London Eye másképp

A Winster-palota

Az építészeti fotó talán egyfajta nívót is jelöl. Nemcsak a fotó megalkotásának folyamatában, hanem a kép tárgyának vonatkozásában is. Elsősorban a szakmai nívót jelképező épületekről készült fotók a "jók".Az ikonokat jelképező híres középületektől az egyszerű népi emlékjellegű épületekig sok minden idetartozik. Az esti fények sokat segítettek most nekem.

A Big Ben

A London Eye

Ez a londoni óriáskerék számít London legnagyobb turista látványosságának. Évente mintegy 3.5 millió ember keresi fel nem utolsó sorban a pazar látványossága miatt.  
2011.12.17-én készítettem a képet, amikor is egész London karácsonyi kivilágításban úszik. Ettől van ilyen szép kék fénye a képnek. Egy szó, gyönyörű!

Akt

Az akt (a német szó átvételéből) eredeti értelmében tanulmányrajz, festmény vagy szobor a ruhátlan emberi testről, más szóval – eredeti értelmében meztelen vagy felöltözött modell figurájának, tartásának, mozdulatának tanulmányszerű ábrázolása.
Az „akt” szónak  a művelt nyelvhasználatban nincs kényelmetlen mellékzöngéje. Elménkben nem egy szégyenkező és védtelen test dereng fel hallatán, hanem egy kiegyensúlyozott, viruló és magabiztos testé: az átlényegült testé."

Téli csoda

A szerelem persze nem olvadt el az évszak változásával. Az álmodozás folytatódott, de már a múltból táplálkozott. Nem volt min híznia. És az új évszak is változásokat hozott. Úgy éreztem, a tél a szerelem időszaka, nem a tavasz. Télen a lakható világ annyira összehúzódott: abban a kicsi, zárt világban, amelyben éltünk, képtelen remények teremtek. De a tavasz leleplezte a hely eredeti rajzát: a hosszú barna utakat, a régi, repedezett járdákat a talpunk alatt, a téli viharok alatt letört ágakat, amelyeket el kellett takarítani az udvarokról. A tavasz napvilágra hozta a távolságokat, olyannak mutatta őket, amilyenek voltak.

Cseppőrület - A makró

A makrofotózás a természetfotózás egyik legkedveltebb válfaja. Sokakat vonz ez a világ, hiszen a fényképezőgéppel és egy erre alkalmas objektívvel olyan világot tudunk bemutatni, amit pusztán a szemünkkel nem láthatunk ennyire részletesen. Ha makrofényképezésre adjuk a fejünket, legyünk tisztában gépünk lehetőségeivel ezen a fronton. Egyik lényeges tényező az objektívünk legközelebbi fókuszpontja. Ez az érték jelöli, hogy gépünk érzékelőjétől (tehát nem az objektív frontlencséjétől!) milyen messze lévő tárgyra képes gépünk ráfókuszálni, azaz a helyes élességet beállítani. 

Ha tehetjük, fotózzunk tele állásban. Ez sajnos fényerővesztéssel jár és gépünk nehezebben fog fókuszálni, viszont témáink nem lesznek torzítottak és a háttér is remekül el lesz mosva.  Az érzékenységet állítsuk a legalacsonyabb értékre, vagy esetleg egy értékkel emeljük meg (ISO100-ISO200). A fénymérést állítsuk középre súlyozottra vagy spotmérésre. Mivel témáink elég aprók, így lényeges, hogy leginkább a rájuk eső fényt mérje a gép, és ne egy átlagolt értéket számítson (de ez erősen témafüggő).
A helyzet az, hogy általában minden fotózást tanuló előbb utóbb eldönti melyik téma áll hozzá leginkább közel, így lehetősége lesz idővel professzionális szintre fejleszteni a tudását. 

Nem tudok egyelőre választani és az sem biztos, hogy muszáj lenne.  Még kirándulgatok egy kicsit. :) Nagyon szeretem ezeket a harmatos kis cseppecskéket. Szerintem iszonyú jól él pók koma. Néha üvegkastélyban érezheti magát. Tök irigy vagyok rá. :)

Figyelj arra, amit a világ rajzol! Nézd, milyen gondosan rajzolja! Mennyi odafigyeléssel, milyen aprólékosan, hóból, jégből és hidegből, a legnemesebb anyagból alkotja kis művét oly választékosan és figyelmesen, mint a japán művészek, akik már csak a lényegeset akarják elmondani és a varázslatos formát mutatják, az összhangot és a céltudatos részletet!

Tél

Hosszú az út, hosszú még a tél, de egyszer mindenki célba ér. 

Egyedül

Amikor a lelkek valóban érintkeznek, az maga az öröklét. Tér és idő megszűnik, csak a tiszta tudat marad, hogy nem vagyunk egyedül az életben.

A High Key - Bianka

Amennyiben a fotózás során világítástechnikára terelődik a szó, előbb vagy utóbb előkerül két angol kifejezés: High-key és Low-key. Ahogy egy HK képre nézünk, két dolog fog rögtön feltűnni. Az első, hogy a kép világos. Ez nem azt jelenti, hogy túlexponált! A kettő között igen nagy eltérés van. A második dolog, hogy (a legtöbb esetben) hiányzik róla a kontraszt, de legalább is elég kevés van rajta. 
Nekem ez most így sikerült. 

Anna

Pár négyzetcentiméteren ábrázolni a múltat, a jelen érzéseit, magát az EMBERT, igazi kihívás. Gyakorlatilag lehetetlen megmondani mitől jó egy portré, de talán annyi mégis elvárható, hogy hiteles legyen. Anna arca a valóságban is ilyen szépen és tisztán tündököl. Alig kellett retusálni és ezek a szemek... Egy picike retus. Semmilyen más utómunka. 

Tündér 2 - a portré

Fények és háttér. Láthatóan nem az arcra esett a fényt, de nekem így tetszik. Bevállalom. :)

Tündér1 - a portré

A portré készítést nem régóta gyakorolom és igazából sajnos nincs rá túl sok időm. Egy kedves látogatóm gondolatával ellentétben sajnos nem a fotózásból élek. Ugyanúgy megvívom a minden napjaimat, mint bárki, aki nem született milliókba. Visszatérve a portrézáshoz, már az első próbálkozásnál rájöttem, hogy talán ez a legnehezebb irányzat a fotózáson belül. ...de mi is a portré? 
A szó jelentése az ember egyéni ismertetőjegyekkel való ábrázolása.  Minden portré annak mondja el a legtöbbet, aki ismeri az alanyt. Ezért nem könyű igazán jó portrét készíteni. Be kell mutatnunk a személy egyéniségét, érzelmeit egy képben, hogy valamennyire másokkal is megismertessük az alanyt.
Minden apró momentum fontos a szabályokat tekintve. Ezeknek durva mellőzése a képünkbe kerülhet. A komponálás, a fények, a szemeken lévő elhagyhatatlan élesség. A legjobb portrékat akkor tudjuk elkészíteni, ha megismerjük alanyunkat. Nem csak a munkára szabad koncentrálnunk. A portréval alanyunk stílusát, gondolatiságát, egyéniségét szeretnénk bemutatni. Ehhez szükséges, hogy figyeljünk az alanyunkra, beszélgessünk vele, feloldjuk benne a gátlásokat és a félelmeket, hogy természetesen viselkedjen. Nekem ebben az esetben könnyű volt, hisz ő az én nagyobbik tündérem. 
Amikor elkezded a portrézást millió kérdés merül fel szinte azonnal. Hogyan komponáljam, milyenek a fényviszonyok, nagyon fontosak a színek, a homogén háttér és mindennek a betanulása után még mindig messze vagyunk a jó portrétól, hisz el kell kapnunk a legszimpatikusabb arcát az alanynak.  Retus.  Sokan ellenzik,de én azt gondolom, a gyermekkor elmúltával már minden portréra ráfér a retus kivéve, ha nem az a cél, hogy az alany előnytelenségeit akarjuk kihangsúlyozni. Azért ez érdekes cél lenne vagy karikatúrának neveznénk vagy szociofotónak.  Sokat kell még tanulnom, nekem ez most így sikerült. A helyszínnel kapcsolatban itt is a színek fogtak meg. Az őszi narancsos színek egészen a barnába hajló árnyalatival. Most nézem, milyen narancsos az egész blogom. Aki a narancsot kedveli: "Imád élni, találékony, szórakozott és vakmerő ember. Nagyon kreatív is. Függetlenségre vágyik, nem szereti a túl komoly és bonyodalmas kapcsolatokat, számára fő az egyszerűség. A narancssárga a jókedv, a melegség színe.

Forrás: http://starity.hu/magazin/19949-mondd-meg-a-szined-megmondom-ki-vagy/#ixzz1daaOEwL7

Hm...hát igen. 

Bambi

Őt nehéz elfelejteni. Megvárta, míg a közelébe érek és kattintok egyet. Nem volt időm telét cserélni és egyébként is azt mondják a legjobb teleobjektív a lábad. Menj közel, amilyen közel csak tudsz. Kedvesebb jószágot még életemben nem láttam. Azóta sem tudtam őzet fotózni. Kattintás után egy szökkenéssel eltűnt, mintha csak azt mondta volna: na véget ért a gyermeknap. 2010.10.21-én.  Később két dolog jutott eszembe. Az egyik, hogy a 21 a szerencseszámom. A másik, hogy a fülecskéi épp egy irányban futnak a mögötte lévő fatörzzsel.  Tudom,  a téma kissé beleolvad a háttérbe és talán más hibái is vannak, de a pillanat olyan aranyos és ritka, hogy így is felvállalom. 

Ősz

Ősz van. Hidegek a reggelek. A forró, gőzölgő kávét egy vastag, puha pokróc alól iszom, kint a konyhán, közben ő is felébred. 
Ez télen is így lesz.
Csoda vár minden reggel.

A lágy fotó

Amikor el kezdtem gyakorolni a fotózást, mélyen beleástam magam a szakirodalomba és szinte bebifláztam a szabályokat. Aztán időnként szándékosan el is tértem ezektől. Kaptam is azoktól, akiket mélyen tisztelek a profizmusuk miatt ezen a területen. Aztán elgondolkoztam mert nekem a saját képeim el kezdtek tetszeni a szabályok felrúgásával együtt. A kulcsszó a tetszik. Vagyis azt aligha tudjuk megállapítani, hogy melyik a legjobb kép ( a fotózás esztétikájában nincsenek fix pontok) legfeljebb azt, hogy melyik tetszik a legjobban. Persze az érzékenység, hogy felismerjük a nekünk tetszőt és meg is tudjuk magyarázni, miért épp az tetszik, fejleszthető és fejlesztendő is.  Arról nem is beszélve, hogy ha minden szabályt görcsösen betartunk, akkor vajon hol marad a saját stílus.Próbálom megtalálni a középutat.  Egyetlen képemet sem tartok tökéletesnek és nemcsak a szakma iránt érzett alázatom miatt. Csak törekszem.

Őszi színkavalkád Lakewoodban. (New Jersey)

Mindkét fotó esetében a színek fogtak meg. Első ránézésre hétköznapinak tűnhet, ugyanakkor mindkét fotót emeli valamilyen technika, aminek köszönhetően nekem már nem mondható tucatfotónak. A fenti késő ősszel készült, míg a másik a korai, nagyon színes szakaszban. Kevesen veszik észre pedig avatott szemnek észrevehető mindkét képen alkalmazott, a képeket különlegesebbé tevő fogás. A fenti képen az átlós mélységélesség, a lentin pedig az ellenfény. 

Hershey"s csokigyár Pennsylvania

Csodálatos élményeim egyike volt végig nézni a csokoládé történetét a kezdetektől és látni, hogyan készül Mr Hershey elgondolásával. A csokigyár rendszeres programokat szervez gyerekeknek, amit szerintem a felnőttek is élvezhetnek. Lépésről lépésre követhető a gyártás a kakaóbab állapotától a kész, becsomagolt csokoládéig. Mindez kóstolóval, vásárral és a gyár mókásan beöltözött dolgozóinak műsorával  egybekötve. Azon gondolkoztam itthon miért nincs ilyen?

Nézz a fény felé!

A fekete-fehér képeket senkinek sem kell bemutatni. Drámaiságuknak köszönhetően sok esetben késztetik gondolkodásra a nézőt, akár olyan esetekben is, amikor színes megfelelőik felett egyszerűen átsiklanánk..

Óz nevű nagyszerű ismerősöm gondolataival kiegészíteném. Olyan gondolatot fogalmaztál meg kedves Attila, amit talán még én sem tettem a ff képekkel kapcsolatban, de nagyon helyén való és frappáns gondolat, miszerint ezek a képek arra is lehetőséget adnak, hogy tetszés szerinti színeket álmodhass beléjük. Amennyiben igaz, hogy a hozzánk legközelebb álló színek ránk jellemzőek, akkor ez egy nagyszerű játék is egyben.   Sok mindent tudhatunk meg magunkról annak megfelelően, hogy milyen színt vagy színeket hellyettesítünk be. Az önismeret pedig fontos dolog. Köszönöm Attila és remélem nem gond, hogy a gondolataidat felhasználtam. :)

Feltettem az eredetit is. Semmi ps. Ebben a színben pompázott. :)

Bokehparádé

Olvadás Lakewoodban. (Hope Chapel eve az én utcám)

A bokeh a mélységélességen kívül eső fénypontok leképzésével kapcsolatos, amelyek nem a képsíkban, hanem a kép életlen hátterében, illetve előterében szemlélhetőek meg. A különböző objektívek gyújtótávolsága, és rekesze közti különbségek, nagymértékben befolyásolják a bokeh minőségét. Míg egyesek kellemes, mások kevésbé kellemes vagy egyenesen zavaró bokeh-t eredményeznek. A tökéletes lencsékezeket a képsíkon kívüli fényeket, éles szélű körök formájában jelenítik meg. Az ideális bokeh azonban homályos, elmosott peremű, és Gauss intenzitás-eloszlású körök formájában jelenik meg. A bokeh tulajdonságait a különböző szférikus aberrációk befolyásolják.

Szép bokeh eléréséhez több módszert is alkalmazhatunk. Legfontosabb tényező a fókusz vagy gyújtótávolság. Ajánlott tehát alap vagy teleobjektív használata. Ehhez társul a rekesznyílás (blende). Minél tágabb a rekesz, annál kisebb az élességtartomány és annál jobban elmosódik a háttér. Egy további fontos tényező, hogy a háttér lehetőleg távol legyen a témától. Így az kikerül az élességtartományból, és homályossá válik. Az említett tényezőkön kívül jelentősen befolyásolja a bokeh minőségét az objektív rekeszlamelláinak kialakítása - a több, lekerekített lamellával rendelkező objektívvel készített felvétel szebb végeredményt mutat.

A mélységélesség

 Az a sáv, amely egy fényképen az élesen megjelenő részt foglalja magába. A kép legélesebb része a fókuszpontnál van, ezért célszerű azt a témára vagy a téma azon részére irányítani, melyre a fotós a figyelmet terelni kívánja.

A mélységélesség segítségével tehát különleges képet készíthetünk egy, akár hétköznapi témáról is.

Velencei hangulat

SzSzeretem ezeket a velencei maszkokat. Dekadenciát, időtlenséget sugároznak. A régies érzést próbáltam megoldani, nem csak az álarc választásával, de az őt körülvevő meleg fény ábrázolásával is. Mintha egy doboz mélyén heverne, selyempapírba burkolva, ahova csak ritkán szűrődik be egy kevés gyertyafény...

Ha az eső lennék, ami összeköti az eget és a földet, akik soha nem lesznek eggyé... Vajon össze tudnám-e kötni az emberek szívét?

Az illékony füst.

A fájdalom a por, melyből a főnixmadár feltámad, benne kezdődik az újjászületés. Életet lehel az élő halottakba. Megtanít rá, hogy nem létezik abszolút igazság és abszolút hamisság. Megtanítja az élőknek, hogy ne legyenek biztosak semmiben, amit ismernek. A zene megsokszorozza örömünket, megsokszorozza fájdalmunkat. Ha elviselhetetlen a fájdalom, a zene két lehetőséget hagy, és döntésre kényszerít: elpusztulni vagy újjászületni.
Nem tudom úgy meghallgatni, hogy ne legyek libabőrös. Nekem ez az az eset, amikor valaki jobbat csinál az eredetinél. Imádom őt!!!!

Hogyan tedd jobbá az alkotásaidat?

Sosem felejtem el, amikor megvettem az első belépőszintű DSLR-emet. Először hatalmas boldogságot éreztem, mert ez a gép egy csoda. Aztán a következő pillanatban nagyon elkeseredtem. Ez a csoda arra ébresztett rá, hogy tulajdonképpen nem tudok fotózni. Nem akartam tudomásul venni és megfogadtam, hogy mindent elkövetek azért, hogy ne süssék rám, kattintgatok, mint a japán turisták. Lázasan olvasgattam az ehhez tartozó szakirodalmat, hiszen az egyik legnagyobb kifejező eszköznek tartom a fotózást, amire nagy szükségem van. Rájöttem, hogy nem azt kell fotóznom és nem úgy, ahogy elérhető és, hogy azt kell fotózni, ami érdekel bennünket. A tárgy iránti szenvedélyünk, sokat jelent. Ahogy visszaveri a fényt, ahogy mozog, változik. A szenvedély és a kitartás előbb utóbb megjelenik a képeinken.  

Fractalius

Tündérek lampionja

Südtirol - Olang A meseország

Esti fényben

Naplemente

A naplemente olyan, mint a szerelem. Giccsesnek tartod, ugyanakkor lélegzetelállítónak.

Csokievő mókus

Lakewoodban (New Jersey) fotóztam. Ott úgy élnek ezek a kis jószágok, mint nálunk a macskák. Csokoládéval vettem rá, hogy megálljon egy kattintásra. Jó barternek tartotta. Megállt, de közben majszolt. 

Önismeret

Mondják, hogy a boldogsághoz vezető, legrövidebb út az önismeret. ...de vajon ismerjük-e önmagunkat? Tudjuk-e kezelni örömeinket, félelmeinket és egyáltalán minek örülünk és mitől félünk? Esetleg ez az a dolog, amit életünk végéig tanulunk? Egyet mindenképpen megtanultam. Sosem az adott körülmények tesznek bennünket boldoggá. Sokkal inkább az általunk választott hozzáállás a körülményekhez. A legjobb barátunk sem változtat annyit az életünkön, mint amennyit dédelgetett gondolataink és amikor megszabadulunk félelmeinktől jelenlétünk automatikusan felszabadít másokat is. 

Ha gyerekem van, ez azt jelenti, hogy az emberre szavazok. Ha gyerekem van, ezzel mintha azt mondanám a világnak: megszülettem, kipróbáltam az életet, és olyan jónak találtam, hogy úgy döntöttem, érdemes megismételni.

Ha gyerekem van, ez azt jelenti, hogy az emberre szavazok. Ha gyerekem van, ezzel mintha azt mondanám a világnak: megszülettem, kipróbáltam az életet, és olyan jónak találtam, hogy úgy döntöttem: érdemes megismételni.

Csodálatos pillanataim

Amikor olyan élethelyzetbe kerültem, hogy külföldön kell dolgoznom, igazából kettős érzésem volt. Dolgozott bennem  a kíváncsiság, hiszen ez eddig nagyon kevés helyre jutottam el, másrészről pedig végtelenül szomorú is voltam mert tudtam, egy fejezet lezárul az életemben és minden új egy kicsit megrémíti az embert. Tudtam, hogy nagyon sok kapcsolatom fog ármenetileg vagy végleg meghalni. Ilyen érzésekkel vágtam bele s, közben azzal nyugtattam magam, hogy legalább kiderül, melyek azok a kapcsolataim, amik ezt ki fogják bírni mert hát a mondás is úgy tartja, hogy igenis vannak olyan kapcsolataink, amelyeknek az sem árt, ha sokáig nem beszélünk, hisz a másik akkor s bennünk van. Nem kell hozzá mindkét kezem, hogy összeszámoljam, hány kapcsolatom állja ezt a próbát a mai napig.
Minden utamra magammal viszem a kis DSLR-emet mert szinte éreztem, hogy lelkileg nagy szükségem lesz rá. Megtanultam az élet apró, sokunk által néha észre sem vett pillanatait értékelni objektíven keresztül. Rádöbbentem, hogy a fotózás egy nagyon kreatív dolog, ami sikerek esetén kicsit betölti az űrt, amit a szeretteink hiánya okoz. Rájöttem, hogy a belső világom megjeleníthető a képeken. Ahogyan el kezdtem tanulni ezt a területet, úgy éreztem magam egyre többnek persze a tanulás folyamatos és ma is tart. Sőt úgy érzem egész életemen át tanulni fogom. Ezzel két legyet ütöttem egy csapásra, hiszen el kezdtem fejlődni és így a családom és barátaimmal való kapcsolatot is éltetni tudtam ha más nem, hát virtuálisan.
Üdvözlök szeretettel minden idetévedőt és bármi észrevételetek van, szívesen olvasom. Az emberi kapcsolatainkra nagy szükség van. Abban bízok, hogy talán újra divatba jön beszélgetni, meghallgatni a másikat és elmondani a véleményünket, tapasztalatinkat.


Én ilyen vagyok, s azt hiszem, már nem is változom

Csodás pillanataim a nagy világban

Ha szemedet kitárod, megláthatod az apró világot.

New York, New York

A két start