy szimpatikus bár előtt haladt el, úgy döntött beugrik még egy italra.
A bárban kellemes hangulat fogadta. Andalító bárzene szólt párbeszédekkel keveredve. Az ablak melletti asztalhoz ült, innen pazar kilátás volt a kivilágított belvárosi utcára. Birdy-t rendelt, amit még Olaszországban szeretett meg.
A szemközti asztalnál egy nagyon csinos nőt látott meg. Frizurája, öltözéke, bőre elegáns életvitelre mutatott.
A női körmök idegesen koppantak az üvegasztal lapján, mint valami apró lábak. Azzal szórakozott,
hogy először a kisujjával koppantott az asztalra, aztán a gyűrűssel... majd visszafelé.
-Hol van máááár?-kérdezte félhangosan-hiszen mondtam, hogy nincs sok időm.
Idegességében elővette a telefonját, de nem kapott üzenetet.
Tovább várt.
-Mit nézel?- folytatta már felé fordulva. Tetszem neked? Kellenék, mi? Hát az sosem fog összejönni neked!
Nem vagy az esetem! Pedig nekem van ám egy egzisztenciám!- közben lassan lefordult a székről, és már a földről kiabált tovább:
-Hol van mááááár?-
De a pincér nem hozta ki neki a hatodik felest.
Elfogyasztotta az italt és hívott egy taxit. Hazavitette magát a nyugalmas, modern, kissé hipster stílusban berendezett lakásába, ami így karácsony közeledtével mindig üresnek tűnt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése