When Angels Come

A gyerekek olyanok, mint az angyalok (...). Mert mi más lenne az angyal, ha nem az Isten gyermeke?

Jaroslaw Iwaszkiewicz

Ha valaki itt nézi a videót, kapcsolja ki a blog alapzenéjét a jobb oldalon található panel segítségével különben olyan hangzavar lesz, hogy juhééééééééééééééééé!

Újabb pillanatok...

Megint nagyon el vagyok havazva munkával, de végre idejutottam. Minden reggel 15 km vezetéssel kezdünk. Visszafelé már kelőfélben van a nap és az ég alja csodálatos. Gondoltam a hétvégén ha kell, visszamegyek ide, de hétvégére rendszeresen eltűnik a csoda, mintha csak engem kerülne. Bosszantó. A mérgemet az vette el, hogy Maximilian ma délelőtt kicsattanó jó kedvben volt mondhatni, nagyon is  fotózható állapotban. Nosza nem késlekedtem. Le a kis ruhákkal, hisz meztelen fotója talán még nincs is pedig aranyos kis hurkái vannak ám. Mostanában már egyre többet van ébren és amióta rájött, hogy a hangja nem csak sírásra való, azóta boldog gyermek gőgicsélésben élek. Bájos, kedves kis aranyhangja van. Nagy boldogság. Étvágya kitűnő, egészséges. A bal szemecskéje kicsit begyulladt, szerintem belekapott a saját kezével. Kamilla az isteni kamillatea. Ő nem érzi annak. 

azon méláztam, hogy lehet egy ilyen pici babának ennyi arca. Csodálkozó, vidám, sírós, csábító, unott, gondolkodó mindez félórán belül. 

Anyukája szerint eddig ez a legsikeresebb sorozat. Lehet, hogy igaza van. Nekem is tetszik. :) a maguk kis hibáival persze mert megint vannak. 

...mert én így látom

Ne az kelljen, aki betoppan, majd hirtelen őrülten szeret, hanem az, aki nem tud és nem is tudott élni nélküled, hiszen utóbbi minden mosolyodtól erősebbnek érzi magát, az, aki meg őrülten szeret, valami olyanhoz ragaszkodik betegesen, amit most lát. Valamit, ami felcsillant előtte, de lehet, hogy egy év múlva már sehol sem lesz. Meglátja a csatáidat, és elsétál, hiszen mást képzelt el. Vágyj arra, aki ismer. Aki látja azt, aki vagy. Azt, aki nem törődik az álcáiddal, aki könnyedén átsiklik rajtuk, mert tudja, hogy nincs jelentőségük, és az, ami vagy valójában, mögötte van. Ne vessz el a lángokban. A lángok jönnek, fellobbannak, de van, hogy a fényük nem tart túl sokáig, vagy hirtelen kialszik. Vágyj valamire, ami tölt egy életen át. Valakire, akitől többnek érzed magad, hiszen a szerelem elmúlik, de a teljesség, amit a másik miatt érzel... az bizony örökre megmarad.

A nap sóhaja...

Reggel nagyon hideg volt még, amikor dolgozni indultam. Fáztam egy kicsit, amíg bemelegedett a motor. Aztán megszánt minket a természet és kisütött a nap. Hideg volt, de a jótékony sugaraktól nem tûnt annak. Ültem az autóban, szembe sütött a nap, és azt éreztem, hogy most minden nagyon kerek. Nem gondoltam arra, hogy mennyi minden vár ma rám, nem gondoltam arra, hogy most mit kell még megoldanom, megjavítanom, elintéznem. 

És akkor ott, az út mellett hirtelen megpillantottam egy idõs nénit. Lehetett vagy hetvenéves. Hosszú meleg szürke kabát volt rajta, fején sapka, sál a nyaka körül, keze zsebre dugva. Nem tett egyebet, csak állt a napsütötte parkolóban, szemét behunyva, arcát a napsugarakban fürdetve.


Elképzelte​m, hogy az arra járók is meg-megállnak pár percre, és õk is úgy tesznek, mint ő. Egy kicsit élvezik  a nap gyengéd próbálkozását, hogy  egy kis világossággal és fénnyel borítson el bennünket.

Aztán az emberek tovább mennek, de az idõs néni marad, hiszen Õ vonzza magához a többieket. Õ a Nap küldötte, aki már sokszor átélte a természetnek ezt az ajándékát. Tudja mennyit ér, meg tudja becsülni.

Õ a bástya. Mert már nem siet sehova sem. Türelemmel várja azokat, akik szeretnének kiszakadni a mindennapi rohanásból és pár percre átadni magukat a csendnek, a nyugalomnak, a nap sugaraiból áradó melegnek, tisztaságnak és békességnek. Az örök szépségnek...

Utómunka folytatás...

Van aki az utómunkában engedékenyebb, és a PhotoShop, és egyéb képszerkesztő programok egész tárházát rászabadítja, hogy végül akár több képből szülve egyet (amit hivatalosan már grafikának hívnak, és nem fotózásnak), az eredeti és a végeredmény között néha köszönő viszony sincsen. Van viszont aki olyan mértékben elzárkózik a beavatkozások elől, hogy még a szükséges korrekciókat sem végzi el, sőt az sem zavarja, ha ferdén folynak a vizek, és torzak a színek. Sőt olyan is van, aki válogatás nélkül felhány minden képet a számítógépre, Internetre, és hadd nézze, aki akarja, nem törődve vele, hogy mi a jó és mi a rossz.
A helyes út meg valószínűleg középen húzódik, mint mindig. Tudni kell, hogy hol vannak a határok, és mi a minimum, amiből nem enged az ember. Szükség van a nélkülözhetetlen igényességre, ami nélkül még csak nem is beszél a képről az ember, nemhogy mutogassa vagy kiadja a kezéből, és meg kell tudni húzni a határt, hogy meddig szabad/érdemes elmenni a módosításokkal.
Még a nem túl megengedő sajtófotóban is több féle irányzat van a beavatkozás mértékére, de általában alap korrekciókat mindenhol elfogadnak. A képkivágás módosítása, a tónusok, fények, színek korrekciója. Többnyire az a kritérium, hogy a kép tartalma ne változzon meg a beavatkozástól (bár ez is szubjektív), a másik megfogalmazás, hogy csak olyat szabad utólag csinálni a számítógépen, amit régen is csinált az ember a filmmel….de ha megnézzük, hogy mi mindent meg tudtak az igazán nagyok csinálni a film laborban, akkor szinte bármi megengedett….de mind időigényes….ahol a kulcszó az igényes…

Néhány hasznos utómunka program:

• Adobe Photoshop
• Adobe Bridge
• Adobe LightRoom
• Apple Aperture
• Phase One Capture One
• Bibble Pro

A hét mérlege...

Fárasztó hetem volt, de nem tanulság mentes. Megfigyeltem valamit.
Az ember nem akkor sértődik meg, amikor megsértik, hanem amikor ezt megengedheti magának. Mindazonáltal jó, ha tudunk olvasni a sorok között, de könyörgöm, néha olvassuk el a sorokat is. 
Max szépen fejlődik. Étvágya rendületlen, alvása nyugodt, békés. 
Ez a legjobb szó. Béke van nálunk.