Két világ közt

Az életünk fejezetekből áll. Észre kell venni, amikor az egyik véget ér, de van egy különös állapot. Nem elakadás, nem üresség, nem depresszió. Valami más. Csendes, tiszta, lassan mozduló belső mozgás. Amikor már nem fáj igazán, de még nem tudod, mi lesz a következő szereped ezen a világot jelentő színpadon. Ez az az idő, amikor egyszerre gyógyulsz mert történt valami veled, ami, bár nagyot épített rajtad, de fájdalmasan élted meg... ugyanakkor már építenél is. Egy részed még bent jár a régi házban. Szellőztet, búcsút int, összesöpri az emlékeket. Megköszöni a tanulást, és hagyja, hogy minden, ami nem tartozik többé hozzád, lehulljon, mint egy kinőtt kabát ujjáról a gomb. De közben… a másik részed már keresi az új otthonod. Nézi az irányokat. Felméri, mit bír a tested, mit kíván a lelked. Talál új eszközöket. Új fényképezőgépet. Új történeteket. Új jövőt. És tudod mit? Ez így rendben van. Ez nem blokk. Ez átmenet. Mint amikor az éjszaka már nem fekete, de a hajnal még nem rózsaszín. Ez az a szakasz, amikor nem kell rohanni. Nem kell feltétlen dönteni. Csak figyelni. Észrevenni. Lépni egyet, majd visszahúzódni. Aztán megint előre. A ritmust nem az ész diktálja. Hanem a lélek légzése. Én már előre tervezem, milyen nyugdíjas éveim lesznek. Nem aggodalomból. Hanem kíváncsiságból. Tudom, hogy mozgás kell majd. Hogy hasznosnak akarom érezni magam. Nem sírok a nyugdíjon – inkább megkérdezem: „Hogyan tudok még adni? Miből csinálhatok értéket másoknak is, magamnak is?” És tudod, hogy néha elfogy a lendület? Igen. Mert egyszerre vagyok sebet kötöző nő és alkotó. És ez a kettő nem mindig tud kézen fogva menni. Talán előbb gyógyulnom kell. Aztán majd új arcot rajzolok a jövőmnek. De nem félek. Mert mindig jön egy új forma, egy új én, aki már csak rám vár. És közben? Megfogom valakinek a sörét, aki épp alkotásban van. Nevetek. Jegyzetelgetek a lelkem füzetébe. És hálát adok azért, hogy már nem menekülök – hanem figyelek. Ez most nem stagnálás. Ez a csend előtti lendület. A jövő előtti főhajtás. Azt mondom neki: jövök. De előbb még befejezek valamit magamban. Ha más nem érti, miért nem pörgök épp teljes erővel? Azt mondom: „Most tanulok szelíden erősnek lenni.” És ez néha többet ad, mint bármilyen nagy lendület. Nagyon sokszor van olyan az életünkben, hogy az előrelépést éppen az jelenti, hogy egyet visszalépsz. Van, hogy az új életedbe nem tudsz mindent átvinni, túl szűk a keresztmetszet vagy túl nagy batyut csomagoltál. Bizony, néha el kell döntenünk mi jön velünk és mi nem. El kell döntened, mi az, amit elengedsz. Van idő, ne siess! Gondolj át mindent jól!