Levelezés a társkereső oldalon:
-Szia, nem akarom magam fényezni, de 195/24
-Ejha! Magas vérnyomás alacsony pulzussal?
-Jaj dehogyis! A magasságom meg a hosszúságom…
-Mármint állva 195 centi vagy, de ha lefekszel akkor csak 24? Mi vagy te, transzformer?
-Jézusom de hülye vagy! A 195 centi a magasságom, a 24 centi meg a farkam!
-Jaaaaaaaa! Ééééértem! És én hogyan adjam meg ugyanezeket a paramétereket magamról? 168/vizslafül? Vagy 168/1 darab puncó?
-A csajok ezt nem így szokták.
-Hát hogy?
-Mellbőség, magasság, súly.
-Te orvos vagy?
-Nem, miért?
-Hát mert ilyen testtömeg indexekkel jössz nekem. Személyi edző vagy? Táplálkozási tanácsadó?
-Nem, csak érdekelnek a méreteid.
-38 és feles a lábam. 2 fülem van, 10 ujjam, még 2×5 a lábaimon. 1 segglyuk, kizsírozott szakadékban pedig 20/10-es vérnyomás. 32 fog, 2 vese, 1 fej. Na most okosabb lettél?
-Inkább küldj magadról fotót.
-Milyet szeretnél? Vidéken pucsítok a tuják és a félig kész ház meg a konténer között párducmintás bikiniben, vagy bulizom a szilikonszájú barátnőimmel, esetleg tengerparton szelfizek sziklákon, vagy jöhet olyan kép is, amiről diszkréten letéptem az exemet?
-Igazolványképed nincs?
-Baszki, tuttttam hogy rendőr vagy!
2016. április 29., péntek
2016. április 28., csütörtök
Harcolni
"Ha igazi nő lennél, akkor harcolnál".
Na az ilyen mondatok összerakják bennem a bicskát vagy még egy vibrátort is.
Azt nem tudom, miért kellene nekem csalétkekre rámozdulni, és fantomnők lenőtt haját cibálnom.
Nincs vetélkedés. Abban a pillanatban, amikor nem én vagyok az egyetlen lehetséges szóba jöhető... felbomlik a varázsod. Elfoszlik, mint havasi tisztáson a városi dög. Nem versenyzek, nem tolakszom, nem járkálok kiirtandó x-jelöléssel.
Punktum!
Na az ilyen mondatok összerakják bennem a bicskát vagy még egy vibrátort is.
Azt nem tudom, miért kellene nekem csalétkekre rámozdulni, és fantomnők lenőtt haját cibálnom.
Nincs vetélkedés. Abban a pillanatban, amikor nem én vagyok az egyetlen lehetséges szóba jöhető... felbomlik a varázsod. Elfoszlik, mint havasi tisztáson a városi dög. Nem versenyzek, nem tolakszom, nem járkálok kiirtandó x-jelöléssel.
Punktum!
2016. április 26., kedd
A korral megjön...
Bohókás fiatalabb énem hangosan nevetett az olyan maximákon, mint a bölcsességet hozó kor ígérete, de (és még e jelenség egyediségét sem tartom feltétlenül kizártnak) idővel (nyilván a közelmúltról beszélek -- mert vannak, akik szájbarágás nélkül mindent félreértelmeznek) rájöttem, hogy ebben mégiscsak sok igazság van.
Az érett, felnőtt gondolkodás olyan előnyei, mint a kompromisszumkészség, az önmérséklet, a józan belátás, a vélt igazunkhoz való fanatikus ragaszkodás elengedése, a fejlett empátia és a görcsös akarnoksággal szemben a tárgyalás előnyben részesítése felettébb jókor jönnek az olyan pillanatokban, amikor az ember este rádöbben, hogy pizsamája egészen más gondolati iskola híve a „melyik láb melyik nadrágszárba illik” kérdésben. Ilyenkor jobb engedni, udvariasan elfogadni a másik fél álláspontját és nem vitázni feleslegesen.
Az érett, felnőtt gondolkodás olyan előnyei, mint a kompromisszumkészség, az önmérséklet, a józan belátás, a vélt igazunkhoz való fanatikus ragaszkodás elengedése, a fejlett empátia és a görcsös akarnoksággal szemben a tárgyalás előnyben részesítése felettébb jókor jönnek az olyan pillanatokban, amikor az ember este rádöbben, hogy pizsamája egészen más gondolati iskola híve a „melyik láb melyik nadrágszárba illik” kérdésben. Ilyenkor jobb engedni, udvariasan elfogadni a másik fél álláspontját és nem vitázni feleslegesen.
2016. április 24., vasárnap
Lecke...
Vannak olyan emberek az életünkben, akik nem azért jöttek el, hogy végig velünk maradjanak. Egyszerűen csak mutattak nekünk valami fontosat, amely megváltoztatott bennünket. Ha pedig eljön a nap, útjukra kell bocsátani őket. Azt gondoljuk, hogy ettől nagy veszteség ért minket, pedig igaziból inkább kaptunk valamit tőlük. Egy szeletet az életükből. A gondolataikból. A figyelmükből, vagy akár a szeretetükből.
Az emberek jönnek-mennek körülöttünk. Ki tovább marad, ki kevesebb ideig, lehet, hogy csak egy napig, vagy pár óráig. De akkor azért volt jelen veled, hogy adjon valami pluszt az életedhez, valami szerepe volt, amit végig kellett játszania. Ha pedig lejár az ideje, a függöny legördül, és mindenki hazamegy.
Az emberek jönnek-mennek körülöttünk. Ki tovább marad, ki kevesebb ideig, lehet, hogy csak egy napig, vagy pár óráig. De akkor azért volt jelen veled, hogy adjon valami pluszt az életedhez, valami szerepe volt, amit végig kellett játszania. Ha pedig lejár az ideje, a függöny legördül, és mindenki hazamegy.
Secret Garden-Thank You!
2016. április 23., szombat
A tehetetlenség bölcsessége.
Ritka és értékes pillanatok az életedben azok a napok, amikor nem csak látod, hanem érzed és tudod, hogy mi zajlik körülötted.
.Talán egyszer majd el tudjuk fogadni, hogy csak hagyni kell az Életet, hogy tegye a dolgát, és nem azt hinni, hogy közbe tudunk avatkozni. Nem. Nem tudunk. Legalábbis a nagy dolgokba nincs beleszólásunk. Azok csak úgy jönnek. Nem kérdeznek, beállítanak, mert aminek meg kell történnie, az meg fog történni. Aminek el kell mennie, az bizony elmegy. Eltűnik, és nem jön vissza. Hiheted, hogy de, viszont az Élet nem traktál feleslegesen - ha tudatos vagy. Ha csapongsz, és képtelen vagy a szíved után menni, akkor persze mások lesznek a szabályok. Abban a pillanatban amikor meghaladod egy hibádat, egyenlő vagy a legnagyobbakkal. Akkor elmondhatod, hogy tettél egy lépést …s felismered majd, hogy vannak kötődések, amik túlmutatnak mindenféle egyszerűségen, mert különlegesen elszakíthatatlanok a maguk nemében....
2016. április 21., csütörtök
A vírus!
Bizonyára hallottatok a kórházról, ahol az informatikai rendszert megtámadta a "zsaroló vírus". Mi is ez a vírus.. Egy olyan script (program), ami a számítógépen levő állományokat titkosítja és csak akkor oldja fel ezt a titkosítást, ha fizetsz a "zsarolónak" XxX összeget. Nem egyszerű a gépedre odavarázsolni egy vírust, mert ugye a vírusirtód friss és működik is. (Igaz? Friss, és működik! ) Ezért két lépcsőben kerül a gépedre a vírus. Az első lépcső: kapsz egy levelet egy ismeretlentől, amiben nyereményt vagy utazást ígérnek, esetleg egy jpg, vagy powerpoint, pdf vagy bármi más mellékélet van. Csakhogy ezek a mellékletek nem biztos, hogy azok, aminek kinéznek. Például: szepkep.jpg.doc a melléklet neve. Te ezt látod: szepkep.jpg. Ugyanis a gép ismeri a doc kiterjesztést, így számodra érdektelen információ, ezért elrejti. (ki lehet kapcsolni) Te rákattintasz a "szepkep.jpg"-re, ezzel szépen elindul a háttérben a doc, amiben egy script letölti az internetről magát a vírust. Természetesen megjelenik a szép kép is, és Te örülsz. Sőt! Tovább is küldöd minden ismerősödnek. Ja. A vírust. 
Ugye szép kép?
Megoldás:
-A víruskeresőd legyen naprakész!
-Győződj meg róla, hogy valóban működik-e!
-Ne nyiss meg a levelező rendszeredből közvetlenül semmit, először töltsd le a gépedre (ekkor a víruskereső átnézi) és úgy nyisd meg.
-Ismeretlen feladótól érkező levelet figyelmesebben vizsgálj meg. Javasolható, hogy nézd meg a levél forrását (minden levelező rendszerben van ilyen gomb), ahol a "Return-Path" és a "From" sorok érdekesek. A első a levél valódi feladója, az utóbbi pedig az, amit Te látsz feladónak. A kettő persze lehet más, de gyanús ha nem egyezik. Ha ezt a kettőt megnézte volna az a károsult, akit lehúztak a PayPal-on keresztül, akkor nem következik be a lenyúlás. Ugyanis kiderült volna, hogy a feladó xxxx@paypal.com csak a from mezőben volt, a valódi feladó az xxx@1234.xyz volt. Tehát semmi köze nem volt a valódi PayPalhoz.
Mára ennyi, vírus ellen használjatok Echinacea cseppeket. Mostanában olvastam, mennyire dicsérik. Ha már baj van, akkor három óránként 12 csepp, megelőzésre naponta 12 csepp. És ne a gépbe öntsétek, hanem magatokba. Orálisan! :))))))
Ugye szép kép? Megoldás:
-A víruskeresőd legyen naprakész!
-Győződj meg róla, hogy valóban működik-e!
-Ne nyiss meg a levelező rendszeredből közvetlenül semmit, először töltsd le a gépedre (ekkor a víruskereső átnézi) és úgy nyisd meg.
-Ismeretlen feladótól érkező levelet figyelmesebben vizsgálj meg. Javasolható, hogy nézd meg a levél forrását (minden levelező rendszerben van ilyen gomb), ahol a "Return-Path" és a "From" sorok érdekesek. A első a levél valódi feladója, az utóbbi pedig az, amit Te látsz feladónak. A kettő persze lehet más, de gyanús ha nem egyezik. Ha ezt a kettőt megnézte volna az a károsult, akit lehúztak a PayPal-on keresztül, akkor nem következik be a lenyúlás. Ugyanis kiderült volna, hogy a feladó xxxx@paypal.com csak a from mezőben volt, a valódi feladó az xxx@1234.xyz volt. Tehát semmi köze nem volt a valódi PayPalhoz.
Mára ennyi, vírus ellen használjatok Echinacea cseppeket. Mostanában olvastam, mennyire dicsérik. Ha már baj van, akkor három óránként 12 csepp, megelőzésre naponta 12 csepp. És ne a gépbe öntsétek, hanem magatokba. Orálisan! :))))))
2016. április 19., kedd
Szemüveges vagy?
Vannak napok, amik olyan tökéletesnek tűnnek. Kiugróan jó a komfortérzeted és minden olyan nagyon egyben van veled együtt. Ilyenkor mindent elengedsz talán végleg, talán csak egy időre, talán csak mára és kifutnál a világból. Minden nagyon könnyűnek tűnik a testeddel együtt, holott igazából nem változik semmi. Ugyanazok a gondjaid, a nehézségeid, ugyanaz a környezeted valahogy mégis minden másnak, gyönyörűnek tűnik. Ti értitek ezt? Ha erre még rá is játszol egy kicsit, akkor aztán egyetlen korlátod sem marad.
Valahogy úgy, mint az a beteg, akit beszállítottak a pszichiátriára és gondolta, megvicceli az orvost.
Orvos - Maga miért került ide?
Beteg - Elvesztettem a szemüvegemet.
Orvos - ...és miért idehozták?
Beteg - Idehozták?
:)))
Valahogy úgy, mint az a beteg, akit beszállítottak a pszichiátriára és gondolta, megvicceli az orvost.
Orvos - Maga miért került ide?
Beteg - Elvesztettem a szemüvegemet.
Orvos - ...és miért idehozták?
Beteg - Idehozták?
:)))
2016. április 12., kedd
A természetes háttér
Nagyon éli világát a tavasz. Szebbnél szebb csodával mutatja meg magát. Ki lehet menni a lakásból, stúdióból és pompás háttereket adhattok a portréknak.
Ahhoz, hogy szépen világítsanak a háttér pompázatos színei, az alanyt állítsátok háttal a napfénynek. Igaz, így sötétben lesz az arca, de vigyetek vagy derítőlapot vagy valami nagy fehér lapot, hogy visszaadjátok a fényt az arcnak. Nagyobb tükör vagy alufóliával bevont karton is megfelel, ha most nem akartok derítőlapba invesztálni.
Nincs a természetes háttérnél szebb, nem győzöm hangsúlyozni. Mostantól minden időszakban lesz erre lehetőségetek.
Várom a repce virágzást a szép sárga színeivel. :) ...már nem kell sokat várni.
Szép fényeket mindenkinek!
Még valami, de ezt talán már tudjátok. Reggel 10-ig vagy délután 4-től vannak kellemes fények. Az ütős déli fénynél nincs csúnyább. Ebben az időszakban nem kell menni fotózni vagy olyan területet kell keresni, ahol szűrt napfény van.
Szép fényeket mindenkinek!
Ahhoz, hogy szépen világítsanak a háttér pompázatos színei, az alanyt állítsátok háttal a napfénynek. Igaz, így sötétben lesz az arca, de vigyetek vagy derítőlapot vagy valami nagy fehér lapot, hogy visszaadjátok a fényt az arcnak. Nagyobb tükör vagy alufóliával bevont karton is megfelel, ha most nem akartok derítőlapba invesztálni.
Nincs a természetes háttérnél szebb, nem győzöm hangsúlyozni. Mostantól minden időszakban lesz erre lehetőségetek.
Várom a repce virágzást a szép sárga színeivel. :) ...már nem kell sokat várni.
Szép fényeket mindenkinek!
Még valami, de ezt talán már tudjátok. Reggel 10-ig vagy délután 4-től vannak kellemes fények. Az ütős déli fénynél nincs csúnyább. Ebben az időszakban nem kell menni fotózni vagy olyan területet kell keresni, ahol szűrt napfény van.
Szép fényeket mindenkinek!
2016. április 10., vasárnap
Vannak kivételek
Forró szenvedélyek kár, hogy jéghidegre hűlnek,
Minden változástól, újabb csalódástól féltlek.
Szerelmed napról napra él,
Hazudnád csak, hogy többet ér.
Nem fontos a holnap,
Nem fontos a tegnap éjjel,
Most csak kettőnket látsz,
Másra csukott szívvel nézel.
Szerelmed napról napra él,
Hazudnád csak, hogy többet ér.
Csókoltál unottan s lázasan,
Csaltál már és csaltak biztosan,
Nincs törvény, hogy másképp nem lehet,
Hallgass rám, vannak kivételek.
Nézd el majd, ha néha bántalak,
Nem számít csak múló hangulat,
Azt mondják légvárat építek,
Vigyázzunk rá, legyünk kivételek.
Újsághirdetések,
Felkínált remények várják,
Hogy az életünket olcsó sablonokra húzzák.
Szerelmünk napról napra él,
De ennél mégis többet ér.
Csókoltál unottan s lázasan,
Csaltál már és csaltak biztosan,
Nincs törvény, hogy másképp nem lehet,
Hallgass rám, vannak kivételek.
Nézd el majd, ha néha bántalak,
Nem számít csak múló hangulat,
Azt mondják légvárat építek,
Vigyázzunk rá, legyünk kivételek.
Csókoltál unottan s lázasan,
Csaltál már és csaltak biztosan,
Nincs törvény, hogy másképp nem lehet,
Hallgass rám, vannak kivételek.
Minden változástól, újabb csalódástól féltlek.
Szerelmed napról napra él,
Hazudnád csak, hogy többet ér.
Nem fontos a holnap,
Nem fontos a tegnap éjjel,
Most csak kettőnket látsz,
Másra csukott szívvel nézel.
Szerelmed napról napra él,
Hazudnád csak, hogy többet ér.
Csókoltál unottan s lázasan,
Csaltál már és csaltak biztosan,
Nincs törvény, hogy másképp nem lehet,
Hallgass rám, vannak kivételek.
Nézd el majd, ha néha bántalak,
Nem számít csak múló hangulat,
Azt mondják légvárat építek,
Vigyázzunk rá, legyünk kivételek.
Újsághirdetések,
Felkínált remények várják,
Hogy az életünket olcsó sablonokra húzzák.
Szerelmünk napról napra él,
De ennél mégis többet ér.
Csókoltál unottan s lázasan,
Csaltál már és csaltak biztosan,
Nincs törvény, hogy másképp nem lehet,
Hallgass rám, vannak kivételek.
Nézd el majd, ha néha bántalak,
Nem számít csak múló hangulat,
Azt mondják légvárat építek,
Vigyázzunk rá, legyünk kivételek.
Csókoltál unottan s lázasan,
Csaltál már és csaltak biztosan,
Nincs törvény, hogy másképp nem lehet,
Hallgass rám, vannak kivételek.
2016. április 8., péntek
Mit tettem...Ötödik rész.
A Nő a munkahelyére érve vette észre, hogy a Férfinél hagyta a pendrive-ot, amin a munkájához szükséges adatok voltak. Biztosan amikor átöltözött, akkor esett ki a zsebéből. Kolléganője, aki falazott neki -és tudott mindenről- azt javasolta, menjen vissza a férfihoz, mert holnap kellenek az adatok. Mivel a férjénél tisztázta magát, bent sem volt semmi különös, így bepattant az autóba és elindult vissza, a Férfihez. Út közben jutott eszébe, talán telefonálnia kellene, hogy nemsokára megint találkoznak, de a Férfi nem vette fel a telefont. Amikor a ház elé ért, leállította az autót, gondolkodóba esett, mit tegyen. A pendrive-ra mindenképp szüksége volt, így azt gondolta, ír egy SMS-t, aztán becsönget a Férfihez. Megírta az SMS-t és elmosolyodott. Ha elolvassa a Férfi, biztosan nekiesik megint és leteperi , szanaszét csókolja mindenhol mint pár órával ezelőtt. Boldog vággyal szállt ki az autóból és ment fel a emeletre.
A Férfi marasztalni akarta az Embert, mert tudta, hogy a Nő nemsokára az ajtó előtt áll majd. Ha ezek ketten itt találkoznak, abból katasztrófahelyzet alakul ki-morfondírozott magában- Ülj le még egy picit, mesélek még valamit-tartóztatta az Embert. Ebben a pillanatban megszólalt az ajtócsengő. A Férfi erőszakosan lenyomta a székre az Embert, a bejárati ajtóhoz rohant és kinyitotta. Ott állt a Nő a folyosón kacéran, egy átlátszó blúzban. A Férfi kilépett a lépcsőházba, ránézett a Nő vágytól duzzadó mellbimbóira, de most nem érdekelte a látvány, vészhelyzet volt. Behúzta maga után az ajtót és halkan, de erélyesen rászólt a Nőre:
-Menj el innen azonnal, itt van nálam a férjed, követett téged.
-A férjem? - nézett értetlenül a Nő - hogy kerül ide a férjem?
-Igen, a férjed, mit nem értesz ezen. Menj már.-szólt a Nőre keményen a Férfi
Az Ember a konyhában nem értette a szituációt, miért nyomták le a székre? Menekülni szeretett volna innen. A helyről, ahol a felesége hűtlenkedett. Felállt és elindult a bejárati ajtó felé. Az ajtó be volt húzva, de hallotta, a párbeszédet a folyosóról. Tisztán értette, ahogy a Férfi azt mondta: Itt van nálam a férjed.
Az Ember az eddig átélt kellemetlen élmények miatt lassan értette meg a szituációt. Ez.... Ez... Az én feleségemmel beszél.. Világosodott meg egy pillanat alatt. Dühösen kinyitotta az ajtót és.....
Egy számára teljesen idegen Nő állt az ajtóban. Az Ember és a Nő meglepetten néztek egymásra, a Férfi legszívesebben elmenekült volna ebben a pillanatban. Félve lépett egyet hátrafelé, az esetleges verekedést elkerülve.
-De hát nem is a férjem. Miről beszéltél?-nézett meglepetten a Nő a Férfira.
-De hát nem is Ő a feleségem - nézett mérgesen az Ember a Férfira.
A férfinak esett le először, hogy félreértés áldozatai lettek és ebben a szituációban ő teljesen ártatlan. Próbálta megnyugtatni a Nőt:
-Félreértés volt, az Úr azt hitte Te vagy a felesége
-Hogy mit hitt? Ne magyarázkodj, így is gyanús vagy Te nekem, biztos valami másik nőcskét rejtegetsz a lakásban. Talán ketten dugjátok? Ismerlek, el tudom rólad képzelni. Tudod kivel szórakozz Te perverz állat!-azzal a nő megfordult és lerohant a lépcsőn. A Férfi leforrázottan állt az ajtaja előtt, rápillantott az Emberre.
-Háát... Akkor... Nem is a feleségemmel voltál?-kérdezte az Ember.
-Úgy tűnik-válaszolta a Férfi maga mögött becsapva a lakás ajtót magára hagyva a szerencsétlenül álldogáló Embert. De hát... akkor mit keresett itt a feleségem? -kérdezte magától, amikor a folyosón meglátta a cégtáblát: Tudorka Nyelviskola. Talán mégis itt volt, talán mégsem csalt meg, talán valóban Eszperantót tanul titokban? Határozott mozdulattal becsöngetett. Egy csinos nő nyitott ajtót:
-Tessék, miben segíthetek?-kérdezte
-Őőő... Érdeklődni szeretnék, hogy járt-e itt egy hölgy pár órája, mert elvesztett valamit az utcán, vissza szeretném adni neki- kérdezte az Ember ezt a hihetetlen ostobaságot.
-Arra gondol, aki Eszperantót tanul és a férjét szeretné meglepni a tudásával?- kérdezett vissza a hölgy - Igen, ide jár hozzánk. Most volt először, van hozzá érzéke, de sokat kell még tanulnia.
-ŐŐ.... Köszönöm, akkor viszont látásra- mondta az Ember zavarodottan már a lépcsőn lefelé menet.
Kilépett a kapun; nagy kő esett le a szívéről. Boldogan nagyot szippantott a levegőből. Micsoda bolond volt, nem bízott a feleségében, pedig a felesége Őt akarta meglepni.
-Valamivel ki kell engesztelnem. Hazafelé veszek neki egy hatalmas virágcsokrot. - gondolta már az autóban ülve.
A nyelviskola tanárnője magában mosolyogva csukta be a bejárati ajtót, átment a másik szobába miközben elkezdett vetkőzni:
-Itt volt a férjed, de leszereltem-
Leült a kanapéra és nézte ahogy a Férfi éppen odakötözi a Nőt az ágyhoz, aki vágytól kipirulva várta a negyedik orgazmusát.
A Férfi marasztalni akarta az Embert, mert tudta, hogy a Nő nemsokára az ajtó előtt áll majd. Ha ezek ketten itt találkoznak, abból katasztrófahelyzet alakul ki-morfondírozott magában- Ülj le még egy picit, mesélek még valamit-tartóztatta az Embert. Ebben a pillanatban megszólalt az ajtócsengő. A Férfi erőszakosan lenyomta a székre az Embert, a bejárati ajtóhoz rohant és kinyitotta. Ott állt a Nő a folyosón kacéran, egy átlátszó blúzban. A Férfi kilépett a lépcsőházba, ránézett a Nő vágytól duzzadó mellbimbóira, de most nem érdekelte a látvány, vészhelyzet volt. Behúzta maga után az ajtót és halkan, de erélyesen rászólt a Nőre:
-Menj el innen azonnal, itt van nálam a férjed, követett téged.
-A férjem? - nézett értetlenül a Nő - hogy kerül ide a férjem?
-Igen, a férjed, mit nem értesz ezen. Menj már.-szólt a Nőre keményen a Férfi
Az Ember a konyhában nem értette a szituációt, miért nyomták le a székre? Menekülni szeretett volna innen. A helyről, ahol a felesége hűtlenkedett. Felállt és elindult a bejárati ajtó felé. Az ajtó be volt húzva, de hallotta, a párbeszédet a folyosóról. Tisztán értette, ahogy a Férfi azt mondta: Itt van nálam a férjed.
Az Ember az eddig átélt kellemetlen élmények miatt lassan értette meg a szituációt. Ez.... Ez... Az én feleségemmel beszél.. Világosodott meg egy pillanat alatt. Dühösen kinyitotta az ajtót és.....
Egy számára teljesen idegen Nő állt az ajtóban. Az Ember és a Nő meglepetten néztek egymásra, a Férfi legszívesebben elmenekült volna ebben a pillanatban. Félve lépett egyet hátrafelé, az esetleges verekedést elkerülve.
-De hát nem is a férjem. Miről beszéltél?-nézett meglepetten a Nő a Férfira.
-De hát nem is Ő a feleségem - nézett mérgesen az Ember a Férfira.
A férfinak esett le először, hogy félreértés áldozatai lettek és ebben a szituációban ő teljesen ártatlan. Próbálta megnyugtatni a Nőt:
-Félreértés volt, az Úr azt hitte Te vagy a felesége
-Hogy mit hitt? Ne magyarázkodj, így is gyanús vagy Te nekem, biztos valami másik nőcskét rejtegetsz a lakásban. Talán ketten dugjátok? Ismerlek, el tudom rólad képzelni. Tudod kivel szórakozz Te perverz állat!-azzal a nő megfordult és lerohant a lépcsőn. A Férfi leforrázottan állt az ajtaja előtt, rápillantott az Emberre.
-Háát... Akkor... Nem is a feleségemmel voltál?-kérdezte az Ember.
-Úgy tűnik-válaszolta a Férfi maga mögött becsapva a lakás ajtót magára hagyva a szerencsétlenül álldogáló Embert. De hát... akkor mit keresett itt a feleségem? -kérdezte magától, amikor a folyosón meglátta a cégtáblát: Tudorka Nyelviskola. Talán mégis itt volt, talán mégsem csalt meg, talán valóban Eszperantót tanul titokban? Határozott mozdulattal becsöngetett. Egy csinos nő nyitott ajtót:
-Tessék, miben segíthetek?-kérdezte
-Őőő... Érdeklődni szeretnék, hogy járt-e itt egy hölgy pár órája, mert elvesztett valamit az utcán, vissza szeretném adni neki- kérdezte az Ember ezt a hihetetlen ostobaságot.
-Arra gondol, aki Eszperantót tanul és a férjét szeretné meglepni a tudásával?- kérdezett vissza a hölgy - Igen, ide jár hozzánk. Most volt először, van hozzá érzéke, de sokat kell még tanulnia.
-ŐŐ.... Köszönöm, akkor viszont látásra- mondta az Ember zavarodottan már a lépcsőn lefelé menet.
Kilépett a kapun; nagy kő esett le a szívéről. Boldogan nagyot szippantott a levegőből. Micsoda bolond volt, nem bízott a feleségében, pedig a felesége Őt akarta meglepni.
-Valamivel ki kell engesztelnem. Hazafelé veszek neki egy hatalmas virágcsokrot. - gondolta már az autóban ülve.
A nyelviskola tanárnője magában mosolyogva csukta be a bejárati ajtót, átment a másik szobába miközben elkezdett vetkőzni:
-Itt volt a férjed, de leszereltem-
Leült a kanapéra és nézte ahogy a Férfi éppen odakötözi a Nőt az ágyhoz, aki vágytól kipirulva várta a negyedik orgazmusát.
2016. április 7., csütörtök
Mit tettem...Negyedik rész.
A Férfi az előszobába érve hangosan kiszólt az ajtócsengőt folyamatosan nyomónak.
-Jól van, itt vagyok már- és kinyitotta az ajtót.
Az ajtó előtt egy láthatóan zaklatott, számára ismeretlen férfi állt.
-Miben segíthetek?-kérdezte nyugalmat erőltetve magára, bár az elmúlt pár óra eseményei után valahol sejteni kezdte, ki ez a férfi.
-Én vagyok a Nő Embere.-mondta- Beszélgessünk! Mit akarsz Te az én feleségemtől?
A Férfi nem tudott mit mondani, nem került még ilyen helyzetbe.
-Nem szégyelled magad, Te kigyúrt piperkőc? Elcsábítani a feleségemet? Tudod, hogy egy családot teszel tönkre így? Könnyű Neked kefélgetni a feleségemet, amikor csak a jót kapod belőle.- zihálta a férfi, aki láthatóan kifogyott a szavakból.
-Ne kiabáljon itt velem, nem otthon van, beszéljük meg a dolgot- invitálta be a Férfi az Embert, aki szótlanul, megtörve ment be a szobába. Ránézett az ágyra, amin még látszottak elmúlt órák eseményének nyomai.
-Itt, ezen az ágyon dugtad meg a feleségemet?-kiabálta magán kívül az Ember - Nem vagyok hajlandó ezt nézni. Hagyd békén a feleségemet, ha jót akarsz magadnak!- és elindult a bejárati ajtó felé.
-És amikor Te csaltad meg Őt, az milyen érzés volt neki szerinted?- válaszolt nyugodtan a Férfi az ajtó elé állva.
-Miiiii? Ezt mondta neked? Tehát tudott róla?- merevedett le az Ember.
-Igen, tudott róla és nagyon fájt neki. De szeretett Téged annyira, hogy tudta, egyszer vége lesz. Tudott a társkereső oldalról, ahová beregisztráltál, tudott az összes stiklidről.. Ő nem nyomozott utánad Te hagytad úgy egyszer a számítógépedet. Nem leskelődött utánad, ahogy Te tetted most, Ő érezte, hogy van más is az életedben. Ugye Te leskelődtél. Milyen ember vagy Te, hogy leskelődsz a saját feleséged után, miközben Te is ugyanúgy félreléptél?- kapott erőre a Férfi az Ember gyengesége láttán.
-Ismered Te a feleségedet, tudod mi jó Neki az ágyban, tudod, hogy mit szeret? Meg kellene ezt beszélnetek, azt hiszem és nem rajtam kitölteni a mérgedet.-azzal kinyitotta az ajtót az Ember előtt- Menj, beszéljétek meg és ne engem csesztess!
Az ember leforrázottan, kétségbeesetten állt. Mit tegyen?
Szó nélkül visszafordult a lakásba és leült a konyhában egy székre.
-Bassza meg-csapta be az ajtót a Férfi, nem hiányzott neki egy ilyen beszélgetés. Leült az Emberrel szemben. Sajnálta. Sajnálta Őt, mert együtt éltek ezer éve mint férj és feleség, és nem ismerték egymást. Nem merték megbeszélni a problémáikat egymással. Milyen kapcsolat ez így?
Sajnálta magát, mert neki azért nincs állandó kapcsolata mert túl őszinte. Mindent elmond, kimond, meg akar beszélni, meg akar oldani. Nem jó ez sem, de az sem.
Merengéséből a telefon csörgése riasztotta fel. A Nő volt az. Nem vette fel a telefont, nem akart a férj előtt beszélni vele.
-Nem veszed fel?-Kérdezte az Ember
-Á, majd visszahívom. Kérsz egy kávét?
-Nem, már így is hármat megittam, a szemközti kávézóban voltam.-válaszolta az Ember.
A telefon megint csörögni kezdett, a Férfi egyből kinyomta.
-Nem akarok beleszólni a magánéletetekbe, beszéld meg a feleségeddel, de egy titkot elárulok. A feleséged szereti, ha Te irányítasz, ha Te vagy a főnök. Szereti, ha kikötözöd az ágyhoz... Szereti a szerepjátékokat... És még sorolhatnám.
-Hogy micsoda?-nézett értetlenül az Ember a Férfira.-Mit szeret? Az én feleségem?- üres, réveteg szemmel bámulta az asztalterítő mintáját. Nagyon vacakul érezte magát.
Megint megszólalt a telefon, ezúttal SMS jött. A Férfi ránézett a telefon kijelzőjére: "Akarsz megint?" olvasta az üzenetet. Egy gyors vigyorjellel válaszolt, nem akarta felbőszíteni az Embert. Ha tudná szegény...
Megint SMS jött: "Itt állok az ajtód előtt egy átlátszó blúzban, tégy velem amit akarsz!"
A Férfi zavartan bekapcsolta képernyőzárat. Mit csináljon? El kell küldenie az ajtó előtt álló Nőt.
Ebben a pillanatban az Ember felállt az asztal mellől.
-Megyek-jelentette be és szó nélkül elindult az ajtó felé.....
-Jól van, itt vagyok már- és kinyitotta az ajtót.
Az ajtó előtt egy láthatóan zaklatott, számára ismeretlen férfi állt.
-Miben segíthetek?-kérdezte nyugalmat erőltetve magára, bár az elmúlt pár óra eseményei után valahol sejteni kezdte, ki ez a férfi.
-Én vagyok a Nő Embere.-mondta- Beszélgessünk! Mit akarsz Te az én feleségemtől?
A Férfi nem tudott mit mondani, nem került még ilyen helyzetbe.
-Nem szégyelled magad, Te kigyúrt piperkőc? Elcsábítani a feleségemet? Tudod, hogy egy családot teszel tönkre így? Könnyű Neked kefélgetni a feleségemet, amikor csak a jót kapod belőle.- zihálta a férfi, aki láthatóan kifogyott a szavakból.
-Ne kiabáljon itt velem, nem otthon van, beszéljük meg a dolgot- invitálta be a Férfi az Embert, aki szótlanul, megtörve ment be a szobába. Ránézett az ágyra, amin még látszottak elmúlt órák eseményének nyomai.
-Itt, ezen az ágyon dugtad meg a feleségemet?-kiabálta magán kívül az Ember - Nem vagyok hajlandó ezt nézni. Hagyd békén a feleségemet, ha jót akarsz magadnak!- és elindult a bejárati ajtó felé.
-És amikor Te csaltad meg Őt, az milyen érzés volt neki szerinted?- válaszolt nyugodtan a Férfi az ajtó elé állva.
-Miiiii? Ezt mondta neked? Tehát tudott róla?- merevedett le az Ember.
-Igen, tudott róla és nagyon fájt neki. De szeretett Téged annyira, hogy tudta, egyszer vége lesz. Tudott a társkereső oldalról, ahová beregisztráltál, tudott az összes stiklidről.. Ő nem nyomozott utánad Te hagytad úgy egyszer a számítógépedet. Nem leskelődött utánad, ahogy Te tetted most, Ő érezte, hogy van más is az életedben. Ugye Te leskelődtél. Milyen ember vagy Te, hogy leskelődsz a saját feleséged után, miközben Te is ugyanúgy félreléptél?- kapott erőre a Férfi az Ember gyengesége láttán.
-Ismered Te a feleségedet, tudod mi jó Neki az ágyban, tudod, hogy mit szeret? Meg kellene ezt beszélnetek, azt hiszem és nem rajtam kitölteni a mérgedet.-azzal kinyitotta az ajtót az Ember előtt- Menj, beszéljétek meg és ne engem csesztess!
Az ember leforrázottan, kétségbeesetten állt. Mit tegyen?
Szó nélkül visszafordult a lakásba és leült a konyhában egy székre.
-Bassza meg-csapta be az ajtót a Férfi, nem hiányzott neki egy ilyen beszélgetés. Leült az Emberrel szemben. Sajnálta. Sajnálta Őt, mert együtt éltek ezer éve mint férj és feleség, és nem ismerték egymást. Nem merték megbeszélni a problémáikat egymással. Milyen kapcsolat ez így?
Sajnálta magát, mert neki azért nincs állandó kapcsolata mert túl őszinte. Mindent elmond, kimond, meg akar beszélni, meg akar oldani. Nem jó ez sem, de az sem.
Merengéséből a telefon csörgése riasztotta fel. A Nő volt az. Nem vette fel a telefont, nem akart a férj előtt beszélni vele.
-Nem veszed fel?-Kérdezte az Ember
-Á, majd visszahívom. Kérsz egy kávét?
-Nem, már így is hármat megittam, a szemközti kávézóban voltam.-válaszolta az Ember.
A telefon megint csörögni kezdett, a Férfi egyből kinyomta.
-Nem akarok beleszólni a magánéletetekbe, beszéld meg a feleségeddel, de egy titkot elárulok. A feleséged szereti, ha Te irányítasz, ha Te vagy a főnök. Szereti, ha kikötözöd az ágyhoz... Szereti a szerepjátékokat... És még sorolhatnám.
-Hogy micsoda?-nézett értetlenül az Ember a Férfira.-Mit szeret? Az én feleségem?- üres, réveteg szemmel bámulta az asztalterítő mintáját. Nagyon vacakul érezte magát.
Megint megszólalt a telefon, ezúttal SMS jött. A Férfi ránézett a telefon kijelzőjére: "Akarsz megint?" olvasta az üzenetet. Egy gyors vigyorjellel válaszolt, nem akarta felbőszíteni az Embert. Ha tudná szegény...
Megint SMS jött: "Itt állok az ajtód előtt egy átlátszó blúzban, tégy velem amit akarsz!"
A Férfi zavartan bekapcsolta képernyőzárat. Mit csináljon? El kell küldenie az ajtó előtt álló Nőt.
Ebben a pillanatban az Ember felállt az asztal mellől.
-Megyek-jelentette be és szó nélkül elindult az ajtó felé.....
2016. április 6., szerda
Mit tettem...Harmadik rész
Az Ember a házzal szembeni kávézó ablakából nézte, ahogy a Nő kilép a lépcsőházból, átmegy az úttesten és beül a kocsijába. Már harmadik órája várt itt, dühe egyre fokozódott. Nem gondolta, hogy ez meg fog történni. Megcsalták. Ideges volt és feszült. Mit tegyen, mi lesz ezután? Minden meg fog változni. Csak nézte, nézte az autót, és nem értette a helyzetet. Miért nem indul el a Nő? Miért nem menekül el a bűntett helyszínéről? Lelkében halvány reménysugár ébredt; talán rosszul gondolt valamit, talán egy varrónőnél járt a Nő, hogy egy ruhát igazíttasson meg, talán tornázni, talán magántanárhoz jár. Igen, a múltkoriban otthon megjegyezte a Nő, milyen jó lenne megtanulni Esperantóul. Mindig is tetszett neki ez a nyelv. Igen, biztosan ez a helyzet. Vigyorogva fizette ki a kávéját, arra gondolva, meglepi a Nő-t. A bejárati ajtónál éppen az jutott eszébe, mit fog mondani, ha megkérdezi a Nő, mit keres itt, amikor megcsörrent a telefonja. A Nő volt az. Az Ember meglepődött. Visszalépett a kávézóba, felvette a telefonját, beleszólt:
-Szia!
-Szia drágám, csak azért hívlak, hogy megbeszéljük a hétvégét, hogy menjünk-e a szüleidhez, mert akkor el kell menni előtte bevásárolni, meg jó lenne neked venni egy új cipőt, és megnézhetnéd a kocsit mert valami nyikorog benne, belefér ez neked?- hadarta el egy szuszra Nő.
Az Emberben ebben a pillanatban megszakad valami. A Nő hangjában boldogságot, vidámságot, felszabadultságot érzett. Ismerte ezt a hanghordozást, megértette az okát. Megértette, miért várakozott a Nő eddig, megértette az elmúlt napok furcsa viselkedését, megértette az Esperantó magántanárt, mindent megértett.
-Rendben, mehetünk a szüleimhez, megnézem a kocsit is, belefér az időmbe. És Te mit csinálsz, sok a munka?- tette fel a beugratós kérdést.
-Ó, ne is beszéljünk róla, mérges vagyok, itt ülök a gép előtt, várom az informatikust, mert megint elszállt a program, azért gondoltam felhívlak közben. -csicseregte a Nő.
-Mennem kell, otthon találkozunk, szia!
-Szia!
Az Ember idegességtől remegve meredt maga elé, majd elindult a Nő autója felé. Ebben a pillanatban azonban a Nő elindította a kocsit, a gázra lépett és a tőle szokatlan módon nagy sebességgel elhajtott. Az Ember állt a parkolóban, és öntudatlanul a ház felé nézett. Látta, ahogy az első emeletről egy vigyorgó férfi a Nő autója után bámul.
Megvagy Te szemét!- mondta mérgesen, összezárt fogakkal-
Majd elbeszélgetek veled egy picit.
Azzal elindult a lépcsőház felé. Felment az első emeletre, becsöngetett azon az ajtón, ahol a vigyorgó férfit látta.
Folyamatosan, türelmetlenül nyomta a csengőt.....
-Szia!
-Szia drágám, csak azért hívlak, hogy megbeszéljük a hétvégét, hogy menjünk-e a szüleidhez, mert akkor el kell menni előtte bevásárolni, meg jó lenne neked venni egy új cipőt, és megnézhetnéd a kocsit mert valami nyikorog benne, belefér ez neked?- hadarta el egy szuszra Nő.
Az Emberben ebben a pillanatban megszakad valami. A Nő hangjában boldogságot, vidámságot, felszabadultságot érzett. Ismerte ezt a hanghordozást, megértette az okát. Megértette, miért várakozott a Nő eddig, megértette az elmúlt napok furcsa viselkedését, megértette az Esperantó magántanárt, mindent megértett.
-Rendben, mehetünk a szüleimhez, megnézem a kocsit is, belefér az időmbe. És Te mit csinálsz, sok a munka?- tette fel a beugratós kérdést.
-Ó, ne is beszéljünk róla, mérges vagyok, itt ülök a gép előtt, várom az informatikust, mert megint elszállt a program, azért gondoltam felhívlak közben. -csicseregte a Nő.
-Mennem kell, otthon találkozunk, szia!
-Szia!
Az Ember idegességtől remegve meredt maga elé, majd elindult a Nő autója felé. Ebben a pillanatban azonban a Nő elindította a kocsit, a gázra lépett és a tőle szokatlan módon nagy sebességgel elhajtott. Az Ember állt a parkolóban, és öntudatlanul a ház felé nézett. Látta, ahogy az első emeletről egy vigyorgó férfi a Nő autója után bámul.
Megvagy Te szemét!- mondta mérgesen, összezárt fogakkal-
Majd elbeszélgetek veled egy picit.
Azzal elindult a lépcsőház felé. Felment az első emeletre, becsöngetett azon az ajtón, ahol a vigyorgó férfit látta.
Folyamatosan, türelmetlenül nyomta a csengőt.....
2016. április 5., kedd
Mit tettem...Második rész
A Férfi mosolyogva nézett ki az ablakon, tekintetével követte a Nőt, ahogy átmegy az úttesten és sietve beül az autójába. Titkon azt remélte, hogy visszanéz és cinkos mosollyal az arcán felnéz rá... de nem történt meg. -Nem baj, ez is megvolt - kurjantott egyet örömében. Nem ez volt az első Nő, akit megszédített, volt benne gyakorlata. Tudta, hogy jóképű, hogy buknak rá a középkorú elhanyagolt nők. De ez... ez a mai nap... Ilyen nővel még nem találkozott. Csinos volt, felszabadult, látszott rajta, hogy jól érzi magát vele. Benne volt minden játékban. És három orgazmus... Ez jó érzéssel töltötte el, jót tett az amúgy sem kevés önbizalmának. Volt az életében olyan nő is, aki mint egy mozdulatlan fatörzs, úgy feküdt az ágyban, aki csak arra vár, hogy megmásszák. Semmi játékosság, pajkosság, kacérság nem volt benne. Na, ettől a nőtől gyorsan megszabadult. Ez még a nőcsábászsága kezdetén volt, most már óvatosabb, körültekintőbb. -Nőcsábász vagyok- ismételte el magában. Elvigyorodott. Soha nem gondolta volna, hogy harminc éves korára mind a tíz ujjára kaphat jobbnál jobb csajokat, asszonyokat, feleségeket. Ehh... azok a hülye pasik, nem is tudják, milyen kincset tartogatnak otthon. Merengéséből az ajtócsengő hangja riasztotta fel. Valaki türelmetlenül, folyamatosan nyomta a csengőt. Itt hagyott valamit a Nő?-merengett magában, miközben elindult a bejárati ajtó felé.
2016. április 4., hétfő
Mit tettem? - Első rész
A Nő kilépett a lépcsőházból, az úttesten körül sem nézett, úgy rohant át. Gyorsan beült a kocsijába, kezét a kormányra tette, fejét hátrahajtva, szemét behunyva motyogta magában:
-Mit tettem!?- majd elmosolyodott
Hirtelen eszébe jutott a pár órája történt jelenet, amikor megérintette magát a Férfi előtt. Ilyet sosem mert megtenni senki előtt. Ez volt a harmadik együttlétük ezen a délelőttön. A Férfi jóval fiatalabb nála, de jóképű, izmos pasi. A Nő tudta, hogy hazudik neki, de most erre volt szüksége. Arra volt szüksége, hogy elcsábítsák, hogy szépeket mondjanak neki. Hogy újból érezze a nőiességét, hogy letépjék róla a ruhát. Megint elmosolyodott. Nem felejtette el kidobni a széttépett, tegnap vásárolt szűk szoknyát és fehér blúzt. Ez volt a Férfi kérése, hogy ebben jöjjön el hozzá. Már egyszer találkoztak, akkor csak egy pár szót váltottak egymással, de ez elég volt a Nőnek ahhoz, hogy akarja a férfit. Kapcsolatuk csak a szexről szólt. A Nő tudta, hogy a férfinek csak a teste kell, ezért kedveskedik neki, ezért hízeleg neki. Belement a játékba. 20 évi házasság, és az utolsó 5 év unalma után kellett neki ez az érzés. Ezzel nyugtatta magát, de ott bent, a lelke mélyén benne volt a vád:
-Mit tettem!?- majd elmosolyodott
Hirtelen eszébe jutott a pár órája történt jelenet, amikor megérintette magát a Férfi előtt. Ilyet sosem mert megtenni senki előtt. Ez volt a harmadik együttlétük ezen a délelőttön. A Férfi jóval fiatalabb nála, de jóképű, izmos pasi. A Nő tudta, hogy hazudik neki, de most erre volt szüksége. Arra volt szüksége, hogy elcsábítsák, hogy szépeket mondjanak neki. Hogy újból érezze a nőiességét, hogy letépjék róla a ruhát. Megint elmosolyodott. Nem felejtette el kidobni a széttépett, tegnap vásárolt szűk szoknyát és fehér blúzt. Ez volt a Férfi kérése, hogy ebben jöjjön el hozzá. Már egyszer találkoztak, akkor csak egy pár szót váltottak egymással, de ez elég volt a Nőnek ahhoz, hogy akarja a férfit. Kapcsolatuk csak a szexről szólt. A Nő tudta, hogy a férfinek csak a teste kell, ezért kedveskedik neki, ezért hízeleg neki. Belement a játékba. 20 évi házasság, és az utolsó 5 év unalma után kellett neki ez az érzés. Ezzel nyugtatta magát, de ott bent, a lelke mélyén benne volt a vád:
-Mit tettem!?
2016. április 1., péntek
Az öregedésről.
Nem tudok siralmasabbat annál, amikor valaki képtelen elfogadni, hogy az idő bizony senkit nem kímél. Mondom, senkit.
Az ettől származó pánikérzés nem engedi, hogy korunk sajátosságait előnyként adjuk el, viszont annál gyorsabban rohanunk fejjel a nevetségesség falának lemeztelenítve magunkról mindent, ami korunk bölcs voltára engedne következtetni ha még egy kicsit is. ....pedig a fokhagyma sokkal erősebb a Chanelnél s a jól rendezett kendő tokák tömkelegét képes eltakarni. Konklúzió: nem mindegy ám, hogyan kötjük fel a kendőt ugye.
A fiatalság az a korszak, amikor a gyomor különválik a mellkastól. Nem vesszük észre, hogy azok a klisék, amik már rég nem illenek hozzánk viszont a fiatalosság illúzióját keltik úgy néznek ki, mint azok a klisék, amik már rég nem illenek hozzánk, viszont a fiatalosság illúzióját keltik.
Mosolyogjatok! A holnap rosszabb lesz a mánál. ....és higgyétek el! Jobb a valószínű lehetetlen, mint a valószínűtlen lehetséges.
Az ettől származó pánikérzés nem engedi, hogy korunk sajátosságait előnyként adjuk el, viszont annál gyorsabban rohanunk fejjel a nevetségesség falának lemeztelenítve magunkról mindent, ami korunk bölcs voltára engedne következtetni ha még egy kicsit is. ....pedig a fokhagyma sokkal erősebb a Chanelnél s a jól rendezett kendő tokák tömkelegét képes eltakarni. Konklúzió: nem mindegy ám, hogyan kötjük fel a kendőt ugye.
A fiatalság az a korszak, amikor a gyomor különválik a mellkastól. Nem vesszük észre, hogy azok a klisék, amik már rég nem illenek hozzánk viszont a fiatalosság illúzióját keltik úgy néznek ki, mint azok a klisék, amik már rég nem illenek hozzánk, viszont a fiatalosság illúzióját keltik.
Mosolyogjatok! A holnap rosszabb lesz a mánál. ....és higgyétek el! Jobb a valószínű lehetetlen, mint a valószínűtlen lehetséges.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)