2016. december 30., péntek

Boldog Új Évet Mindenkinek!

Várjuk az új évet, vajon mit hoz nekünk. Milyen akadályokat, milyen meglepetéseket és vajon mi újat tudhatunk meg önmagunkról? 
Na és vajon miért van az, hogy az életem kalendáriumi mivolta egyre kevesebbet jelent nekem? Teljesen más időszámításom lett. 
Nincsenek fogadalmaim. Maradok, aki eddig is voltam és próbálok még közelebb jutni magamhoz.
Az alkotás lett a mindenem. Szerintem nincs ennél fontosabb a világon.  A szépség és annak megmutatási vágya elválaszthatatlan az embertől. Az egyetlen dolog, ami megvédi az embert akár a könyörtelen időtől is, az alkotás. Letenni valamit, amiből én magam tükröződöm, amiben nyakig benne vagyok. A legszebb pedig az ebben, hogy nincs benne kényszer. Közben szabad vagyok. 
Alkotás minden munka, még maga a szeretet is az. Megismerni egy másik embert, figyelni a mozdulatait, a hangját, tanulmányozni ki is ő valójában, egy egész életet felölel, hiszen ő maga is valakinek az alkotása.  
Az új év küszöbén annyit mondhatok, én a régit is szerettem. 

Minden kedves olvasómnak Boldog Új Esztendőt kívánok!

Blessed!



2016. december 18., vasárnap

Karácsonyi fotózás

Minden kép átadva, megrendelők kipipálva, eljutottam oda, hogy a saját unokámat fotózhassam. Ez a harmadik karácsonyunk Maxikánkkal és számomra a legkedvesebb. 
Imádom, ahogy rácsodálkozik a fényekre, ahogy még nagyobbra kerekednek az egyébként sem kicsi szemecskéi és imádom a felismerés okozta mosolyát. 
A legszebb dolog kisgyereket fotózni. Semmit nem kell tenned csak a ragyogó őszinteséget lencsevégre kapni. ...és már megint olyan nagyot nőtt. :))) 










2016. december 16., péntek

A sorozat egérfogó



Karácsony közeledett. A vidéket messze hó borította. Az esték az évszakra jellemzően hosszúak voltak. Gyula valamivel több, mint egy éve hagyta el az otthonát, hogy külföldi munkával boldogulhasson. Akkor épp szakított a barátnőjével. Nagy csalódás volt. Édesanyja várta otthon egyedül na és Sanyi, a mindig jó barát. Végre haza utazik. A vonat ablakon át fürkészte a havas vidéket. Megpróbálta felidézni a rég látott tájat, ahol felnőtt, a megszokott karácsonyi illatokat, ami édesanyja varázsolt mindig a házba, és elmosolyodott Sanyi megszokott hülyeségein. Sanyiról tudni kell, hogy amatőr feltaláló és polihisztor.  Gyula az egyetlen barátja volt Sanyinak, akit Mari, Sanyink felesége elviselt a ház körül. Van egy kis műhelye a háza mellett, ami tele van pakolva mindenféle szerszámmal. Egy része olyan, amiről még Sanyi sem tudja, mire kell használni. Sanyi három éve él Marival, aki igen jót tett a találmányai fejlődésének, mert a nő akkora sárkány, hogy Sanyi inkább a műhelyében tölti az időt. Mondjuk találmányai javarészt félresikerülnek. 
Megérkezéskor jó volt átölelni végre az édesanyját, akinek rendszeresen küldött pénzt haza. Az élménybeszámoló után rögtön arra gondolt, átugrik Sanyihoz megnézni, hogy van és vajon min agyal éppen.  Sanyi a műhelyben volt...hol máshol? Nagyon megörült a nagy havernak. Még a szeme is bekönnyezett. Aztán összeszedte magát. A satupadnak támaszkodott és elővett egy tollat a barna köpenye mellzsebéből. Mindig ez a köpeny volt rajta, ha feltalálósdit játszott. Elmondása szerint így olyan mérnökösnek néz ki. Sosem mondta neki senki, hogy inkább mezőgaszdász bolti eladónak.
Teátrálisan felemelt az asztalról egy szerkezetet. A kis dobozon kilenc lyuk volt, amin egy laza dróthuzal futott keresztül.
- Mi a rák ez Sanyi? ...kérdezte Gyula.
- Ez kérlek sorozat egérfogó! - vigyorgott
- Aha...és, hogy jött ez?
- Az adta az ötletet, hogy Babi néni panaszkodott a sok egér miatt. Aszongya, hogy naponta többször is fel kell állítani a csapdákat.
- Aha...és mióta baszkódsz ezzel?
- Á, csak két napja... ezt nézd! - Gyula a tollat bedugta az egyik lukba és egy kis kattanás után a huzal hirtelen ráfeszült a tollra.
- Hm... kurva jó.
- Kilenc egeret lehet vele fogni! Fasza mi!? - vigyorgott kajánul .
- Aha... Te, Sanyi, valamit nem értek. Ha egy egér bemegy, az aktiválja a huzalt igaz?
- Hát... i... igen.
- Akkor a maradék nyolc, hogy megy bele? Vagy arra játszol, hogy a kilenc egér pont egyszerre ugrik bele a csapdába?
- Úúúú...Bassza meg!
- Te, Sanyi... A világért sem akarok beleszólni, de szerintem szólj Babi néninek, hogy szerezzen egy macskát...

...de hiányoztál te nagy hülye..- mondta Sanyi meggyőzően.
Igen, ez hiányzik nekem is....nagyon - gondolta Gyula és felbontották a pezsgőt, amit Gyula hozott erre az alkalomra.

Boldog, békés Adventet mindenkinek!



2016. december 12., hétfő

Elmúlt egy év

Nem hallottam ezer éve, csak úgy beugrott. Semmi örök érvényű igazság. Csupán hangulat. Lecsillapít, megnyugtat. Szép.
Ill. valami azért mégis. Néha eszembe jutnak emberek, akik már nincsenek az életemben, de amíg voltak, megtanítottak valamire. Van, hogy megértem, csak úgy átmasíroztak az életemen és hoztak egy üzenetet és van, hogy hiányzik valaki. Többre és többnek tartottam egy üzenet átadásánál ezért még nem tudtam elengedni őt. 
Megértettem, hogy ha teljesen meg akarjuk érezni a másik világát, muszáj egy-egy pillanatra az ő szemével nézni a közös világunkat. 
Van egy objektum, amit ellenőrzök. A neve talán nem is fontos. Ideg- és elmeklinika. Tudjátok, ahol zavarodott embereket kezelnek és ahonnan ezek a betegek időnként megpróbálnak megszökni. 
Valaki nagyon meg akarta érteni őket és el kezdett az ő fejükkel gondolkozni. Iszonyú nehéz lehet egyébként. Ez a valaki épített egy buszmegállót a klinika udvarára. A legtöbb szökni vágyót itt találják meg....és ez milyen jó mindenkinek. 
Csak a másik gondolkodását kellett követni. 

Egyet viszont nem értek. Mindennap korán, nagyon korán kelek. Hol az arany?
:)



2016. december 5., hétfő

What Can I Do

Tetőződik a munka, fogynak a kollégák, ki tudja, ki, hova tűnik, de aki marad, az megtudja, mi az igazi szerelem. A munkaidő vége olyan, mint Colombo felesége, mindenki tudja, hogy van, de még senki nem látta. A saját munkád mellett még mi egyéb jön azt nem tudhatod mert a központból szólnak, hogy itt kell kiugrani a helikopterből....MOST!
Egész nap azon tűnüdök, hogy meglepem a szervezetem és nem iszok alkoholt, ami nagy kihívás lesz mert a bevásárlólistámon második helyen rögtön a kékfrankos állt, mindjárt a pezsgő után. 
Egésznap meló most meg össze kell pakolnom a konyhát és valami vacsorát is össze kellene ütni. Komolyan mondom olyan jó dolgozó nőnek lenni. Lehet, hogy youtube-on keresek még valami gyereksírást is hozzá mert az unokám nem akar sírni a feeling meg nem kerek így. 
A koncentrációm kicsit megadta magát. Nem tudjátok, ha véletlenül folyékony mosószerrel tussoltam, kell öblítő is? Talán ha túl leszek a decemberen, lesz időm a konyhaszekrényben is rendet rakni mert ez a bebaszok mindent gyorsan verzió nem adja magát mert így meló után lassulnak a reflexeim elugrálni a poharak, befőttes üvegek elől, amik akkor jönnek, amikor újra kinyitom az ajtót. 
A lakás többi részének megtekintése előtt azt hiszem keresnem kell egy Fásy Ádám összeset. Emlékeim szerint itt azért lóvágás csak nem volt. 
Nem is tudom, talán lebeszélem magam a főzésről, aggodalommal tölt el, hogy a mi atyánkot mormolva veszem elő a fazekat. Talán valami gyors is megteszi most. 
Lassan készülünk a karácsonyra, de nem nagyon mert dolgozunk. Mindenesetre újabban sikerül diadalt aratni a jó erőben lévő nyugdíjasok fölött az üzletben.
Hiába: ráfordított idő+energia= siker


Szóval innen is üzenném a karácsonyi csodának, hogy 24. 25, és 26-án 15 óra után nyitott és itthon vagyok (borom van, azt nem kell hozni)!
Van egy vörös és egy rosé, ha erre jársz dugótlanítom. No nem vagyok az a visszahőkölős típus, de ha nincs kényszer, az unicumot borral nem kísérném : )


Addig is kitartás mindenkinek! 
:)

Ja! Hívhattok nyugodtan Heidinek. Az osztrákok így értelmezik a Hajnit, a saját nevemet már meg se nagyon hallom. 
:)



2016. december 3., szombat

Felnőttek télapója

Azt szokták mondani, minél nagyobb benned a gyermek, te annál boldogabb lehetsz. Mindig hálás voltam jó sorsomnak, hogy sokat tudok nevetni bármilyen helyzetben.  Tudatosan, a vártnál is jobban eltávolodtam a materiális világtól. Épp csak annyira tartom fontosnak, amennyire a létünkhöz muszáj. ...és amióta nem tartom fontosnak, jobban is alakulnak a dolgok körülöttem. Nem akarok semmit görcsösen, de úgy élek, hogy észrevegyem, ha az élet felkínál valamit nekem. Átérzem a gondolatot miszerint nem az a fontos mit és mennyit gyűjtesz össze. Sokkal fontosabb, hogy mit adhatsz. 
Télapó? Valamikor volt egy ember, aki megelégelte a pénz hajhászást és minden vagyonát felkínálta rászorulóknak. Belőle építettünk fel egy mesét a télapóról. Nem emlékszem arra, hogy csalódtam volna, amikor megtudtam, hogy ő igazából nem létezik. Tudomásul vettem, de életben tartottam magamban egy kedves, pirospozsgás, telt arcú apókát,  aki amellett, hogy jóságos, elmondja a hibáinkat is, hogy változtatni tudjunk. Így felnőtt fejjel is szeretem ezt az életérzést. 
Elképzeltem, vajon mit mondana, ha eljöhetne hozzánk, felnőttekhez is. 
Talán valami ilyesmit? 

Hallod, hogyan sír a világ a szívedben? Látod ezt a mérhetetlen szellemi, lelki szegénységet, ami pusztít földünkön? 
Egyetlen nő és egyetlen férfi sem túl öreg és egyikőtök gyermeke sem túl fiatal, hogy magatokhoz emeljétek őket és az arcotok mindig egy szintben lehessen és láthassátok egymás mosolyát, könnyeit. 
Te mindig csak jobb, csak jobb leszel.

Álmodozó vagyok? Lehet, de nem is vágyok egy kőkemény gyakorlatias világra, ahol mindent előre ki lehet és ki kell számolni lassan már a kapcsolatainkban is. 
Akkor inkább elkezdem pucolni a csizmámat! :)




2016. december 1., csütörtök

Játék a fényekkel

Amikor stúdió fotózás van, mindig nagy dilemmában vagyok, hogyan rendezzem be a stúdiót. Gyerekek fotózásánál persze más a helyzet mert ott egy-két játék, kiegészítőként jó ötlet lehet....de mi van akkor, ha pl esküvő fotózás van impozáns szép ruhával, gyönyörű menyasszonnyal. Vajon hogyan rendezzem be a hátteret, hogy magáról a modellről és az ő ruhájának szépségéről ne vonjam el a figyelmet különböző tárgyakkal. Mit kellene alkalmaznom, hogy ne legyen giccses,  ugyanakkor támogassa mindenben magát a modellt és persze kicsit legyen minimalista, de mindenképpen letisztult. 
Úgy döntöttem, fényekkel rendezem be a stúdiót. Köszönet az örökös modellemnek, akivel már annyi mindent kísérleteztünk ki.
Ezek a kísérletezgetések adják a legnagyobb töltést számomra. 
Töltésre pedig azt hiszem, mindenkinek szüksége van 2016 decemberében különösen, ha külföldön dolgozunk.

Szép estét mindenkinek!