Segítsetek!

Megnyugodott a város, elkezdődött egy újabb év, sokunknak talán egy új fejezet is egyben. Az év végi hajrát érzem még az izmaimban, de ez minden évben így van karácsony után, ha valaki mondjuk postán dolgozik. Biztosan nem postásként is sokan éreztek ilyet. 

Kicsit nyugisabb időszak következik. A stúdió szétszedve, gondosan csomagolva várja, hogy még szebben össze legyen rakva újra egy jobb helyen. Azt gondolom, február közepére teljesen készen vár benneteket.
Van időm tervezgetni, átgondolni mindent azzal kapcsolatban, hogyan tegyem igazán praktikussá és széppé akár otthonossá is. 

...és akkor eszembe jutott egy tavalyi történet. Megismerkedtem egy fiatal anyukával nem fotózás kapcsán. Más dolgunk volt egymással és ahogy az már lenni szokott nők között, a találkozáskor sokféle témát érintettünk, hiszen emberek vagyunk. Így derült ki számomra, hogy a kislánya hatalmas lépéshátránnyal született és ahhoz, hogy felzárkózzon nagyon sok türelemre, kitartásra, időre, pénzre, kezelésekre van szükség. A részleteket most nem írnám le, de nem is fontos. Elköszönésünk után, egész úton hazafelé mély gondolatok kavarogtak bennem és közben felidéztem a minden gond ellenére boldog,  szép kis arcocskát. Eszembe jutott...hogy lám, vannak, akik már születésük pillanatában nagyon komoly feladatot kapnak az élettől, amivel muszáj megbirkózni. ...hogy talán sok félelem árán válik erőssé, hogy mennyi áldozattal jár ez úgy egy kisgyerek részéről, mint a szülei részéről, hogy anyagilag milyen megterhelő lehet ezt végig csinálni, hisz talán meg lehet, hogy csak az egyik szülő képes dolgozni emiatt, hogy bárki, bármikor járhat így az életében, hiszen semmi nem biztos ezen a földön. Na és az is eszembe jutott, hogy a szűkös anyagiak miatt szép fotói sem lehetnek, amiben gyönyörködjenek. 

Úgy döntöttem felajánlok egy ajándék fotózást neki és ha már itt járok, akkor miért ne tehetném ezt többször is. Egy babám már van.

Ha tudtok a környezetetekben olyan kisgyermeket, aki hasonló helyzetben van juttassátok el hozzám őket valahogy! Ha tömegesen nem is, de ahogy időm engedi, szívesen készítenék egy-egy ajándék sorozatot olyan babáknak, gyerekeknek, ahol ez indokolt a szűkös anyagi keret miatt. 

Neked pedig kisbogár azt üzenem, néha nehéz nekünk az út és az is meglehet, hogy az úttal sincs mindig, minden rendben, de az a virág, ami kicsit később bontja ki a szirmát, az nagyon jól bírja az őszi fagyokat is. 
Várlak téged, ahogy azt megbeszéltük anyuval.

Szép hetet mindenkinek!