Várjuk az új évet, vajon mit hoz nekünk. Milyen akadályokat, milyen meglepetéseket és vajon mi újat tudhatunk meg önmagunkról?
Na és vajon miért van az, hogy az életem kalendáriumi mivolta egyre kevesebbet jelent nekem? Teljesen más időszámításom lett.
Nincsenek fogadalmaim. Maradok, aki eddig is voltam és próbálok még közelebb jutni magamhoz.
Az alkotás lett a mindenem. Szerintem nincs ennél fontosabb a világon. A szépség és annak megmutatási vágya elválaszthatatlan az embertől. Az egyetlen dolog, ami megvédi az embert akár a könyörtelen időtől is, az alkotás. Letenni valamit, amiből én magam tükröződöm, amiben nyakig benne vagyok. A legszebb pedig az ebben, hogy nincs benne kényszer. Közben szabad vagyok.
Alkotás minden munka, még maga a szeretet is az. Megismerni egy másik embert, figyelni a mozdulatait, a hangját, tanulmányozni ki is ő valójában, egy egész életet felölel, hiszen ő maga is valakinek az alkotása.
Az új év küszöbén annyit mondhatok, én a régit is szerettem.
Minden kedves olvasómnak Boldog Új Esztendőt kívánok!
Blessed!
Blessed!