Fertőzés

Azt mondják a fotós berkekben, hogy ha teheted, mételyezz meg egy fiatalabb generációt a fotózás szeretetével. Mert ha rákap az ízére, soha többé nem marad se pénze, se ideje haszontalan, romboló dolgokra – vadászni fogja a legkülönlegesebb kiegészítőket. És milyen igaz. Mert a fotózás nem csak hobbi. Egy finom, mélyen belülről jövő megszállottság, ami képes helyettesíteni a lázadás minden formáját. Elég egy jó fény, egy érdekes szög, egy csendes pillanat. És máris elvesztél – de a legjobb értelemben. Ma Maxival fotóztunk. Pontosabban: ő fotózott, én csak figyeltem. Ilyenkor az sem baj, ha itt ott elcsúszik a fókusz. Ilyen nálam is van. Kóstolgatás volt és meglepően jól sikerült. Egy teniszlabda a vízben, amit ő „Esélynek” nevezett. Egy keret, amit nem is mondtam neki, mégis ösztönből megkomponált, vagy itt ott odafigyelt arra, amit csinálok, hiszen ő ebben a világban nőtt fel, nem tudom, de nagyon örültem neki, hogy egy kisfiú,aki az én szívem csücske és akinek a kezében ott a jövő – nem a technikában, hanem a látásban. Ez akkor is kellemes és hasznos utazás lehet, ha nem válik szenvedéllyé. Átbeszéltük a mélységélesség szerepét, a záridő-blende-iso összefüggést és hadd szóljon! Jól érezte magát nagyon pedig még nem is tudja, hogy legközelebb autókat fogunk svenkelni. Igazi fiús téma. Mivel három vázam is van objektívekkel, ráörökítettem egyet. Huuuh, hogy örült neki. Nem akartam nyomni. Nem akartam elvenni a felfedezés örömét. Csak engedtem, hogy kérdezzen, és ott voltam, mikor először nyúlt a fényhez. Nagyon meglepődtem az első képein még úgy is, hogy előtte nagyvonalakban elmagyaráztam a fő összefüggéseket. Penge agya van, úgy imádom. És igen, lehet, hogy most egy újabb generációt fertőztem meg… De ha valaha is „függő” lesz, akkor az pl a fények, árnyékok és fényképezőgépek világa iránti szenvedély legyen. És én ezt szívesen vállalom.