Nézőpont

"B" úr regisztrált egy társkereső oldalra. Vasárnap határozta ezt el, amikor egy kis nyugalomra vágyott. Magára csukta a hálószoba ajtaját és alvást színlelve egy régi szerelmére gondolt. Elmosolyodott magában. Még mindig leveleznek, beszélnek egymással, pedig jó pár év eltelt az utolsó találkozás óta. Nagyon szoros, több mint baráti viszony alakult ki köztük, kölcsönösen vágynak egymásra.

-Mit csinálsz, alszol?- nyitott be "B"-né a szobába.

-Nem, b.meg, fekve várom a metrót, mit csinálnék itt te szerencsétlen.-gondolta magában "B" úr, de csak egy halk mormogás-féle lett belőle.

"B"-né kihátrált a szobából és hogy hasznossá tegye magát, elkezdett mosogatni.

"B" urat a csörömpölés zökkentette ki gondolataiból, visszatérítve őt a valóságba.

-Már megint csörömpöl-gondolta magában- Ha én tudnám, hogy a másik alszik, akkor nem csörömpölnék. Ennyire sem érdeklem az én édes kis feleségemet.- Keseredett el. Á, nem jól van ez így, menekülni kell innen.

Mert a férfi már nem szerette a nőt.

"B"-né megfőzte az ebédet már reggel, mert azt gondolta, ebéd után elmennek fagyizni valahová. Már régen nem sétáltak, nem voltak sehol, a szexről nem is beszélve. Mondjuk, ez annyira nem hiányzott neki, de a férje elveszett kedvessége igen. Azt találta ki, hogy fagyizás közben elpanaszolja a problémáit a férjének, hátha vissza lehet még kormányozni kapcsolatukat a rendes kerékvágásba. Ebéd után csendben bevonult a fürdőszobába, kicsípte magát, szeretett volna tetszeni a férjének. Boldogan nyitott be a hálószobába, hogy megmutassa magát a férjének és közölje vele a "tervet". De.... "B"-úr aludt... így a terve elszállt...

-Mit csinálsz, alszol?- próbálta kedvesen megkérdezni.

Titkon azt remélte, hátha felnéz rá a férje és meglátva őt, a karjába kapja és boldogan, nevetve átkarolja.

De csak egy bántó mormogás volt a válasz.

Csendben kihátrált a szobából és hogy a elterelje gondolatait a rossz érzésről, mosogatni kezdett. Fájt neki a férje viselkedése, de arra gondolt, mégiscsak a férje. Az Ő férje. És ott alszik a szobában édesdeden. Aludjon, majd máskor elmennek fagyizni. A gondolattól elmosolyodott...

Mert a nő még mindig szerette a férfit.

Mit mond a nő.

 Ma olvastam. Szerintem van benne valami. 

Mit mond a nő?

Gyere te lustaság!
Mindndjárt itt az este, és ha most nem csináljuk meg a házimunkát, akkor sosem. Nézd az asztalon ezt a halom mosatlant! Mosogass el, most azonnal!

Mit hall ebből a férfi?

GYERE, blablablabla
CSINÁLJUK, blablablablabla
AZ ASZTALON, blablablabla
MOST AZONNAL, blablablabla

:))))))


Kaptam egy kedves levelet!

Kedves Hajnal! Tetszik a blog-od, ugy érzem nekem most épp erre volt szükségem! A képek csodálatosak! Legyen egy varázslatos hétvégéd! Üdvözlettel:.....

Mindig örülök, ha valaki jól érzi magát nálam egy kicsit. :)

Pávatoll

Megkaptam a kritikákat a tollas képekre. Volt, aki túl sötétnek érezte őket és volt, aki komornak, gondolom ez utóbbi a sötétségből születik. 

Van viszont egy véleményem, amit idézni szeretnék. Teszem ezt azért, mert olyan, mintha akár én mondanám.  Persze azt szögezzük le, hogy egy szubjektív témáról beszélünk. 

" Kedves Hajni! Elnézegettem a képeidet. Kerestem benne a mondanivalót. A cseppes képeidről beszélek most. Hihetetlen, ahogyan azonnal a cseppekre téved a szemem. Ott van a fénypontja a képnek is. A remény cseppje, egy csepp fény. Zseniális meglátás. Köszönöm az élményt. 

Sok próbálgatás után sikerült megértenem a mélységélesség titkát. Köszönöm a segítséget. Azt hiszem, nagyon szeretek fotózni. Megszerettetted velem. Mellékelem a képeimet. Ha véleményeznéd, azt megköszönném.  Üdvözletem Hajni! Szép fényeket! "

Hát ennyit a szubjektivitásról és annak csodájáról. Ugyanazt a képet látja valaki komornak, sötétnek, míg másvalaki reményteljesnek. Jelzem én minden véleményt tisztelek. Lehet, hogy azt látunk egy képen, ami mi magunkban van? Mit gondoltok erről? 

Amikor azt tapasztalom, hogy valaki azt mondja el a képről, amit én éreztem a készítése  közben, az egy nagyon jó érzés. 

Az jutott eszembe, hogy amíg nézitek, addig együtt vagyunk. Van az a mondás, hogy egy képen, amit nézel, legalább két ember szerepel. Aki nézi és aki készítette. Milyen igaz. 

Szép estét Mindenkinek!

Természetes anyagok a fotózásban.

Mint mindenben, itt is hálás a természetes anyag. Én nagyon szeretem őket. Turkovics Magdikámtól kapott tollgyűjteményt vettem elő mert  mostanában valahogy vagy a nagy meleg miatt vagy az esős, szeles idő miatt nem volt kedvem elindulni kinti téma után. Most páva tolakkat választottam.

Letudtam a hétvégi biztonsági szolgálatot. Kicsit elfáradtam. Fizikálisan a munka miatt, fejben pedig a sok gondolat miatt, amik felötlenek  a fejemben, hiszen 10 óra egyedül nagyon hosszú nekem kommunikáció nélkül. Magammal kommunikálok ilyenkor. :)

Most ezekkel a képekkel simogatom magam, bár meg vannak a hibájuk sajnos megint, de majd legközelebb tudom, mit kell elkerülnöm. 

...és, ami nem mindegy!!! Még egy hetem van, aztán 3 hét szabi!

Értitek? 3 hééééééééét!
Azt hiszem, iszom egy pohár martinit. 

A ti egészségetekre! 

Szép estét Mindenkinek! 

Amikor a józan ítélőképesség emigrációba vonul.

Talán úgy két éve felregisztráltam egy társkereső oldalra, ahová néha fellátogatok az esélytelenség teljes nyugalmával. Olvasgatok, nézem, ahogyan osztják egymást, jókat derülök, de komolyan. 

Már meg sem lepődök amikor a kitett fotókon cipőket ,papucsokat ,állatokat ,figurákat meg csak a Jóisten tudja mit látok igazolványkép helyett.

De ez mind semmi!

Most találom meg /nevezzük/Mariskanéni fotóját akinek a képén kakaóscsiga tejfölöspogácsa és egy nagy üveg ecetes savanyúság van.  Hát ez mindent visz!

Látom lelki szemeimmel ahogy férfiak ezrei merev falosszal

csurgó nyállal rohannak az ország túlsó végébe M.nénihez

uborkáért.

Hiába, hóditani tudni kell

Olvasgatás közben jönnek a chat-re hívások. Villog a monitor, mint egy karácsonyfa. Én egy évben néhányszor nézem meg, vajon, mire képes korunk férfija. Túl nyomó többségben belépés nélkül blokkolom őket. Rossz tapasztalatok hát no.

Bezáráskor látom, hogyan kezdi a beszélgetést az illető. A minap egy ilyet találtam és hangosan felröhögtem.

11:21Matador(25) belépett.

11:39Matador (25) kilépett.

12:00Matador (25) belépett.

12:01Matador (25) kilépett.

12:05Matador (25) belépett.

12:08Matador (25) kilépett.

A nick nevéhez képest elég bizonytalan nem? 

Zseni oldal. Ha rossz kedved van, garantált, hogy sírni fogsz......a röhögéstől. 

Ja! A zárójelben lévő szám az úriember életkorát hivatott jelölni. Mi romlott itt el?

Állatok fotózása

Állatok fotózása esetében mindjárt ketté választanám a témát még pedig házi kedvencek és a vadban élő állatokra. Ugye nem kell mondanom, melyik a nehezebb. 

Házi kedvencünk optimális esetben velünk nőnek fel, mellettünk öregszenek meg. Ezért jól ismerjük szokásaikat vagy, hogy mitől lesznek nyugodtabbak néhány pillanatra. 

A vadon élőknél bonyolultabb a helyzet és én azt gondolom, hogy ez utóbbi egy életmódot jelent. Vadakat kilesni, türelmesen bevárni és álcákat készíteni hát no....nem biztos, hogy a minden nap dolgozó ember témája. Arról nem is beszélve, hogy ez újabb anyagi invesztálást jelent (álcahálók, csalogatók stb, beszerzése). Emlékszem, amikor a három pontos vakuszettemet vásároltam az eladó egy természetfotós volt, akivel majd egy órát beszéltük, hogy ez a fotózás drága mulatság, ha a csúcsra akarunk törni és hát az emberi természet mindig valami többet akar, mint amit éppen elért és ez így normális. Ettől függetlenül szerintem muszáj bele kóstolni, mi bajunk lehet alapon. Aki belekóstol könnyedén el tudja majd képzelni, mibe kerül egy igényes vadfotó készítése, ami olyan szinten van, hogy fel lehet kínálni külsősként a National Geografik-nak. 

Na persze magunk miatt is vágyhatunk szép képekre, hogy pl a kedvenc kutyust megörökítsük minőségi szinten. 

Mindkét esetben nekem azok az alkotások tetszenek leginkább, ahol mozgást, dinamikát sikerül rögzíteni. Záridő és ISO ameddig tűri a rendszer, de leginkább az egekben. 

Itt is fontos az igényes környezet, a szép háttér, a fókusz a szemeken, ahogy az embereknél. 

Ha szerencsénk van és elég kitartásunk akkor készülhet néhány pillanat, amit a falra akaszthatunk vagy naptárunkban szerepelhet esetleg hűtőmágnest készíthetünk belőlük. 

Ennek is meg van az etikája. Inzultálni őket egy szebb kép reményében nem szabad. 

Még valami!

Én nem szeretem, ha egy állatot felülről fotóznak. Az állat nem tisztelését sugallja. Nyugodtan guggoljunk vagy hasaljunk csak le! Sokkal szebb perspektívát kapunk. 

Az archívumomban nézegettem erről jutott eszembe a téma. 

Izgalmas próbálkozást azoknak, akik kedvet éreznek ehhez!

Mottók

Divatos lett mottót választani magunknak, amivel nincs baj, de az mindenképpen elvárás, hogy tudd is mit jelent, miről szól az a mottó, ami neked tetszik és nem tudod jobban megfogalmazni. 
Van néhány, amitől viszont már kiráz a hideg és pontosan azért mert sikerült nagyon sok embernek félre érteni. 
Az egyik a carpe diem. Szegény Horatius, ha látná, hogyan sikerült beemelnie sok embernek az örökségét, soha többé nem vett volna tollat  a kezébe. 
Élj a mának, ragadd meg a pillanatot és teljes átéléssel tedd, amit éppen teszel. Erről szól ez, nem arról, hogy most aztán minden ökörséget kövessünk el, amivel sikerül mindent tönkre tenni, ami mögöttünk van holnap meg majd csak lesz valahogy. 

A másik. Ha  akarod ördög vagyok, ha akarod, angyal. Attól függ, mit hozol ki belőlem. 
Rosszul vagyok. Ezt művészi fokon Leonard Cohen I´m Your man c. száma fogalmazza meg, de ő is szarkasztikusan mutatja be azt az embert, akiről énekel. 
Mindenkiből csak azt lehet kihozni, ami eleve már benne van csírájában, vagy kifejlődve, csak ösztönzésre vár esetleg. Akárhogy is, ha egy partner vagy barát olyanná válik, amit elvárnak tőle, egy idő után jogosan teszi fel a kérdést magának, vajon mi végtére alakította, változtatta magát a másiknak megfelelővé.
Egyenes út a csalódásokhoz, számonkérésekhez. 

Néha jobb egy saját gondolat, ami az eredetiségedet mutatja majd. 


Szép estét!

Hófehér toll

Tudja, az a fura, hogy valamire emlékszik az ember, valamire nem. Emlékszem a legelső buszozásomra az iskolába, jól emlékszem. Igazán fura, mik maradnak meg az ember fejében. A születésemre például nem emlékszem. És nem bírom felidézni az első karácsonyi ajándékomat, vagy hogy mikor vittek először a folyópartra piknikre. Viszont arra jól emlékszem, mikor hallottam először a világ legédesebb hangját. Sose láttam olyan szépet életemben, mint az a kislány. Olyan volt, mint egy angyal. (...) Attól kezdve mindig együtt voltunk, úgy voltunk, mint a borsó meg a héja.

Forest Gump

A hiedelem szerint, ha hófehér tollat találsz, azt egy angyal küldte neked, hogy higgy benne és magadban.

...és már nem vagy szomorú. A pici tollacska szárnyakat ad....neked is.

Van, aki hiszi, van aki neveti ezt én nem tudhatom, de abban biztos vagyok, hogy aki hiszi, annak könnyebb lehet egy kicsit.

Szerintem  mindannyiunkban van angyal is, ördög is. Kinél ez győz, kinél az. 

A képet Turkovics Magdinak ajánlom. Ha igaz a hiedelem, akkor ő

biztosan angyal. Tőle kaptam a tollacskákat. Köszönöm! 

Ha így halad az idei nyár, lesz alkalmam tollakkal játszani. :)

Levendula szezon.

Kaptam egy levelet, amiben azt kérdezi egyik kedves olvasóm, milyen photoshop munka eredménye az alábbi kép. 

Kedves Bea!

Olvasgass visszább egy kicsit mostanában csak arról, írok, hogy mennyire szeretek újabban valamit a főtéma elé fotózni. Ebben az esetben egy másik pipacs szirom van közel az objektívhez, ami kívül esik a fókusz tartományon és így képzi le az objektív. 

Ennek a fotónak semmilyen igazításra nem volt szüksége. Így jött ki a gépből. 

Próbálgasd, sikerülni fog! :)

Más!

Találtam egy isteni helyet levendula fotózásra. A levendula kétszer is virágzik. Az egyik időszak most van, a másik júliusban lesz, amikor végre szabadságra kerülök és fel tudom keresni ezt a helyet Magyarországon. Remélem szép fotókat hozok majd haza. El kezdtem gyakorolgatni az udvarunkban lévő, egyetlen bokor segítségével. Csoda szép ez a szín, na és ez az illat. 

Remélem, jó időt fogok ki a szabadsághoz! 

Téli mese (igaz történet)

Lassan lépkedett az erdei úton, ahol a hóesés óta senki nem járt még. Hallotta, ahogy a hó összetöpörödik a lába alatt. Szép téli nap volt és ahogy lassan olvadni kezdett, olykor leesett egy-egy hódarab az ágakról belecsillanva a fák közé szűrődő fénybe. Néhány nap lehetett még karácsonyig.

Nem volt messze a ház, ahová tartott. Nem akart sietni. Valójában attól félt, hogy egyszer odaér. Messziről jött......nagyon messziről. Ezer és ezer gondolat cikázott a fejében, ahogy mindig az évek során újra és újra. Kérdések, amire sosem talált választ. Egyszerre volt benne kellemes idegesség és félelem attól, hogy ennek az útnak a végén megkapja az összes választ majd. 

Talán 5-6 éves kisfiú lehetett, amikor tudatára ébredt, hogy egy nevelő intézetben van. A kórházban hagyták. Apja néha meglátogatta az új feleséggel. Jogászként egy nagy város tisztelt polgára volt. Orvos feleségével még három közös gyermekük született.

Anyját soha nem látta, de tudta hogy új házasságban él ő is, ahol lánygyermeknek adott életet. Szintén egy nagy város sikeres cégénél dolgozott gazdasági vezetőként. 

A kérdés, hogy neki miért nem volt helye soha egyik családban sem, folyamatosan bénította. Traumák, rossz beidegződések, rossz szokások, amik alapvetően meghatározták későbbi, felnőtt életét. Persze soha senkit nem érdekelt, hogy az álmai, hogyan fonódnak össze a megélt, feldolgozatlan  sérelmekkel, félelmekkel, tehetetlenségekkel, amik kísérték őt a mindennapjaiban.

Nem volt szinte perc sem, hogy ne próbálta volna  meg elképzelni anyját, hogy ne próbált volna valamilyen mentséget felhozni számára, amivel felmenthette volna végleg az alól a tett alól, amit vele követett el. Titokban imádta őt és minden nap arra készült, hogy szembe álljon vele. 

17 év. Ennyi idő telt el abban a bizonytalanságban, hogy felmentheti anyját vagy már soha nem. Úgy érezte, ha nem találkozik vele legalább egyszer, képtelen lesz az én tudatát felépíteni. 

Ahogy ment az úton lepörögtek az intézetben telt évek nagyobb állomásai. Eszes gyerek volt hihetetlen jogi érzékkel és istenadta kézügyességgel. Barkácsolási munkái talán még most is ott állnak az intézet üveges szekrényében.  Minden darabba beletett egy kicsit a lelkéből. 

Nem tudta, most hogyan tovább. Abban bízott, hogy a találkozás után, mindent tisztán fog látni és új életének tervei is kirajzolódnak majd. 

Gondolataiban nagyon szép nő volt az anyja. Kék szemekkel, szőke hajjal, csinos konttyal, vékony termettel. Egyszerre érzett a legkedvesebb anyának járó tiszteletet és szeretetet ugyanakkor mély haragot. 

17. születése napján nem bírta tovább. Megszökött, hogy anyjához siessen....hogy végre szembe nézhessen azzal a nővel, akit ikonként imádott magában és akit mélyen megvetett. Mindennél jobban vágyott arra, hogy dönteni tudjon a két érzés között.

Ahogy közeledett, úgy lett egyre idegesebb.

Amikor megfogta a kilincset, már a torkában volt a szíve. Benyitott.

Anyja ott állt a konyhában, éppen főzéshez készülődött. 

Egymásra néztek és megállt a levegő. 

....és megállt az idő is. Anyja képében visszanézett rá saját maga. Először a döbbenetes hasonlóságot akarta feldolgozni, de ahogy ezt ízlelgette, jöttek a kérdések, a szemrehányások, az ölelni akarás, a be nem pótolható szeretet igénye.

 Szép nő volt, ahogy képzelte. 

Hosszú idő telt így el. Anyja törte meg a csendet.

- Te vagy az fiam....istenem, hát hogy kerültél ide? Ülj le főzök egy kávét. 

Jajjj, de elfogyott a kávé. Van itt egy bolt nem messze... siess gyorsan hozz kávét! Na és kenyeret is frisset.

Egyetlen szót sem szólt. Magába tetoválta a pillanatot és lassan kifordult az ajtón. 

- de hát fiam, hova mész? Gyere vissza, beszélnünk kell! Annyi mindent akarok neked mondani.

Hátra sem fordulva ment tovább azon az úton, ami olyan hosszúnak tűnt és mégis rövid.

Hirtelen más léptékekkel mért az idő. El, amilyen gyorsan lehet....oda, ahonnan jött. 

Az úton szembe jövő rendőrségi autóba már egy teljesen más ember szállt be. Arcán legördülő könnycseppjeivel lezárt egy fejezetet.

Soha többé nem látta őt. Azon a karácsonyon végleg felnőtt, de minden karácsonykor felvillant a betetovált pillanat. 

Egyediség

Nincs rosszabb, mint átlagosnak lenni, hiszen különlegesnek születtél.  Mindenki annak születik. Ha elvesztetted magad, próbálj meg az lenni, aki akkor voltál, amikor elhatároztad, hogy az leszel, ami most vagy. 

Már tudom, gyerekkoromban miért nem szerettem a kifestőket. Ha egy virágot akarok rajzolni, ne más mondja meg, milyen legyen az. 

Különlegességedet, egyediségedet ne add soha semmiért!

Ez az éke jellemednek.

!?!

Az agyunkat és a lelkünket nem lehet plasztikáztatni. Ott vannak azok a lenyomatok, amiket összegyűjtöttünk az évtizedek alatt. Azok a mieink. Azok vagyunk mi.

Szulák Andrea

Goodbye!

Vannak nők, akik úgy boldogulnak az életben, hogy fognak egy pasit, aki így vagy úgy tehetséges és mellette nagyjából biztosítva van az életük. Érzelmeik nincsenek vagy súlyos deformitással élik meg őket.  Ezek a nők döbbenetes önbizalmi problémákkal küzdenek ezért és annak okán, hogy életük biztosítva legyen hosszú távon, a pasit két kézzel szorítják. Szép lassan ellehetetlenítik a férfit vagyis minden családi  és általuk veszélyesnek hitt baráti kapcsolattól lecsupaszítják őt. Mindenkit eltakarítanak mellőle, akik veszélyt jelenthetnek a látszólagos idillre. Mindezt gyorsan megfejelik egy gyerekkel is, habár anyaként ugyancsak kérdésesek már csak a fent sorolt jellemhibák miatt is. Saját lábukon képtelenek megállni, egyéniségtelenek, általában arrogánsak, ha valami nem úgy van, ahogy azt ők akarják. 

Mindehhez természetesen kell a másik oldal is, ahol a befolyásolhatóság a legfontosabb momentum, amire építeni lehet. ...de vajon honnan ered a befolyásolhatóság? Először is ezek az emberek mindent megtesznek azért, hogy fenntartsák a látszatot és ne derüljön fény valamilyen gyengeségükre. Értékrendjük instabil. Könnyen veszik rá őket, hogy amit eddig rugalmasan kezeltek, azt most isten ellen való véteknek kezeljék és halálos bűnnek na és fordítva. Amit eddig elutasítottak az könnyen válhat elfogadott napi rutinná. A férfi idővel teljesen kiszolgáltatottá válik, hiszen ahogy fogynak mellőle az addig mellette kitartó kapcsolatok, úgy erősödik a másik oldal. Az új kapcsolatok már mások. A nő folyamatosan felülbírálja, kik azok, akik maradhatnak és kiknek kell azonnal távozni a család életéből.  A gyerek ebben az esetben sajnos eszközzé válik, leginkább a félelemkeltés eszközévé. (elválok, nem láthatod a gyereket soha többé, fizetni fogsz és elvesztesz mindent ezt garantálom). 

A férfi észre sem veszi, közben mennyire egyedül maradt. Sebezhető, kiszolgáltatott, manipulált emberré vélt, de van olyan is, aki soha nem ébred rá erre és úgy éli le az életét, ahogy a másik akarja. Testvér, anya nélkül, hiszen az idők során mind, mind a sárba taposta őket akaratán kívül is. 

Könnyen megismerni az ilyen nőt. Értékrendjük nem, hogy hibás, egyszerűen nincs. Ez a fogalom nagy luxus az ilyen számára nem engedheti meg magának. Nem illik a projektbe. Különös ismertető jegyük, hogy a pénz az egyetlen, ami számít nekik sőt egyenesen rabságban tartja őket. 

Egy igazi nő nem alkuszik. Értékrendje acélos és nem mozdítható. Ezt nem befolyásolhatja sem pénz, sem a férfi által megteremtett egzisztencia, hiszen az igazi nő mindent magának képes megteremteni de nem csak magának, hanem a családjának is. Ha nem értékelik kellőképpen, kilép a kapcsolatból, de az esetleges közös gyerekeket soha nem tiltja a másiktól. Sőt! Azon van, hogy az apa-gyerek kapcsolat a legharmonikusabban alakuljon, ez rajta nem múlhat. Következetes és mindig  a gyermek lelki fejlődését tartja szem előtt. Ebből indul ki minden döntése során. Gyermekeit nem birtokolja, az anyaságot mélyen éli meg. Esetleges hibáit, rossz döntéseit  bátran vállalja, nem függ senkitől. 

Az ilyen nő megengedheti magának, hogy az igazira várjon, hiszen teljes, egész ember önmagában is tehát az sem baj, ha az igazi soha nem érkezik meg. Szabadidejét hasznos tevékenységek kötik le és nem azért van egyedül mert ne lehetne valakivel, hanem azért mert nincs akárkivel, akármiért. 

Miért vagytok gyengék emberek?

Akinek nem inge....akinek igen, az öltözzön gyorsan, hideg évek jönnek. 

Goodbye!

Valakinek, akivel sok közös emlék van. Túl sok. 

Úgy tűnik, nem feltétlenül azok jelentik a családot, akikkel a vérünk,  a genetikánk egyezik. A család ott van, ahol megértés, feltétel nélküli szeretet van, történjen bármi is. 

Ahol, ha megöltem egy embert és felhívom őt csak annyit kérdez, vigyek ásót vagy van? 

Absztrakt fotózás

Egy újabb terület, amit érdemes lehet kipróbálni. 

Elvont, elméleti, gondolati, a valóság összefüggéseivel nem törődő, a szokásos formákat megbontó irányzat és megmondom őszintén szerintem inkább szem kell hozzá, mint fotós tehetség, bár a szerkesztés, élesség minőség itt is kötelez és egy füstös fotó is hoz elvárásokat rendesen. 

Az a megfigyelésem, hogy leginkább férfiak választják ezt a területet. Valahogy eszméletlenül vág az agyuk ehhez. 

Két régebbi és két új képpel készültem. 

A bokehék mindig is kedvenceim voltak. A füst fotóm is régi. Jó játék. 

Az egymásba pakolt székek mellett viszont nem tudtam a hétvégén elmenni. Ők új szerzemények. 

Akinek van kedve, próbálja ki! 

Az utolsó képről nem mondom meg, mi az. Aki kitalálja Az választhat! 5db portré tőlem ajándékba vagy egy közös fotózás, ahol átbeszéljük azokat a kérdéseket, ami akadályt jelent a fotózásban. 

Válaszokat a kamankhajnal@gmail.com címre! 

Hajrá!!!

Cím nélkül

Sziasztok!

Mekkora mákom van, hogy pénteken elmentem fotózni. Megint esélytelen volt a hétvége. Munka közben rám szakadt az ég. Dézsából küldte az öreg az nedűt. Amíg elrohantam a kocsiig tetőtől talpig vizes lettem. Mérgemben kiálltam rá. Hatalmas életérzés volt. Most meg olyan  a bőröm, mint a két hetes babának. 

Kedves ismerősöm keresett fotós kérdéssel. Alapvetően jó érzéke van a komponáláshoz. Fény viszont nem volt.  Emiatt a finom részletek bebuktak.  Ilyenkor ne dobjátok ki a képet! 

Írtam már nektek a HDR technikáról. Valójában három képet kellene lőni ehhez. Egy alulexponáltat, egy felül exponáltat és egy helyesen exponáltat. Ezt a hármat kellene összedolgozni. De!

Van az a program, ami ezt megcsinálja nekünk. Ingyenesen is tölthettek le netről. Keressetek rá google barátunknál ajánlani fog többet is.  Ha ezen átkülditek a bebukott képet, az fényt és szép színeket kap. A beállításokkal csínján! HDR-ben piszok könnyű giccses, butikos képet csinálni. Érzéssel, finoman! ...ahogy egyébként mindig szoktátok. 

Régebben írtam erről bejegyzést! Linkelném.

Ezzel megmenthetitek nyaraláson, kiránduláson készült képeiteket, ahol az úr nem volt kegyes a fénnyel. 

http://hajnal-photo.blogspot.co.at/2013/11/hdr-nagy-dinamikatartomanyu-kep.html

Zene: 

Van az a zene, ami, ahogy felcsendül, beleszáll a bugi a lábunkba. Megtelnek a véredénykéink, fül hátra simul, láb kipörög. Ez is egy ilyen.....nekem.   Amikor fiatal lány voltam és ritkán rávettem magam  egy táncos bulira ez volt az a zene, amit a DJ akkor dobott be, amikor lazulni látszott a hangulat. Emlékszem, mindenki elhajított mindent és még a béna is rohant táncolni. 

Miért nincs nekünk egy ilyen mulatós helyünk itt?

És itt vannak a pénteken született kis gyerekeim. :)

Egyedül

Mindenkinek vannak gyengeségei. Annak is, aki azt hiszi, nincs. Az ezzel való küzdelmet nem muszáj egyedül megvívnunk. Szükségünk van a külvilág segítségére. Lehet ez család, barátok, akár Isten. A lényeg, hogy megtanuljuk elfogadni a külső támogatást. A mai világban különös érzékenységet kell fejlesztenünk magunkban, hogy felismerhessük, kik az igazak és a hazugok köztünk. Kik azok, akik megvehetőek és kik, akik megfizethetetlenek. 
Tudnod kell, hogy valaki, valahol hisz benned.

Someone Who Believes In You!

Törley

A pénteki bor- és pezsgőkóstolgatás okán kedvet kaptam az italfotózásban való kiránduláshoz, amiről azt gondolom, hogy speciális szegmense a fotózásnak az ételfotózással együtt. A mostani áldozat egy édes Törley és akkor nézzünk is utána, mit is iszunk, amikor felbontunk egy Törley-t. 

Nagy szorgalom és kitartás mellett sikerült nekem az eddig ismert champagne-i pezsgőboroknál sokkal kitűnőbbet előállítani.” – vetette papírra e mondatot Törley József 1882-ben, amikor elhatározta, hogy a franciaországi Reimsben szerzett ismereteit Magyarországon kamatoztatja.

Etyek környékén talált a franciaországi Champagne-hoz hasonló talaj és klíma adottságokkal rendelkező szőlőültetvényeket, melyeknek borai kiválóan megfeleltek a pezsgő készítéséhez. A gyártáshoz Budafokon, az akkori Promontor területén lelt, a jó minőségű pezsgő gyártásának előfeltételeit biztosító, ideális, télen-nyáron állandó hőmérsékletű, mészkőbe vájt pincékre, a pezsgő bölcsőhelyével Champagne-vidékével megegyezően. A gyárat francia szakemberek szerelték fel, francia származású volt az önállósodásáig gyárvezetőként dolgozó Louis François is.

A millenniumi kiállításon Törley-ék már a „császári és királyi udvari szállítók” kitüntető címet viselték, pezsgőjük pedig a hazai ipar egyik büszkeségeként szerepelt. A század elejére a Törley már a „magyar pezsgő”, amely olyan népszerű volt, mint a pesti operett. E név egyet jelentett a mámorító itallal, amely szállodák, kávéházak, vendéglők, orfeumok és bárok kínálatában egyaránt szerepelt. A csodálatos italt világszerte ismerték már akkor Amerika és Anglia is elismerte. 

Megfotózása nehezen szabható keretekbe, szabályokba, de egyet mindenképp elvárhatunk ezektől  a fotóktól. Történetesen, hogy ízlésvilága hozzá segítse a nézőjét ahhoz, hogy kedve legyen vásárolni és felbontani egyet. Én azt gondolom, hogy szabad a pálya színekkel, fényekkel, megcsillanásokkal játszani. 

Szárnypróbálgatásom most így sikerült. Ki-ki döntse el, hogy ízléses-e avagy ezek láttán inna-e szívesen egy pohárral.....vagy kettővel? 

A kék fénnyel megoldott fotó máris kapott egy kritikát. Miért kék, hisz a pezsgő sárga. Hm...és valóban, a pezsgő sárga na és olyan színűvé válik, amilyen fény vetül rá. 

Elmondom az én fantáziám miért engedi meg ezt a színt pl és még sok mindent, ami a valóságot kicsit áthúzza. Ez tehát az én képzeletem természetesen. Mindenki azt képzel bele, ami saját magában van és ameddig a saját (ízlés-) világa, fantáziája terjed. 

Jártál már úgy, hogy ültél egy csodálatos bárban, ahol sejtelmes fények mellett harsány hangulat, szuper csinos táncoslányok gondoskodnak a te hangulatodról és egy csodaszép zene hatására elhagytad lélekben a helyet mert a zene elrepített valahová, ahol egyszer boldog voltál és akkor is egy pohár pezsgő volt a fontos kellék? A zene csavargatja a lelkedet és nem enged s te ugyanoda kerültél, ahol akkor voltál és akivel akkor voltál azzal a különbséggel, hogy ma már a miérteket keresed? 

Na ez egy ilyen pezsgő. 
Zene:
Kedves olvasóm kívánságára egy újabb Marc Anthony szépség.

Szép estét Mindenkinek!