Még mindig makro

Ma felcserélgettem a közgyűrűsort és így próbáltam ki. Érdekes dolgok jöttek ki egy gerberából, de az a véleményem, miszerint fókuszálni iszonyú nehéz, nem  változott. Egyetlen szál gerberám volt. Ha színeltérést tapasztaltok, az a közgyűrűsor nagysága és a világítás miatt van. 
Születtek úgymond egészen neoavangárd  stílusuak is csak a legbátrabbaknak mondjuk Hi Tech lakások falán tudnám elképzelni. Nekem néhány egészen tetszik a meredek stílus ellenére is. Kinek, hogy. 

Maximilian

A mostani fotózásomnak apropója is van. Max egyik napról a másikra felült, de nemcsak, hogy felült már nagyon dolgozik a felálláson is. Anyuka nyugalma megszűnt. Folyton figyelni kell rá, hogy ne történjen semmi baja. Ettől függetlenül nagy boldogságok ezek a kis állomások. Azt hiszem a kisbaba legszebb és legnehezebb korszakához értünk. Kiegyensúlyozott, rettentően figyelmes mindenre és az étvágya is nagyon jó. Még nem volt taknyos sem. 4 fogacskánk van alul 2 és felül 2. 

A családi kötelék!

Egy családnak egyszerre kell megbirkóznia a közös problémákkal, ami talán a családon kívül áll, külső tényezők függvénye  és az egyéniekkel is, amik a saját hibáinkról szólnak. Én úgy érzem, mi hárman mindig nagyon jól tudtuk ezt. Szinte íratlanul. Biztosan nagyon sok hibát vétettem a gyermek nevelés kapcsán minden pozitív törekvésemmel együtt is és vannak dolgok, amiket igenis jól csináltam. Egy azonban halálbiztos a mai napig. A mi kis kötelékünk óvásán, gondozásán jelenleg nincs rés. Ha lehet ez manapság még inkább erősödni látszik és egy anyának mi lehet annál boldogabb érzés, mint látni, hogy mi nem hagyjuk egymást.  Az eredmények pedig önmagukért beszélnek, hiszen mindenki hozzáadja a saját erejét és így sokkal gyorsabban, biztosabban halad előre a család.

Amikor gyerekkoromban erről gondolkoztam én mindig úgy képzeltem, hogy a család minden tagja az árral szemben úszik és ha lemarad valaki, mindenki visszaúszik érte, hogy karjánál fogva könnyedén vigyék magukkal soha, soha el nem hagyva őt és bízva abban, hogy egyszer visszanyeri az erejét  a pillanatnyilag gyenge családtag és képes lesz újra a család mellett úszni, netán a család másik tagjáért visszaúszni, ahogy vele tették valamikor.

Az egyik gondolatom az, hogy a saját családomban egy napon nem úsztak vissza értem és ez fájt még akkor is, ha belátom, hogy a „gyengeségem”  talán sokáig tartott és volt velem még két úszni alig tudó családtag is. A másik gondolatom, hogy mivel én ezt éltem és élem meg rosszul, ezért a legnagyobb feladatom a mai nappal, hogy az utókornak megtanítsam, ha vétünk is valamilyen hibát a családunkban, a másikért mindig vissza kell úszni, ha törik, ha szakad.  Ezt diktálja a vér, amit semmi, ismétlem, semmi nem írhat felül.
A harmadik gondolatom, hogy ebben a mesében senki nem gondolkozik azon, vajon hol tartana, ha nem úszik vissza a másikért.

Aztán az is eszembe jut, hogy ettől én mennyit erősödtem és ma már jó erőben úszok a többiek mellet, akik velem maradtak, de nemcsak, hogy velem maradtak, de szuper jó úszóvá váltak közben. 

Összességében én úgy gondolom, hogy a családhoz való tartozás egy ösztönzést mér az emberek felé, hogy célt érjenek el az életük során annak érdekében, hogy hosszú ideig maradhassanak, éljenek családi kötelékben. Borzasztóan nagy szükség van erre és itt külföldön élve ez még inkább hatványozódni látszik.

Ez jutott ma eszembe és azonnal szerveztem egy ebédelős, fagyizós napot azoknak, akik valamikor  még kishalak voltak mellettem, most meg úgy úsznak, hogy össze kell szednem magam. Hoppá! Lehet, hogy nem olyan soká ők fordulnak vissza értem?

Guten Morgen! Magamnak.

Na húzzunk bele! Még van időnk! ...és erőnk is.

:)

Szép jövő hetet!

Remélem ma találtatok magatoknak értelmes elfoglaltságot 
 az idö jó volt ,alacsonyan szálltak a madarak.
aki pihenni akart az megtehette
aki fözni akart ,az azt tette ,de remélem valami jó féle kaját ,ne holmi fogyóKURÁS lomot
aki kirándulni volt összeszedhetett mindent ,,,csak kullancsot ne , és a mókuskákat ugye nem bántottátok.
Szóval szép vasárnap után egy szép hetet nektek! 
Én sajnos lementem megint nullára. Ilyenkor ülve alszok, ha kell. Hogy ez mitől van?
Ez lenne az öregedés?
Jól nézek ki.
Ami jó hír, Viktorunk keze alatt újjá született a laptopom. Úgy szörfölök, hogy közben lobog a hajam is. 
Hm...apró örömök.

Salzburgban jártunk

Salzburg Ausztria Salzburg tartományának székhelye. A Salzburg-környék közigazgatási egységgel együtt alkotják az Salzburg tartomány öt „Gau”-ja közül a legészakibbat, Flachgau-t. Északnyugaton Bajorországgal határos. 149470 lakosával Bécs, Graz ésLinz után a negyedik legnagyobb osztrák város. Agglomerációjában mintegy 210 000 ember él. Vonzáskörzete túlnyúlik a tartomány határain délnyugat-bajorországi és felsőausztriai területekre. Salzburg a központja a Salzburg-Berchtesgadener Land-Traunstein Eurorégiónak.

A várost gyakran Mozartstadtnak is nevezik, hiszen itt született és rövid életének több mint a felét itt is töltötte Wolfgang Amadeus Mozart. Egy hercegérseki városbíró név szerinti említésével (eredetileg először 1120/30 táján) Salzburg tekinthető a mai Ausztrialegrégibb városának. Salzburgban mindenekelőtt a legkorábban benépesült Óváros és a Hellbrunni kastély rendelkezik különösen nagy múltra visszatekintő kulturális hagyományokkal. Itt találhatók többek között:

• Ausztria legöregebb alagútja (Sigmundstor)
• Közép-Európa legnagyobb épen maradt katonai építménye (Festung Hohensalzburg)
• A világ legrégebbi fennmaradt kötélvasútja. (Reißbahn)

Híres barokk építészetéről, jelentős történelméről és mint az Alpok kapuja.

Epizód

Mostanában szituációk jutnak eszembe és nem igazán értem a téma honnan jön, de biztosan ez is valamiféle ágálás a mai világ ellen. Olyan sok boldogtalan embert látok, akik nem értik miért azok pedig annyira nyilvánvaló. Akkor álltak meg egy pillanatra, amikor már késő volt. Mindig nagyon szerettem figyelni az embereket nem tudom miért. Emlékszem apám mindig leteremtett kisgyerekként mondván: ne bámulj! Sosem értette meg, ilyenkor milyen fontos gondolatsort szakított meg bennem. 

A nő az ajtó fölötti csengő hangjára jött ki a belső helyiségből kezét törölgetve, arcán kedves, de kötelességtudó üzleti mosollyal.

- Két szál vörös rózsát kérek – a két legszebbiket, egyszerű papírba csomagolva. – mondta a férfi.

- Egy kis zöldet tehetek hozzá?

- Köszönöm, nem.

- Nagyon szép merített díszpapírom is van... – reménykedett az eladó.

- Köszönöm, jó lesz az egyszerű selyempapír.

A nő gyorsan munkához látott, némi tűnődés után kivette a vázából a rózsákat, az egyiket visszatolta és egy másikat választott helyette kérdőn a férfira nézve, aki bólintott. Levágta a virágok szárának végét és egy mozdulattal összekötötte őket, elrendezte, majd csomagolni kezdte a rózsákat. Azzal a gazdaságos, felesleges mozdulatok nélküli, nem is tudatosuló módon dolgozott, amit csak több éves folyamatos gyakorlással szerez meg valaki. A húsz-harminc év cipőfűzőkötés is hasonló manuális rutint eredményez.
Elkészült a csokor és gazdát cserélt pár bankjegyhez hasonlóan.

- Nagyon szép rózsák, biztosan örülni fog nekik, aki kapja! – tette hozzá a nő láthatóan őszinte kedvességtől vezérelve.

- Már nem él. – válaszolta a férfi, köszönt és becsukta maga mögött az ajtót.

Nagyon sok ilyen történet van bennem. Talán lesz időm megfogalmazni. 

Nagyító.

Van az a kislány, aki még mindig él bennem, talán normális, talán nem, amolyan rövidnadrágos, fiús forma, akinek mindig van valami seb a térdén, és valami kincs a zsebében, és szereti a pitypang puha pihéi közé dugni az orra hegyét, aki az udvar kövén lépi ki mindig, hogy szeret-nemszeret, és aki felnagyítja az apró jeleket, éppen annyira csak, hogy dobogjon kicsit gyorsabban a szíve, hogy most akkor visszanéz, vagy mégsem....és aki a csókban azt szereti, hogy a másik megfogja a hátát a nagy férfi kezével. 
Hm? Mára ennyi egy bevillanó, kislánykori emlék kapcsán. 

A közgyűrűről.

Két napja arra ragadtattam magam, hogy a makro fotózáshoz vásároljak egy közgyűrűt, mivel az a macro objektív, amitől 42 fokos lázam van, 780 euro írd és mondd! Nem mondtam le róla, de most inkább egy 200 euros gyűrűsorral érem be. Hm...ez sem olcsó, ha úgy vesszük.

Mit is lehet erről tudni? 

A makró közgyûrûk lehetõvé teszik, hogy a csatlakoztatott objektív közelebb fókuszáljon, 

mint az alapértelmezett közelpont, ezáltal a fotó tárgya nagyobb lesz a rögzített képen. A 

 makró közgyûrûk lencsetagot nem tartalmaznak, a gépváz és az objektív közé kell 

helyezni õket. Ezáltal az objektív lencse távolabb kerül a film vagy a CCD síkjától. Minél 

nagyobb az adapter hossza, annál nagyobb lesz az objektív nagyítása. 



A  makró közgyûrû szett 3 különbözõ méretû adaptert tartalmaz, melyek 

használhatóak külön-külön, vagy akár kombinálva is, attól függõen, hogy mekkora nagyítást 

szeretnénk elérni. 

Fontos tudnivalók a makró közgyûrûk használata során: 

Makró közgyûrû használata során az élesség nem állítható végtelenre. A fókusztávolság nagyon kicsire csökken.

A fényerõ nagymértékben csökken, az összes gyûrû egyidejû használata során akár 3 blendényi is lehet a fényveszteség. Ez a veszteség nagyban befolyásolja az objektív AFképességét, javasolt a manuális fókusz használata.

Vigyázat!

A Canon EF-S lencsék nem helyezhetõek fel a makró közgyûrûkre.

Szerintem nagyon fontos, hogy  fémbajonetteset vegyünk. A műanyag nem túl megbízható főleg,ha nagyobb objektívet szerelünk hozzá. 

Nagyjából ennyi. Kitartást igényel csak az kezdjen hozzá, aki igazán élvezetből csinálja ezt!

Ja és még valami! Olyan ruházatban induljatok el, amiért nem kár annyira. Legutóbb a legjobb farmerem tiszta zöld lett. Ez az irányzat a fetrengésről szól ugyanis. :)))

Macro képek

Kedvem támadt egy kis macro-záshoz és ehhez most vásároltam egy közgyűrűsort is. (A közgyűrűsorról egy másik bejegyzésben) Személyszerint arról szeretek beszélni, amiben már van egy kis tapasztalatom. Az első kérdés miért is érdemes kipróbálni ezt a műfajt. Ez egy különleges és feltétlenül másik világ. Ne gondoljuk, hogy könnyű lenne. Nagyon nem az, de nagyon sok szépséggel jár és esetenként  több érzelmet vált ki az emberekből, mint más jellegű fotók. Lehetnek ezek ijesztőek is, hisz a zsákmányát fogyasztó pók pl ebben a műfajban kétség kívűl az, de mindenképp érzelmeket  váltanak ki ők is. Én a szebbik végét fogtam meg most. Nagyon nehéz. Miért is?

Nincs fény.

Az első és legnagyobb probléma, ami a makrófotós minden szenvedéseinek öreganyja, az az a kikerülhetetlen optikai tény, hogy a makró objektívek „sötétek“. Bár névleges fényerejük általában f/2.0 és f/3.5 között változik, nem árt tudni, hogy ezt a fénymennyiséget csak végtelen távolba fókuszálva tudják beereszteni és ez akkor is igaz, ha jó fényérzékenységű fix optikához közgyűrűsort alkalmazunk.

Szél

A makrófotós legnagyobb ellensége a szél. Hacsak nem szándékosan elkent képet szeretnénk, akkor a szél mindig probléma. Mivel olyan szinte sosincs, hogy a levegő mozdulatlan, ezért a természetben minden mindig mozog. A mozgás pedig mindig a fókusz ellensége.

Túltelített színek

Minden egyes elkészült kép, készüljön bármilyen témáról bármilyen technikával, végsősoron a színekről és a formákról szól. Ezért a színeknek, hacsak nem fekete-fehér munkáról van szó, roppant nagy jelentősége van. Általános fotózásnál a leggyakoribb (bár könnyen orvosolható) színekhez kötődő probléma az alulszaturáltság, azaz a színek fakósága. Makrónál, különösen ha vakut is használunk hozzá, ennek pont az ellenkezője a helyzet. A virágok, rovarok általában igen erősen színezettek, és nagyon kontrasztosak. Ezt az eredményezi, hogy digitális technikával készülő képeinken nagyon könnyen „beéghet“ az egyik színcsatorna (az RGB értékek valamelyik egy nagyobb területen folyamatosan 255), ami időnként természetellenes színeket eredményezhet. Ha ez csak a kép nem túl lényeges részén, kisebb területekben fordul elő, az ritkán okoz problémát. Ha viszont a témánk ilyen, az sajnos gond. Nem tudom, hogy szükséges e leírni, de a hisztogram használata makró képeknél (csakúgy mint minden más esetben) elengedhetetlen.

Etika

A természetfotózás minden irányzatát a természet szeretete, az irányában tanúsított aggódás és alázat kell hogy ihlesse. Ebből kifolyólag teljességgel elfogadhatatlan, hogy tevékenységünkkel kárt tegyünk környezetünkben, hogy "modelljeinket" erőszakosan inzultáljuk egy jobb kép reményében. Türelem és alázat. Nem lehet elégszer mondani. 
Remélem kedvet kaptok ehhez, de ha csak tetszik, az is jó.

Megtaláltam a Nagy Ő-t!

Itt van a billentyűzetem jobb széle felé. :)

Portré és egyebek...

Hajnalkát sokáig nehéz volt rávenni fotózásra. Valahogy nem volt kibékülve az objektívvel vagy talán saját magával? Ki tudja? Most ő kért portrésorozatot. Meglepődtem. Próbáltam kihozni magamból, amit lehet. Az alany ideális.  Kizárólag rajtam múlott, hogy még inkább megszeresse az objektív fókuszát. Azt hiszem sikerült. Hibák most is vannak, de talán ezzel együtt is elégedett lehetek főleg azok után, hogy visszanéztem néhány évvel ezelőtti anyagomat. Határozottan fejlődök és ez akkora öröm, ami ahhoz kell, hogy tovább gondoljam a bennem lévő lehetőségeket. A sejtelmes fényeket ma is imádom. Ezt kell most még inkább pontosítanom. 


Highkey

Erről régebben már írtam Bianka képe kapcsán. A high key és Low key. Két ellentétes stílus és én nagyon kedvelem őket. Nem is tudnék választani.  A high key első ránézésre olyan, mintha túl lenne exponálva, de a túlexponáláshoz semmi köze. A lényeg, hogy teljesen árnyékmentes vagy ha van árnyék azt világítással elnyomjuk. Kontraszt vagy nagyon kevés van vagy egyáltalán nincs. Ha egy HK képre nézünk, azonnal az tűnik fel, hogy nagyon világos. Érdekes stílus és az a véleményem, hogy az arc szépségeit nagyon szépen ki lehet vele emelni jelen esetben a szem az, amit muszáj hangsúlyozni, hiszen ez a szem egyszerűen gyönyörű.

Low Key

A high Key tökéletes  ellentéte és nagyon kedves a szívemnek. 

Háttérnek fekete, vagy nagyon sötét, homogén felületet válasszunk.

A Low-key fotóknál fontos, hogy kemény fényeket használjunk, sok árnyékkal, csak nagyon minimális derítéssel (ha szükséges), azaz fényforrásnak a legtöbb esetben kis körben szóródó megvilágításra van szükségünk.  Szerintem csodálatos. 

...és más portrék

Sok sok területen kipróbáltam már magam és bizton mondhatom, hogy a portré a legnehezebb műfaj. Egy-egy pillanattal bemutatni valakit, akit nem ismerünk, a legnehezebb feladat. Továbbra is előnyben a színek és a fények. Örök szerelemeim maradnak. Meleg színek és nem minden napi fények. Ezt szeretném tökélyre fejleszteni. Nem könnyű feladat és talán pont ezért vonz olyan nagyon. 

Kirándulás a glamourban.

A glamour (jelentése varázslatos szépség, ragyogás) olyan fényképészeti műfaj, amelynek célja a modell szépségének kiemelt ábrázolása. A stílus gyakran ötvözve használja a sminkelés, fodrászat, retusálás és a világítás technikáit, ezzel is hangsúlyosabbá téve a fotóalany szépségét, adott esetben nőiességét és elkendőzve esetleges hibáit. Természetéből adódóan az ábrázolt modellek leggyakrabban csinos, fiatal hölgyek, azonban a hasonlóság ellenére a glamour nem azonos az akt-, vagy az erotikus-fotó műfajával. Ennek vannak óvatos szintjei és egészen merészek is. Maradtunk az óvatosnál. 

Kismama fotózás

Nemrég szerencsém volt újra kismamát fotózni. Na és szerencsém volt a kismamával és a kispapával is. Külső szemmel figyelve ugyancsak összeillő párról van szó és mindketten nagyon könnyen oldódnak, közvetlenek voltak. Szandra és Attila nagyon pozitív emberek külön külön is együtt pedig ez csak hatványozódik. A kis házi fotózás is jól telt. Szandra gyakorlatilag úgy mozgott az objektív előtt, mintha mindig ezt csinálta volna és ennek én nagyon örültem. A három pontos világításból már meg van kettő. Még egyet vennem kell. Veszek is. Fényszűrő ernyőkkel együtt. A fotózás után következik a szerkesztő munka, ami sokkal több időt vesz igénybe, mint maga a fotózás. A kismama kívánsága az egyszerűség volt. Külön jelezte, hogy nem szeretne túl sok ps-t ezért csak az igazán problémás helyeken korrigáltam. Bőrhibáink mindannyiunknak vannak és a tükrös gépek könyörtelenül kinagyítják ezeket. Szóval egy pici korrigáció elkerülhetetlen. 

Az elkészült munka tetszett nekik. Ez a legnagyobb öröm.  Azt hiszem nemsoká újszülött babát is fotózok. :)

Nagyon sok boldogságot nekik!!! Már látom, igazi család lesznek. 

Állatfotózás

Szandiék elhozták a kiskutyájukat is.  Muszáj megemlítenem a legfontosabb állatfotózási szabályokat.

 Főleg a facebookon látok időnként olyan állatfotókat, hogy a fotózási szabályok nem tudásával együtt is katasztrófa.  Vannak dolgok, amik a szakma nélkül is evidencia szinten köteleződnek. A legnagyobb hiba! Állatot, de semmilyen más témát sem fotózunk fölülről. Sohasem! Nem csonkolunk fület vagy lábat vagy bármilyen testrészt. Ez abszolut tiszteletlenség  az állattal szemben.  Ezek a szabályok akkor is fontosak és mellőzésük hozzá nem értést sugallnak, ha figyelembe vesszük, hogy a saját stílus érdekében néhány szabályt rugalmasan kezelünk vagy teljességgel el is hagyunk. Ezek nem elhagyható szabályok, hanem nagyon durva hibák. 

Szandiék kis yorkija, igazi fotósok álma. Nyugodt, végtelenül kedves kis jószág, akit nem zavar túlságosan az idegen környezet. Na és szerintem nagyon nagyon szép színű a ruházata. :)

Még egy fontos dolog! Szandiék beleegyezésüket adták ahhoz, hogy a fotóikat felhasználhassam a blogomon. Engedély nélkül senki fotóját nem használhatom és nem is használom fel. Ez így korrekt!