Élhetetlenek

Tudod, mi vagyunk a legnagyobb marhák a világon. Mi emberek, akik 40-50 évesen érünk be. Belül is, kívül is. Kialakult a gondolkodásmódunk, a stílusunk, az életfelfogásunk. Van már élettapasztalatunk, van múltunk, túl vagyunk sok csalódáson, kudarcon. Vannak már eltett, ládába zárt örök emlékeink, megsárgult fényképeink.

Mi már megtanultuk a leckét. Tudjuk minek hol a helye, hol az ideje. Tudjuk mikor kell érkezni, és mikor kell elmenni. Hogy mikor kell megszólalni, és mikor elhallgatni. Tudjuk hol a helyünk a nagyvilágban.

Tudjuk mit jelent az a szó, hogy becsület, tisztelet, erkölcs, törvény, lemondás, türelem, lemondó szeretet, önzetlenség és tolerancia. 

Már nem puffogtatunk nagy szólamokat, nem citálunk közhelyeket. Tudjuk, hogy a kimondott szónak súlya van. És tudjuk azt is, hogy csak akkor kell megszólalni, ha mondanivalónk van. 

Már rájöttünk arra is, hogy fontos a csend néha körülöttünk.

Most már semmi más nem fontos, de tényleg: csak az Élet számít. 
A minõségi Élet.

Ennek ellenére ez az idõszak a válások, a tönkre ment kapcsolatok, elrontott házasságok, barátságok ideje. Ahelyett, hogy élveznénk, befalnánk a beérett termést, dúskálnánk a megszerzett jóban, hagyjuk elrohadni a fán. 

Hagyjuk tönkremenni...

Én...csak, hogy tudd!

Ha kávézom, csakis tejeskávét iszom. Naponta minimum kettőt vagy hármat.  Imádom a málnaszörpöt. Gyerekkoromban  ittam mindig egy kis élelmiszerboltban nagyanyámnál.  Emlékszem, egy kicsi pléh mérőpohárban porciózta ki szódával a mindig pirospozsgás boltos bácsi. 

Szeretek állni a szélben, szememet becsukva,arcomat szembe fordítva és érezni, ahogy a hajamat borzolja szerte-széjjel. 

 Szeretem a vizet. Az újságot hátulról kezdem el olvasni. A fogkrémet középen nyomom meg. Most már szeretem a spenótot és a paradicsomos káposztát. Soha nem veszekszem a szomszédokkal. És amúgy sem. Nem vitatkozom már senkivel. Sajnos túl sok esélyt adok. Én csak egyet kérek mindenkitől.

Szeretek kocsmában dartsozni vagy biliárdozni. Még az sem baj, ha billeg az asztal. Szeretem az ottani embereket. Őszinték, nyitottak, ott mindenki egyenlő és nem számít a kor, a rang, vagy a végzettség. 

Szeretek hason feküdni. Vagy háton. A csillagokat bámulva. Szeretek fotózni. Főleg portrét, embert,arcokat, tekintetet. Szeretem az embereket. Szeretem őket hallgatni. Szeretem a meséiket, a történeteiket. 

A palacsintát lekvárba szórt kakaóporral eszem. Szeretem a gumicukrot, és ki nem állhatom a felesleges csacsogást, a téma nélküli kommunikációt.

Utálom, ha nem válaszolnak. És ha valami nincsen lezárva. Gyűlölöm a kamut, a gagyit, a fércmunkát,az igazságtalan bántásokat. Minőség és igényesség két fontos szó a szótáramban. 

Szerintem az élet szép. Legalábbis én mindig megtalálom benne a szépséget. Akár csak egy szép találkozás erejéig. Akárcsak egy rövid ideig. Akár csak pár óráig...vagy akár egy életre.

Igyekszem kellő távolságtartással és öngúnnyal írni magamról, ahogy általában elvárható, azon túl persze mély együttérzéssel és önimádattal, ahogy magunkkal bánni szoktunk............Buborék a mentes vízben........

A drónozásról...

Talán már szereztem annyi tapasztalatot az első buktatókról, hogy megoszthatom azokkal, akiket ez érdekel vagy most még nem tudják, hogy később megszállottá válnak majd. Beleszeretni ebbe a témába egyébként egy villanás műve. Ha azonnal nem szeretsz bele, akkor van esélyed, hogy nem mételyeződsz meg.Az érzést persze azonnal követi a tett. Gyerünk venni egyet! ...de hová és milyet érdemes venni mert a témában szó szoros értelmében tombol az arzenál.  Az sem mindegy, honnan szerzünk információkat mert ezek megtévesztőek lehetnek az árak pedig többszörösen eltérőek.  Léteznek a nanodrónok, amik méretüket és árkategóriájukat tekintve is kedvezőek. Túlságosan is. Pár ezer forintért már kaphatóak. Ilyenkor nagy kérdés, hogy mennyi pénzt szánunk rá, hiszen csak ez lehet korlátos a technika nem.  Mi az, ami leginkább jellemez egy drónt? Két dolog. Az őt irányító rendszer (Flyght Controller Board) és a motorok. Ha ezek épp csak össze vannak dobva és jó olcsók, akkor inkább bosszúságunk lesz, mint élményünk és az olcsó hirtelen nagyon drágának fog tűnni.A nanodrónok után nagy ugrás következik. Itt már 40-50 ezerbe is kerül egy masina és ha hiszitek, ha nem minőségben ugyanannyit tud, mint a 10-20 ezres kategória csak nagyobb a test, amibe rakták az alkatrészeket.  Ezután következnek a 150-300 ezerig tartó kompakt  kategória ilyen pl DJI Phantomok. Azt  hiszem itt kezdődik valami, hiszen erő van bennük, ami ahhoz kell, hogy pl egy 3d gimbalt elvigyen. Ez pedig elengedhetetlen a szépen fókuszált képekhez vagy filmekhez. Az enyém egy DJI Phantom 2-es a vision sorozatból a továbbiakban tehát erről tudok beszélni.  Két repülésem volt idáig. Hát mit is mondjak...deja vu!  Akkor éreztem ilyet, amikor az első DSLR gépemet megvettem. Úristen, tök hülye vagyok hozzá. Van mit tanulni. a fotózás első buktatóiból tanulva nem fogok elkeseredni és nem adom el azonnal a kis drónt. Nekem ezt meg kell tanulnom. Ha törik, ha szakad.  Először is! Aki még soha nem kezelt ilyet, az ne kezdjen el a lakásban röptetni legalábbis ebben a kategóriában ne mert zsebbe nyúlós, ha a falnak röptetjük és a motor vagy kamera megsérül. Menjünk ki egy olyan területre, ahol szinte semmi nincs a szántóföldön kívül és itt tanuljuk meg biztonságosan irányítani a kis drónt.  Apropó drón! Ebben a kategóriában csak a szó rövidsége miatt nevezik őket drónnak, hiszen az igazi drónok, amiket leginkább a NASA használ semmilyen irányítást nem igényelnek. Megkapják a JPS adatokat és a feladatot, aminek elvégzése után szépen önállóan haza térnek.  A szerény ember kategóráját quadcopternek nevezik, de ez valóban bonyolultabb szó.  Az első repülés napját úgy válasszuk meg, hogy ne legyen szél, eső. Ezek nagyban befolyásolják a drón mozgását ill. a wifi jel erősségét. Én  már vesztettem el wifi jelet és marha mákom volt. hogy a go home funkció aktivizálódott így nem vesztettem el a gépet és visszajött hozzám. Sok olyan történetet olvastam, ahol soha többé nem látták a gépet. Elment és örökre nyoma veszett.  A gyakorlás lehetősége eléggé korlátolt, hiszen cirka 25 perces repülést bír a lítium aksi, ami egyébként nem rövid idő ebben a témában. Az újra töltési idő kb 2 óra. Lehet gondolkozni pót akkumulátorban, de max kettővel  érdemes műteni mert egyrészt 100 eurót is meghaladja az ára másrészt háromszor felküldeni nem érdemes mert a 4 motornak is kell annyi  pihenő idő.
Az irányító karok nagyon érzékenyek. Hirtelen mozdulatoknak semmi értelmük arról nem beszélve, hogy egy ilyen mozdulat haza is vágja a videót.A kép minőségével határozottan meg vagyok elégedve. A HD minőség ma már szinte alapkövetelmény. Így van értelme. Elmosódott semmirevaló felvételekre ugyan ki kíváncsi.  Hát nagyjából ennyi jut eszembe. A beüzemelésről, kiváló tutorial van fent a neten. Az assinstent programot feltétlenül töltsétek le mert van, hogy néha kalibrálni kell a rotorokat és különböző beállítások elmaradhatatlanok. A go home funkció pl alapértelmezettben 20 m-re van állítva amit azonnal javaslok 40 m-re állítani, hiszen 20 m-en hazatérés közben sok mindennek nekimehet a kopter és akkor jön a nem olcsó szervizelés.  Ha valaki kedvet kapott vagy esetleg már gyakorlott kopterező és idetévedt, bátran írjon mert amit én tapasztaltam azt szívesen átadom és hát nekem sem jön rosszul a gyakorlott ember tanácsa adott esetben.  Még annyit! Ha az első nehézségeken túl jutsz, ez nagyon nagy élmény ám! Érdemes vele küzdeni.  Az első felvételemet nem azért publikálom mert büszke lennék rá, nagyon is messze vagyok az áhított szinttől, hanem azért mert így kontrollálni lehet a fejlődést.                            Üdv és szép hetet mindenkinek!

Max

Maxika szépen nő és okosodik. Próbálgatjuk a bilizést egy ideje több, kevesebb sikerrel. Már mondja, hogy szép, hogy tessék és ha nagyon szeretne valamit akkor jön a mama. 

Nagyon nagyon hozzám nőtt már. Imádni való!

A capuccinolány

Sziasztok! 

 Karácsony óta ideértem. Nem semmi, de a lényeg, hogy itt vagyok. A karácsony szépen telt, ahogy kell. A mindennapok újdonságot hoznak folyamatosan. Ez egy kicsit próbára teszi az embert de van benne sok jó is. Emberek jönnek és mennek az életünkben.  Reméljük lesz, aki tovább marad, mint egy villanás mert ez azt jelenti, szeretjük az illetőt valamiért. Azért mert olyan, amilyen. 
Megérkezett a tavasz is újra. Bárhogy is szeretnénk néha, az idő nem áll meg. 
Babafotózásom eddig még nem tapasztalt kis különlegességet hozott nekem. Európai anyuka és Nigériai apuka kislánya. Különleges bőr, csodás kis szemek és soha nem látott haj. Azonnal tudtam, különleges képeim lesznek most. 
Azt továbbra is fenntartom, hogy ebben korban már mindent be kell vetni, hogy szép képek sikeredjenek. A sorozatra  állítás a minimum és a lehető legrövidebb záridő de készülhetünk, a figyelemelterelés minden válfajára. Ha megérzik, hogy kötelező jelleggel meg kell ülni, mint a feszület, akkor csatát vesztettünk. 
Nekem ez most így sikerült, de nem tagadom, hogy végig ámulatban voltam a baba adottságaitól. 
Remélem lesz rá lehetőségem, hogy figyelemmel kövessem a növekedését és idővel újra fotózhatom őt.
Drága Chichi! Vigyázz magadra és egyél sokat, hogy szép nagy legyél!