Egy kapcsolat kezdetén a mai nőnek sok mindenre figyelnie kellene, de aztán rádöbbenünk, ha folyton mögé nézünk a dolgoknak, akkor ez nem fog működni. Hinni kell és mi hinni akarunk. ..és mégis. Az idő előre haladtával egyre világosabbá válnak a dolgok mert játszani nem lehet sokáig, az előadó maga sem tökéletes játékos. Követ el hibákat, amiket jelként kell értékelni és csöppet sem érdemes bagatellizálni. Érzed, hogy valami borzalmasan zavar. Ez a kép nem áll össze. Olyan, mint egy puzzle. Már majdnem összeraktad az egészet, de még a kezedben van egy darab, amit sehova nem tudsz beilleszteni. Közben azt is érzed, hogy már nem vagy önmagad. A meglévő, hiányos kép is csak azért áll, ahogy áll mert közben majdnem feladtad önmagad. Majdnem romokba taszítottad azt, amit előtte olyan hosszú évekig építettél mert a kapcsolat ezt kívánta tőled s közben egyre többször kerülsz szembe az énképeddel és csal meg az önismereted csak azért, hogy a súrlódásokat elkerüld. Amikor először megfogalmazódik benned, hogy valami nem jó, nem érzed jól magad vagy nem vagy maradéktalanul boldog, azonnal lépni kellene, de te még vársz. Nem akarod elhinni, hogy megint palira vettek és iszonyúan nem rólad szól a történet, valami teljesen másról. ..és milyen az isteni igazságszolgáltatás? ...a jó oldalra áll. Ha összegzel mindent, rá fogsz jönni, te nyertél. Mire eljutsz idáig, bepasszol az utolsó puzzle darab is egy olyan helyre, ami már megfordult a fejedben, de sosem akartad elhinni. Ha meg van benned az élethez szükséges alázat és megfelelő intelligencia, akkor ebből tanulni fogsz, ha nincs, akkor ugyanazokat a köröket fogod futni. A lelked újra felszabadul. Isten hozott újra önmagadnál. Soha ne add fel magad! Ha túl sok embertől hallod, hogy "te nem voltál ilyen", akkor ideje elgondolkozni. Lehet, hogy valóban csak mása vagyunk önmagunknak? Mikor jutottunk ide? Nem kompromisszumokat kötöttünk, hanem megalkudtunk. A kettő nagyon nem ugyanaz. Vajon hová vezet egy olyan kapcsolat, ami azt kívánja, hogy fel kell adni magunkat? soha ne fordíts magadnak hátat és ne éld a más által alakított életet. Úgy sem leszel így boldog. Az igazi párod sosem fog ilyet kívánni tőled, szóval keress tovább!. Úgy fog szeretni, ahogy vagy, a hibáiddal, erényeiddel együtt. Nem csak téged, de azokat is, akik hozzád tartoznak.
Nagyjából ennyit arról, hol voltam közel másfél évig. Újra tanultam valamit önismeretből. Miért kellett ennek másfél év? Először is jobb későn, mint soha. Aztán meg azt gondolom, csak úgy lehet egy döntést meghozni, ha elérkeztél egy pontra. Sem hamarabb, sem később, hiszen a döntéseknek következményei vannak. Választásod hatással van az életre és nemcsak a tiédre!
A nem igazi, érzéseken alapuló kapcsolat bizony felborul. Csak idő kérdése.
Szomorú, kissé üres, regenerálódási időszak következik. Törődnöd kell többet magaddal, szeretned kell önmagad, hiszen ezen a területen is sérültél. Hinned kell abban, hogy te mindent elkövettél és abban is, hogy eljön a nap, amikor azt érzed majd, hogy ennek így kellett lennie. Talán egyszer megfejted azt is, mit akart ezzel az élet megtanítani neked.
Ha az embert mindenétől megfosztod, többé nincs hatalmadban. Ismét szabad!
