2015. december 30., szerda

BUÉK!

Nem vagyok nagy ivó. Szilveszterkor két martini után megpróbáltam elrabolni és Kubába téríteni egy liftet.
Woody Allen
Nagy ivó talán én sem vagyok, de azért két martini után még nincs ekkora baj. 
Mindenkinek Boldog Új Évet Kívánok. 
U.I. Akinek van egy kis józan esze, nem fogad meg semmit! :)

2015. december 29., kedd

Bonyolult

Tudom, mitől leszek bánatos, mérges, rosszkedvű, indulatos, feszült, és csak sejtem, mitől simulhatnának el a ráncok a homlokomon..., aztán máskor meg éppen fordítva, egy akár indokolatlanul felbukkanó gúnyos rosszkedv elmúlik egy szép kovácsoltvas kapu járdára vetülő árnyékának látványától...

Örülök, hogy még mindig észreveszem az apróságokat a hétköznapokban, képes vagyok meg-megállni egy pillanatra, hogy megbámuljak egy porban fürdőző verebet, vagy az utcai lámpák fényében csillogó esőcseppeket...
Bele tudok feledkezni a gyerekeim ide-oda csapongó mesélésébe, egy hülye romantikus történetbe, egy reménytelennek tűnő mondvacsinált, adrenalin-növelő szócsatába...
Állítólag nem vagyok valami egyszerű eset.
Nem tudom. Szeretném azt hinni, hogy mégis, hogy lehet engem csak úgy egyszerűen kezelni a hülyeségeimmel együtt...

Bár elég sok idő eltelt, és mintha ugyanazon a környéken kóborolnék évek óta, egyelőre igyekszem nem leírni magam és közben érzelmek hullámvasútja, meglepetés és csalódás, öröm és szomorúság egy-egy elszalasztott lehetőség után, számtalan milettvolnaha, ááá, nehezített pálya, ki tudja, hány életem van még játékban...

És hogy mégis, újra és újra kreditet veszünk, az igenis azt bizonyítja, hogy optimisták vagyunk, és játékos kedvűek, nem igaz?! 

2015. december 26., szombat

Karácsonyi ajándék

Éppen egy évvel ezelőtt jelentette  be a Sigma az új 150-600mm F5-6,3 DG OS HSM objektívjét, mely egyszerre két változatban  kapható. Az 'S'-sel jelölt (Sport) változatot inkább munkára ajánlják. Több lencsetagot kapott, így nagyobb, és fém borításával, időjárásálló belső szigetelésével jobban ellenáll a viszontagságoknak. A közel 3 kilós optika 24 lencsetaggal, köztük 2 FLD és 3 SLD lencsével rendelkezik. Hossza 29 cm, közelpontja pedig 2,6 m. Mivel nagyobb átmérőjű, szűrőkből is nagyobb való hozzá: 105 mm-es. Az objektív Canon, Nikon és Sigma csatlakozós változatban is kapható.


Én a 'C' jelűt kaptam, mely (Contemporary: mindennapos) verzió strapabíró műanyag borítású, időjárásálló szigetelés nélkül. 20 lencséjéből egy FLD és 2 SLD. Közelpontja 2,8 méter, viszont 3 cm-rel rövidebb és vékonyabb társánál, így 95 mm-es szűrőket fogad. Persze így is 2.5 kg és hossza 26 cm.  Ez egy általános használatra szánt változat, ami épp úgy élmény portréknál, mint természet vagy sportfotóknál. Szerencsére az idők során kierősödött a karom hozzá és persze állványról is működtethető természetesen. 
Mindkét objektívben gyors HSM fókuszmotor, valamint optikai stabilizátor található. A háttérelmosásért 9 rekeszlamella felel. A rekeszérték F22-ig állítható.
Két új kapcsoló került az objektívekre. Az egyik a továbbgondolt zoom-zár, mely bármely állásban rögzíti az állást, a másik pedig egy Manual Override kapcsoló.



                                                            Kioldó

A kioldókról már írtam valamelyik bejegyzésemben. Nagyszerű találmány a hosszú záridős képekhez és a természetfotózáshoz, hiszen pl az őzek minden nesztől elriadnak és így lehetőségünk van távolabbról, rejtekhelyről exponálni. Hosszú záridőnél pedig az expogomb közvetlen lenyomása is bemozdulást okoz. Kioldóval viszont hozzá sem kell érnünk a vázhoz. 
A piacon egyre jobb a felhozatal. Vásárlás előtt érdemes körbejárni, melyik a legjobb számunkra vagyis mihez használjuk őket. Hatótávolságuk mindenképpen központi kérdésnek számít, de fontos lehet a fénymérési és egyéb információk továbbviteli képessége is. Természetesen minden típushoz külön kapható. Ha ötlettelenek vagytok vásároljatok univerzálisat, ami árfekvésben kicsit drágább, de nem okoznak kompatibilitási és egyéb csalódást. Ebből pl kettőt is kaptam. :) ...tévedésből, de jó is ha van tartalék. 
Hát sikerült elsírni magam idén karácsonykor is. Nagyon rég vágytam ezekre a kiegészítőkre. 

Köszönöm a családomnak! 








2015. december 25., péntek

Nyugi

Szeretem ezt az időszakot a két őrület között, amikor egy kis nyugalom van, megáll a világ, a hisztérikus ajándékvásárló rohamok kifulladtak 24.-én dél körül és az ünnepi szünet után a boltok, a város, az emberek félgőzzel működnek, egy kicsit lenyugszanak. Nem tart persze olyan sokáig a szünet, hogy egészen addig eljussanak, mennyivel kellemesebb lenne a világ, ha ilyen lenne az egész év, ha nemcsak egy pillanatra vennénk el a metszőfogakat a másik torkáról. Na persze, jön a következő ünnep, amikor mindenkinek egész nap, de éjfél körül aztán különösen kötelező vidámnak lenni, ami nyilván nagyon valószínű és meg is kíméli az agyakat az előbb részletezetthez hasonló filozófiai eszmefuttatásoktól. 

Ha rám hallgatsz, pihensz. Az is valami.


2015. december 23., szerda

A Nő.

Igen, a Nő. Így nagy betűvel, hiszen túl van néhány elkövetett hibán. Megtanulta kimondani a valóságot. Képes harcolni a saját és családja érdekeiért. Bizalmat szavaz és bizalmat kap. A külvilág ferdítései neki nem oszt, nem szoroz, hiszen ő tudja, mi az igazság. Bár a fotózás cirka 2 órán át tartott, annyit mégis megéreztem, apró dolgokra odafigyel. Tartása egyenes, határozott, tekintete már nem vadászó, hanem derűs. Ez hiányzik ma sok sok nőből. 
Arra kértem, legyen olyan képe is, ahol nem mosolyog. Azt kérdezte, azt hogy kell? 
Pozitív, kiteljesedett nőt, feleséget, anyát fotózhattam, aki teljesen tisztában van azzal, hogy az élettől az jön vissza, amit belefektettünk. Ha negatív előjelű a befektetett energiánk, akkor olyan is lesz az életünk és ezek nem bagatellizálható sztorik.  Ő Szandra. Tetszett. Komolyan. 
Ennek fényében készültek a meglepetésfotók. Valahogy megint olyan érzésem volt, mintha ezer éve ismerném. Pillanatok alatt kialakult a közvetlen hangulat.
Kedves Szandra, köszönöm a bizalmat, a publikáláshoz való engedélyedet! Ezúton is kívánok neked és a családodnak kellemes, békés karácsonyt és nagyon boldog új évet!

Zenei aláfestésnek kit is választhattam volna, ha nem Barry white-ot, hiszen ő az egész életét annak szentelte, hogy nagyon szépen énekeljen nőkről, nőknek! 

Enjoy!













2015. december 14., hétfő

Massza.

Sosem tartoztam az „átlaghoz”. Nem direkt. Egyszerűen így alakult szép lassan az értékrendem. Már gyerekkoromban hozzászoktam, hogy nem jártam olyan ruhákban, mint a többiek, mert az anyámnak, jó kézügyessége volt. Felnőtt koromban sem érdekelt a divat, mindig olyan darabokat vásároltam, vagy készíttettem magamnak anyuval, ami nem jött velem szembe az utcán. 

Ezzel egy időben az értékrendem is formálódott. Nem „csakazértis”, de többnyire más irányba mentem, mint a nagy többség, az átlag. Nem volt lázadó korszakom, mert nem volt mi ellen lázadni. Nem tekintettem ellenségnek a pedagógusokat, és úgy általában a felnőtteket sem. 

Soha nem az ügyeletes macsóba voltam szerelmes, akibe az összes többi lány. Nem futottam azok után, akik verték a lányokat, akik folyton csúfolódtak. Ez engem inkább taszított, mint vonzott. Mindig is szerettem a különcöket, akik egy kicsit eltértek az átlagostól. Lehetett ez bármi. Felfigyeltem a szépen formált szavakra, a lelki tisztaságra, vagy a tudásra, a csendességre. Nem futottam az ügyeletes szépfiúk után sem. Felnőtt nőként is mindig a férfias férfiak tetszettek, markáns vonásokkal, amiben egyediséget láttam. Megfigyeltem, hogy a kevésbé macsó (hogy finoman fogalmazzak) férfiak klasszisokkal kedvesebbek, intelligensebbek. 
Általában jól nyomon követhető, hogy az átlag férfiak és az átlag nők is, mennyire szeretnék bedarálni a magamfajtát. Csípi a szemüket, hogy némelyek kiállnak még az értékek mellett. De miért? Miért baj az, hogy vannak, akik nem akarnak a nagy massza része lenni, hogy szívesebben maradnak mazsolák, vagy durvára darabolt diódarabkák a piskótában? Miért olyan mérhetetlenül bosszantó az, hogy kitartunk az álláspontunk mellett, és azt mondjuk, nem bárkivel, nem akárkivel és nem minden áron kell társ? Miért ne válogathatnánk? 

Jókat kacarászok, amikor jön a degradáló megjegyzés, hogy hja, hát a kutyának sem kellenének ezek az örök elégedetlen nők… 
Elégedetlenség ez egyáltalán? Én nem érzem magam elégedetlennek és ez a legfontosabb. Nekem. Ahogy múlnak az évek körvonalazódott bennem, hogy ezernyi dolog van az életben, ami lehet fontos, örömet okozhat akkor is, ha nincs társunk. Csodabogárnak sem érzem magam, prűdnek és álszentnek sem. Sőt még csak frigidnek sem attól, hogy visszafogott vagyok.

Időnként nem árt magunkba nézni, hogy milyen eszme mellé állunk, mi mellett köteleződünk el, mert várhatóan olyan megítélés alá esünk. Rossz-e nekünk, akik nem váltunk marionett-bábukká? Nem, egyáltalán nem. Sokkal rosszabb lehet a bábuknak, akik mozgathatók, és bólogatnak mindenre, ami divattá vált. Bólogatnak az extrém szex játékokra, az eszközként használhatóságra, hisz ők maguk is eszközzé váltak. Miért teszik? Azért, hogy a massza részévé váljanak, mert az egyszerűbb, ott érzik az erőt, nem pedig magukban. Sokkal nehezebb megvédeni a saját, olykor egyedi álláspontod, mint észrevétlenül beleolvadni és belesimulni a trendi átlagosba. Ingoványos tér ez. 

2015. december 12., szombat

Hír



A holland katonák nem kapnak éles lőszert a gyakorlatokon, mert elfogytak a hadsereg készletei. A katonák lövés helyett azt kiabálják: durr-durr. 

origo//

...Minden Karácsonyban van valami közös, ugyanakkor mindegyik kicsit más is!..Szeretteinkkel töltjük, azokra gondolunk, akiket szeretünk, akik nagyon közel állnak szívünkhöz, s azokra is, akik már nem lehetnek velünk, de lélekben velünk ünnepelnek minden egyes, év végi, meghitt Ünnepen!..Persze mindig kicsit más gondolatok cikáznak bennünk, mindig kicsit másképp látjuk magunk...Összegezzük magunkban, hogy vajon elég szeretet szabadult-e belőlünk azok irányába, akik megérdemlik, s közben végtelenül örülünk annak -ami legyen bármily kevés is- amit mi kaptunk bárkitől is, aki szeretetre méltatott minket!....Sose a nagy csodákra várjunk, mert akkor nem vesszük észre azokat, amik mi vagyunk valakinek..és ami mások lehetnek számunkra!...

Szeretettel minden külföldön élő és dolgozó honfitársamnak.....mert ma ti jutottak eszembe  és hát én is idetartozom. 



2015. december 10., csütörtök

...hogy mik vannak?

2016-ban már a MEGVÁLTOZOTT, SZIGORÚBB ORVOSI ALKALMASSÁGI VIZSGÁN KELL MEGFELELNI, hogy valaki jogosítványt kaphasson vagy meg tudja hosszabbítani a meglévő jogosítványát!

Mostantól egészségügyi alkalmassági vizsgálat része az alvás közbeni légzészavar kiszűrése is. Amennyiben felmerül a betegség gyanúja, a jogosítvány megszerzése hónapokig elhúzódhat. Ha a rizikócsoportba tartozol, vagy már jelentkeznek  a tünetek, érdemes időben orvoshoz fordulni! A megváltozott kötelező egészségügyi alkalmassági vizsgálat keretén belül, első körben a háziorvosok feladata kiszűrni az alvászavaros egyéneket.

Ha a válaszok alapján a háziorvos úgy ítéli meg, hogy részletesebb szűrésre van szükség, annak elvégzése hordozható készülékkel a beteg otthonában, vagy alváslaborban történhet.



Alvás közbeni légzészavar szűrése jogosítványhoz! Értitek?          Hagyok időt. 

Még így sem értitek? Nem csoda.

Én eddig úgy tudtam, hogy a volán mögött nem szabad aludni - vagyis vezetés közben vagy rosszul tudom? már nem is tudom....

2015. december 6., vasárnap

A hosszú záridő

St Wolfgangban jártam, ahol nagyon szép adventi hangulat van berendezve. Este viszont két lehetőség van képeket készíteni. Az egyik ugye a rendszer vaku, amit azonnal felejts el, a másik pedig a hosszú záridő. Tulajdonképpen az expo idejét késleltetheted megengedve így, hogy minél több fény kerüljön a szenzorra. Itt a váz tudása a keresztmetszet, tehát minden gépnél más és más a leghosszabb záridő. Az enyém pl a 40 percet is tudja, de soha nem használom mert a szenzorok túlmelegedése nemcsak képhibát okozhat, de a zárszerkezetet is hazavághatja. 
A jó állvány elengedhetetlen, de az is jó megoldás, ha egyszerűbb állványhoz kioldót vásárolsz, hogy ne kelljen az expo gombhoz érned, hiszen ezzel is nő az elmozdulás esélye így homályos képet kapsz. Nekem most egyik sem volt kéznél ezért csak 1/30-ig tudtam lemenni mert ezt még ki tudom tartani kézből. Ezalatt már az ereidben pulzáló vér lüktetése is bemozdulást okoz. 
A 30 mp-es záridőt úgy kell elképzelni, (az én gépem 1/30-nak jelöli)  hogy 30 másodpercig van nyitva a rekesz, ennyi ideig éri fény az érzékelőt és mindent, ami ezalatt történik az objektív előtt, rögzít a géped. 
Egy eseteben tudtam ez alá menni a vízen úszó hajó esetében, de csak úgy, hogy egy beton korlátot használtam kitámasztásnak. 
Már sajnálom, hogy nem készítettem vakus képeket is, hogy érezzétek miért nem szabad este vakuzni a gép vakujával. 










Egy régebbi próbálkozás fényfestésre hosszú záridővel. 


2015. december 5., szombat

A ff konverzió

A mai digitális, színes világban sokan gondolhatják, hogy vajon mi szükség lehet a fekete-fehér fotózásra. Engem borzalmasan vonz az egyszerűsége. időtlensége. Ha drámaiságot akarunk kifejezni, biztos, hogy ff konverzióban kell gondolkoznunk, hiszen mélyebbé, emocionálisabbá formálja a fotót. Esélye sincs annak, hogy valami erősebb színcsatorna elvonja a figyelmet a témáról. 
Szerintem, aki fotózni szeretne, elsőként meg kellene tanulnia ff-ben gondolkoznia. Egy ilyen képen sokkal inkább érvényesülnek a fények, árnyékok és a textúrák. Arról nem is beszélve, hogy reneszánszát éli újra ez az irányzat. 
St Wolfgangba tartva elég ködös, fénytelen idő volt. Úgy döntöttem, ff-ben fotózom. Fáradt voltam. Pszichésen nehéz hét áll mögöttem. Valahogy épp úgy voltam, mint az a hangulat, amit a ködös idő közölt le nekem. Elfáradt minden egy kicsit így az év végére. Néha ez a hangulat is jól tud esni, hiszen az új évszak változásokat hoz. A lakható világ egy kicsit összébb húzódik. Kicsit közelebb kerülünk egymáshoz és ebben az összébb szűkült világban új remények teremnek. 
Ha nem ff-ben fotózunk, hanem színes képekről vesszük le a színt, nagyon vigyázni kell a színcsatornákkal mert váltás után sokszor laposodik szürkeségbe a kép! Nem elég tehát szoftveresen egy kattintással levenni a színt! Ennél egy kicsit azért bonyolultabb. 









2015. december 2., szerda

Anita és Balázs

Komolyan gondolom, hogy amikor gyermeket vállalunk, az életre szavazunk, hiszen mindennel együttvéve jónak találjuk azt ezért úgy érezzük, gyermekünkön keresztül meg kell ismételni!
Anitával és Balázzsal szó szerint végig beszélgettük és  röhögtük a fotózást teljesen megfeledkezve arról, hogy most arcokat kellene vágni.  Ettől nagy örömömre igazi spontán pillanataikat kaptunk el. Sehol semmi művi. Nézzétek csak a szemeket, arcokat, kezeket! 
 Dávid január közepén érkezik majd és én két felkészült embert láttam magam előtt. Kedves Dávid! Remélem tudod, hogy most még többen várunk téged. Tündérek énekét küldöm neked, akik mindig veled lesznek és akik elűzik életedből a félelmet, sötétséget. 


Köszönöm a remek estét és, hogy megismerhettelek Benneteket!
Köszönöm azt is, hogy beleegyeztetek képeitek publikálásába és így veletek gazdagíthatom a képtáramat. 
Nagyon kellemes ünnepet, könnyű szülést és mindent, amit kívántok! 
























2015. december 1., kedd

Úti társak...


A karácsonyba vetett hitemet mai napig őrzöm. Szeretek hinni varázsában. A szeretet, amit ilyenkor kapsz életre kel, beléd költözik. Ünnepeld meg a karácsonyt a magad módja szerint és engedd meg másoknak, hogy megünnepeljék a maguk módja szerint. Ilyenkor útitársként gondoljunk egymásra és nem, mint holmi idegen fajra, aki másfelé utazik.  Karácsony szent ünnepére készülve azt kívánom, hogy akiken nagy felelősség van, hordozzák terheiket méltó módon, hatalmuk és lehetőségeik féltése nélkül, tiszta kezekkel intézve ügyeiket. Akiknek egyéni életútján valami fontos dolog változott, azoknak azt kívánom, tudjanak lélekben felnőni életük új helyzetéhez, megértve, amit abban a helyzetben meg kell érteniük, s megtanulva, amit abban meg kell tanulniuk. Mindnyájunknak pedig azt kívánom, legyünk egymásnak jobb embertestvérei, akik nem nehezítik és keserítik egymás életét, hanem erőik szerint jó szándékkal javára vannak egymásnak.
Szeretettel: Hajni