Szilveszteri gondolatok...

Eljött az év vége. Ilyenkor – legalább is ezt várják el – illik visszagondolni az elmúlt évre. Mi volt, mit tettünk, mit mulasztottunk el, mit cselekedtünk rosszul. Számba lehet venni miként alakultak körülményeink? Gazdagodtunk, vagy szegényedtünk? Maradtunk-e szinten, vagy csúszunk lefele.

El lehet gondolkodni azon is – kisember lévén – tehettünk volna valamit azért, hogy befolyásoljuk a körülöttünk dúló világot? 
A probléma mégis az, hogy ezt a szembenézést, visszanézést általában nem tesszük meg. Letudjuk az évet egy bulival, néhány – vagy több – korty itallal, kellemesen elzsondítva fejünket. Kizárjuk a külvilágot, mert igazán csak magunkban érezzük biztonságban magunk.
Kizárjuk azt a külvilágot, amely elől persze nem menekülhetünk, mert mint a Hydra, körülfog, és nem igazán hagyhatjuk figyelmen kívül. Mert állandóan berobban csendes intim szféránkba. Bezúdul mindenféle ürüggyel: emelkedő árakkal, csökkenő szabadságjogokkal, egyre rosszabb kedvvel.
Ha kimegyek az utcára, nem igen látok jókedvű, felszabadult – láthatóan boldog – embereket. Bocsánat, ha látok is, az megy ritkaságszámba! Pedig valahogy fordítva kellene lennie
Leginkább az országomra gondolok. Magyarok!

A legszebb idézettel kívánok minden honfitársamnak Boldog Új Esztendőt!
Nemzettudatod adjon erőt, hogy,  hogy Isten akaratából a föld bármely részén, a hazában vagy idegenben, emelt fővel magyarként élhess!!!!!!!

Egy érdekes férfi érdekes naplójából...

Mi a baj velem? Elmondom. 
Nem tudok azonosulni ezzel a mostani értékrenddel és nem is akarok, mert nem tartom emberinek,mert nem az.

Milyen a mostani értékrend?

A legelső a látszat, a látszat hogy többnek látszódjunk, amik vagyunk, mind anyagi, mind fizikális, mind lelki szinten.
Szerintem alapból sokkal többek vagyunk, mindenféle látszat és átverés, kamuzás, szépítgetés nélkül,mint amit valaha is gondolnánk magunkról.

Aztán ez a hülye csörtetés, áttaposni mindenkin, mert bele verték a fejekbe a média által hogy csak így maradhatsz fent, így juthatsz valamire.
Ez is baromság, egy cseppet sem igaz, a dolgok nem ezen múlnak. Persze hiába is vitatkoznék, a tévének a hatalma erősebb mint az én szavam.

A legnagyobb baj a mostani értékrenddel, az önzőség meg növelése, azaz nem azt nézik az emberek hogy hogyan tudnának valakinek örömet okozni, hanem inkább saját maguknak örömet okozni, de ez így zsákutca.

Nagyon kevés kivételtől eltekintve, mindenki mindent, most azonnal, csak magának akar. Elvárja hogy milyennek kell lennie a másiknak, mit kell és mit szabad tennie, és mit nem és sorolhatnám.
Ez nem normális dolog.
A fő kérdés, mit tudok nyújtani a másiknak,hogyan tudom boldoggá tenni,mit teszek érte meg.
De ez már idejét múlt, már nem számít.
A Sátáni erők uralják a világot, amennyiben Isten létezik.

Az emberek nem a társat keresik, hanem a kötöttségek nélküli élvezeteket, kapcsolatokat, mert így könnyebbnek tűnik a dolog, és van is hozzá, hasonló gondolkodású partnerjük, miközben a lelkük mélyen belül "sír" hogy egyedül vannak...
Eközben végig kitartanak a média által beléjük "nevelt" hamis sztereotípiák általi tökéletes kamu értékrend mellett.

Mit látok mindenfelé, bármerre megyek?
Magányt!
Ez a magány és elszigeteltség mindenütt jelen van sajnos. Ez egy mesterségesen fenntartott állapot.

Emlékszik valaki még mikor nem volt mobiltelefon?
Az emberek akkoriban még összejártak, barátkoztak egymással. Aztán jött a telefon és utána már csak felhívták őket, és karácsonykor találkoztak esetleg...

Így van ez manapság is, csak most már van facebook, internet 3G, 4G technológia és még sorolhatnám.
Az emberek egyre jobban elszigetelődnek egymástól.
A szórakozó, ismerkedő helyeket bezáratták, elhitették hogy ha éjjel kimész az utcára legyilkolnak, félelmet csempésztek az emberek szívébe, ami mind,mind hazugság.

Igen az. Sokat mentem éjjel, sétálgattam mindenfelé még itt Pesten is, és az utcák olyan kihaltak éjjel, mintha "ciánoztak" volna, mindenki fél, így senki nem maradt kint szinte...  Vicces, és mégsem az.

Hamis sztereotípiák:
Előző írásomban a ducikról és gyermekes anyukákról is írtam.
Ez kiverte embereknél a biztosítékot, és volt aki azt írta,vannak partnerjei, volt aki azt írta menjek az anyámba, lerúgna, és sorolhatnám...

Pedig a valóságot írtam. A sok önzővé változtatott emberbe ezt is belenevelték, hogy a duci ember nem ember, miközben egyre több embert tesznek az ételekkel, a lelki állapot változásokkal és egyéb dolgokkal ducivá.
Csak a sportos a jó parti, a vékony.
Az anyukákról: "Hogy más kölykit nevelni?Még így sem tudsz szinte megélni, más gyermekeit eltartani? Hát hülye vagy te?"

Hát az ember ilyen dolgokat hall, sok sok esetben az emberektől kevés kivételtől eltekintve, amik persze nem igazak!

Ezek átbaszások, hamis dolgok. Az élet nem így működik.
------------------------------------------------------
Akkor mi az igazság, mi a normális?

A duciság csak egy állapot, részben esetleg a genetika, adottság, részben pedig lelki állapot függvénye.
Sok nő azért lesz duci, mert lelkileg kikészül és evésbe folytja a bánatát, vagy benne van egy párkapcsolatban és elkényelmesedik és elhízik, vagy betegség, vagy bármi történhet.
A duci nő és pasi is lehet szép ha, a lelke széppé tesz, ez a kisugárzás. no nem a Fukushimai erőmű által.
Az embernek a lénye ami igazán számít, a külső adottság, de a kisugárzást a lélek váltja ki, ezért baromság ez a netes levelezgetés, meg szűrés is,mert lehet hogy testre nem egy nagy durranás valaki, élőbe meg jaj, majdnem lemaradtam róla szindróma lép életbe...
Tehát nem ajánlom senkinek a levelezgetés, csak adja önmagát, egy villámrandi, aztán ki tudja... 

A gyermekes anyukák társkeresési szempontból:
Sokan rettegnek tőlük. Sokan nem tartják semmire őket.
És még sorolhatnám a dolgokat sokáig...

Na ez sem igaz. Sok gyermekes egyedül álló, vagy már nem egyedülálló, anyukát ismerek, akik sok esetben tényleg nem tehetnek róla hogy így történt az életük. Ha meg tehetnek is, az sem változtat semmin.
Amit megtudtam, az élettől,hogy nem a vér ami a család kötelékét alkotja, hanem az egymáshoz való hozzá állás a szeretet. 
Mindig van második esély, vagy harmadik vagy bár hányadik. 
Csak az ilyen oldalakon és az életben, az anyukák, hibákat követnek el, mikor azt hangoztatják hogy a pasi csak a második lehet a gyermekük után!
Ez sem igaz! 
A pasi a gyermekkel soha össze nem mérhető!
A gyermek mindig anya szeme fénye marad, tehát a pasi egy új listán az első lesz.  NEM?
Valamint az is hülye kijelentés hogy nem apukát keresel a gyermekednek,mert az már van neki!
Ez baromság! Vér szerinti van, de az mégsem igazi apuka, sok esetben! Nem? Ettől még lehet 2 apuka is. 
Az anyaság a nőket éretté teszi és megváltoztatja pozitív irányban őket, ezt láttam eddig. 
Szóval hajrá anyukák, ducik és mindenki!

Tudom miről beszélek, volt sok mindenben részem eddigi, pályafutásom alatt.
Ki mint vet, úgy arat és ez igaz, az életre is.
Nem kell aggódni, mindig, lesz valami amennyiben az ember, ember tud maradni....

Párszóval, ajánlom mindenkinek, nézzen a dolgok mögé és próbáljon meg ember maradni!
Ha adsz, előbb utóbb beérik a dolog és valaki viszonozni is fogja és boldog lehetsz!
Mert az önzőség által csak a magány lesz a társad...

Szép reggelt mindenkinek!
Boldog karácsonyt!

Megismerni, tanulmányozni való férfi ...ezt gondolom.

Miért nincsenek új karácsonyi dalok?

Olyan sok agyas dalszerző, szövegíró leledzik manapság. Miért kell évtizedek óta ugyanazt hallgatni? Komolyan mondom ez már bűn. Na és ez így megy már október óta. Én szívem szerint már büntetném.
Aki az októbertől márciusig terjedő időszakban reklámtevékenység során elcsépelt karácsonyi dallamokat használ, az elköveti a nyolc napon túl gyógyuló, maradandó közízléskárosodással járó audiovizuális lelki sértés bűncselekményét, amely főszabályként halállal büntetendő. A cselekményt társadalmi veszélyessége miatt gyorsított eljárásban kell tárgyalni, leszámítva a decemberi időszakot, amikor statáriális törvénykezés alkalmazandó.

Minősített és különös esetei, valamint módosított büntetési tételei:

- Stille Nacht németül: 20 év gályarabság

- Stille Nacht angolul: 40 év gályarabság egy garantáltan szomáliai hajón

- Jingle Bells: 35 év uránbánya

- Santa Claus is coming to town: akasztás

- I Saw Mommy Kissing Santa Claus: kerékbetörés

- White Christmas: főbelövés

- White Christmas Hegyi Barbara előadásában: felnégyelés

- White Christmas Korda György előadásában: akasztás, kerékbetörés majd felnégyelés (a biztonság kedvéért megismételve)
Szerencsére ez utóbbi kettő itt nem hallható. 

Na megyek dolgozni mielőtt felrobbannék. 

Vitéz Maximilian jelenti.

Egy hónapos vagyok. 58 cm és 5 kg. Már nézegetem az anyukám arcát,s ha később kapok enni, nagy bulit rendezek. Akkor aztán szalad a fehérnép mindenfelé. :)

Amikor nem süt a nap.

Még mindig van olyan a fotózás területén, amit nem sikerült elcsípnem, de iszonyúan vágyom rá. Igaz, nem volt megint túl sok időm. Azt hiszem holnap újra elindulok, hiszen holnap szabadnap. Valamiért mostanában sokkal jobban tolerálom az időhiányt. Megtanultam minden pillanatban jól érezni magam függetlenül attól, hogy épp dolgozok, nagymama vagyok vagy élhetek a szerelmemnek vagyis a kamerámnak. (itt jegyzem meg, hogy meg ne hallja, mostanában haragszom rá. Időnként nem csapódik fel a vaku, amit ritkán derítésre azért jó lenne használni. Talán meghallotta, hogy szemezgetek egy újabb modellel. Ki tudja?)
Szóval itt Linzben ma erősen ködös idő van és az jutott eszembe, valamikor gyermekkoromban, mennyire utáltam az ilyen időt na meg az esőt. Vajon mi változott bennem, hogy újabban egyenesen imádom ezt az időt és csöppet sem vesz el a hangulatomból, hogy nem süt a nap. A napfény hiánya miatti bosszankodást megfordítottam és arra gondoltam, kiveszem a jót abból, ami éppen van.  Ma egy olyan képet készítettem, amire valamikor azt mondtam volna, fénytelen, esetleges, nem szép, de hol van az megírva, hogy csak a fénnyel teli képek bírnak szépséggel, hiszen az életünk, a hangulatunk is változó. A fotózás pedig az életünk pillanatait hivatott rögzíteni. Pontosan emlékszem arra, amikor kedvenc évszakommá vált az ősz és már nem gondoltam azt, hogy a nyár végével a jó hangulatom is bevégeztetett. Most így jártam a tél kezdeti, valóban nem a legszebb szakaszával. Megláttam benne a szépet. Komorsága, fénytelensége ellenére bennem nagyon sok érdekes és szép gondolatot hozott fel. Gondolkodásra késztet, emlékeket idéz fel, de bennem megjelent egy mesevilág is, ahol tündérek és az erdő gonoszai élik nem mindennapi életüket időnként harcolva egymással a jóért avagy az általunk vélt rosszért. Igen. Határozottan azt gondolom lehetne ez egy mese kezdő képe is. Nem vagyok benne biztos, hogy épp ez a részlet ugyanígy tetszene akkor is, ha verőfényes napsütésben rögzítettem volna, de hogy mindenképpen más hangulatot mutatna, az tény. Tovább fűzve a gondolatot, abban sem vagyok biztos, hogy mi nők akkor vagyunk a legszebbek, amikor hibátlan a sminkünk és úgy nézünk ki, mint aki egy magazinból lépett ki. A hétköznapiságnak ugyanúgy meg vannak a szépségei, ha még nem jobban. 

Öregedni tudni kell...

Soha ne add fel!

Ugye ugye.  Mennyit tanultam tőletek emberek...

Ha nem megy valami így, hát majd megy úgy - ha nem megy ma, hát majd megy holnap! Ha már nem tudsz magasra ugrani nem baj, ugorj fel a járdára, vagy mondd azt: hopp és lépj fel!  Soha ne hagyj abba semmit.Az ember apránként hal meg, amivel felhagysz, azzal egy darabot odavetettél magadból az enyészetnek!   Soha ne felejts el nevetni. A nevetés a legjobb prevenció minden létező betegség ellen, kivéve a köhögést, mert az ellen a hashajtó használ.   Soha ne felejts el nevetni - önmagadon.Gondolj csak bele az ember mekkora hülyeségeket képes csinálni néha!  Arról nem is beszélve, hogy felettébb ügyetlen is – kész egyszemélyes kabaré.  Magadat ingyen nézheted, nevess hát bátran!  Soha ne fényezd magad leszármazottaid, szomszédaid, ismerőseid előtt.  Rólad már úgyis él egy kép bennük, ezt megváltoztatni pedig már nincs időd.   Meg aztán minek is.   Felejtsd el a „kell” szócskát, és meglásd, kisüt számodra a nap.  Engedd át magad a boldogságnak, hogy te már csak azt csinálod, amihez kedved van. Ha megkívánsz valamit, szerezd meg!  Pénzbe kerül? Na és? Spóroltál már eleget életedben, a vágyad meg már úgysem egy negyvenkét lábas jacht,  azt a fél kiló epret vagy az üveg jó whiskyt meg lelkiismeret furdalás nélkül tedd magadévá!- Soha ne hagy magad fosztogatni. Gyermekeid, unokáid nélküled is meg fognak élni, az ő luxusuk miatt ne mondj le a te kis luxusaidról. Ők meg küzdjenek, te is ezt tetted hajdan. Ne szégyeldd, ha beleszerelmesedtél valakibe, ha most ismerkedsz a számítógéppel, ha megveszel egy szokatlan fazonú vagy színesebb ruhát, mert igaz ugyan, hogy az öreg kutya már nehezen tanul új kunsztokat, de azért tanul, és a jutalomfalatok is tetszenek neki!  Azért persze viselkedj a korodnak megfelelően, mert a társadalom kivet magából, ha viháncolsz vagy nyeherészel, a társadalom ugyanis öregebb és házsártosabb, mint te vagy.  Soha ne várd meg, míg mások megdicsérnek, ha erre vársz, az egész életed egy nagy várakozással        telik.  Ha tudod, hogy valamit jól csináltál, hát dicsérd meg magad bátran!  Javasolt formula: „Jó csaj vagy Julis!” vagy „Tökös gyerek vagy, Jóska!” – nemi identitásodnak megfelelően. Ha utóbbit idáig nem tudtad eldönteni, most már ne erőlködj, ahogy esik, úgy puffan, tedd, mi jólesik. Soha ne csak a holnapra tervezz, legyenek hosszú távú terveid, ez nem pénzkérdés. Írd meg például az emlékirataidat, ne törődj vele, hogy az első mondataid ügyetlenebbek lesznek, majd a történeted kihozza belőled a teljesítményt. Ha pl linzi vagy,    nyaraljál Linzben – vagyonokat fizetnek ki emberek, hogy megnézzék a turista szemével a várost, nézd meg te is, neked ez szinte ingyen van. Használd ki a lehetőségeidet, vonatozz egyet egy évben, ha ateista vagy, nézz meg egy misét, ha katolikus vagy, menj el egy zsinagógába és beszélgess bátran bármiről - bárkivel, de ne akaszkodj rá senkire, ne koldulj szeretetet. Szeretnek téged önmagadért is, hidd el, hiszen kedves, rendes ember vagy, nemde? - Soha ne gondold, hogy az élet igazságtalan, hogy neked több, vagy más járt volna. Ez nem jelenti azt, hogy számodra nem lett volna jobb, ha többet, vagy az igényeid szerint mást kapsz az élettől, de hát ma már nem mindegy? Soha ne keseredj meg, az élet szép és egyszeri!  Szeresd az életet, mert csak ha szereted, halhatsz meg nyugodt méltósággal majd egyszer, a remélhetőleg nagyon távoli jövőben…

Aztán úgyis újjászületünk, remélhetőleg nem hangyának, mert az strapás.

A mostani életem után én a lajhárt preferálom…

Emlékül az utókornak.

"Az időben minden megmarad, de olyan színtelen lesz, mint azok a nagyon régi fényképek, melyeket még fémlemezre rögzítettek. A fény, az idő lemossa a lemezről a vonások éles és jellegzetes árnyalatait. Forgatni kell a képet, s a világítás bizonyos fénytörése szükséges ahhoz, hogy a vak fémlemezen megismerjük azt, kinek arcvonásait egyszer magába szívta a tükörlap. Így halványodik el az időben minden emberi emlék. De egy napon fény hull valahonnan, s akkor megint látunk egy arcot."

(Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek)

A megfoghatatlan.

Mostanában megint sokat dolgozom Hallgatom az emberek problémáit, segíteni próbálok. Nem azért mert viszonzást várok vagy mert úgy tudom az élet visszaadja ezt. Azért mert így vagyok kerek és mert boldog vagyok, ha ezt tehetem.  Bizonyos helyzetek jutnak eszembe, amikben segítséget kaptam és őserővel tör fel bennem az igény, vissza kell ezt adnom.  Milyen érdekes az ösztön. Nagyon sokat gondolkozom. Amikor sok a munkából, írnom kell, hogy rendet rakjak a fejemben. A fotózás gyakorlásával indult blog lassan naplóvá válik.  Ösztönösen érzem, mit kell tennem, ha túl feszültté válok vagy az életem túlságosan elment egy irányba. Írok, fotózok, teszek jó dolgokat, s máris érzem, újra ember vagyok .... mehet minden tovább.

Amennyit tudok, olvasok és valahányszor  a szeretetről látok írásokat, mindig az jut eszembe, milyen elcsépelt lett ez a szó és hány embernek nincs erről fogalma sem. ...és akkor megláttam egy újabb megvilágítást ezzel kapcsolatban. Ebben az aspektusban újra elnyerte a szó a valamikori értelmét és ettől nagyon jól érzem magam. Elmondom nektek is. 

A megfoghatatlan......

Minden mulandó. A pénz, a szépség, a karrier, a használati tárgyaink. Mindent megemészt az idő, de a szeretet az egyetlen olyan emberi cselekedet, amely legyőzhetetlen. Először is azért, mert megfoghatatlan. Nem tudjuk a kezünkbe venni, megérinteni, megsimogatni, nincs formája, sem alakja, ezért sem lehet ketrecbe zárni, láncra verve fogolyként uralkodni felette. Nem lehet kihasználni, sem meggazdagodni birtoklásából. Másodsorban azért, mert alapvetően nem mi fejlesztettük ki magunkban, ezért amivel nem rendelkezhetünk, arra jogot sem formálhatunk. Úgy válik életünk részévé, hogy észre sem vesszük, úgy lesz „tulajdonunkká”, hogy nem adtunk érte semmit. Ingyen kaptuk, és csak ingyen is tudjuk továbbadni. Gondoljatok bele! az egyetlen dolog a földön, amit a koszos pénz nem tudott besározni. 

A szeretet felemel. Reményt ad, mely képes túlélni mindazt, ami sárba döntené emberi lényünket.

A szeretet képes lehajolni is.  Észreveszi, mire van szüksége a másiknak. Nem azért cselekszik, hogy haszna legyen belőle, erre nem is gondol, mert – nem tudja hogyan – felülről vagy valaki más által kapta ezt az ajándékot. Akinek van, annak adatik, aki a keveset sem becsüli, attól az is elvétetik. Ha a keveset túl kevésnek találjuk, és ezért nem merünk adni belőle, mondván, ha így folytatom, nekem sem marad, és inkább magunkat szeretgetjük, akkor önzővé válunk. Önző emberként pedig szinte vége mindennek.  Nincsenek lehetőségek. 

Mindezt így karácsony előtt, de egész évben ezt fogom érezni.  Jó érzés!

Nem vagyok klasszikus értelemben vett hívő, nem járok templomba, ha vagyok, akkor magamban hiszem istent és mindent, ami a nagy univerzumban való hitünket jelenti. Ha karácsonykor a fa előtt mégis mormolok majd magamban valamit, az azokért az emberekért fog szólni, akik e sorokból semmit nem értenek. 

Advent - Karácsonyt várva...

A karácsonyba vetett hitemet mai napig őrzöm. Szeretek hinni varázsában. A szeretet, amit ilyenkor kapsz életre kel, beléd költözik. Ünnepeld meg a karácsonyt a magad módja szerint és engedd meg másoknak, hogy megünnepeljék a maguk módja szerint. Ilyenkor útitársként gondoljunk egymásra és nem, mint holmi idegen fajra, aki másfelé utazik. Persze egész évben gondolkodjunk így!  Karácsony szent ünnepére készülve azt kívánom, hogy akiken nagy felelősség van, hordozzák terheiket méltó módon, hatalmuk és lehetőségeik féltése nélkül, tiszta kezekkel intézve  ügyeiket. Akiknek egyéni életútján valami fontos dolog változott, azoknak azt kívánom, tudjanak lélekben felnőni életük új helyzetéhez, megértve, amit abban a helyzetben meg kell érteniük, s megtanulva, amit abban meg kell tanulniuk. Mindnyájunknak pedig azt kívánom, legyünk egymásnak jobb embertestvérei, akik nem nehezítik és keserítik egymás életét, hanem erőik szerint jó szándékkal javára vannak egymásnak.
Szeretettel: Hajni