Marta's Song

Sebestyén Márta munkásságát nagyon kiskoromban ismertem meg zeneiskolai tanulmányaim során. Azt hiszem nem véletlen, hogy a ő lett a magyar népzene nagykövete és nem véletlenül kapta meg oly sok díj között a "Művész a békéért" elismerést nem mástól, mint az UNESCO-tól. 
A Marta's Song miatt vettem meg a Deep Forest bakelit albumát annak idején. Nem mellesleg feledhetetlen élmény az egész album. 
Miről jutott ez eszembe most? 
Néha komolyan aggódom az emberiségért és azon belül a magyarság sorsáért, hiszen a háttérhatalmak úgy játszanak az emberek sorsával, ahogy senki nem játszik semmivel, ami fontos. Mindez területekért, pénzért, világhatalomért. 
Időnként komolyan belém nyilallik, hogy bár elhagytam az országomat, vajon meddig maradhatok itt és hová visz még a sorsom? Mi lesz a családommal, ha már nem leszek? Vajon az unokám mennyire érzi majd magát magyarnak, hiszen ismereteket átadni erről és igazán megérezni a vér örökségét nem hiszem, hogy ugyanaz lenne. 
Európa legszebb országa a miénk a legtökéletesebb földrajzi, gazdasági, hadászati egysége a Kárpát-medence. Nincs ehhez fogható természetes és állandó határ, mint a Kárpátok koszorúja. Ezt a Paradicsomot foglalták el őseink (más kutatók szerint ide gyökereztek már az idők kezdete óta!), s szívós munkával, rengeteg véráldozattal meg is tartották. Páratlan kulturális, politikai és történelmi viszonyokat hoztak létre itt.
Erősek voltunk, büszkék, bátrak. Sohase kegyetlenek, mindig megbocsátók. Nyíltszívű lovagok, igazi jó barátok. Kivívtuk Európa tiszteletét, de a kis népeknek se kellett soha reszketni előttünk. Ha akkor másképp alakulnak a dolgok, ma a világ egyik vezető hatalma lehetnénk. 50-60 milliós nemzet dolgozhatna, szerethetne, álmodozhatna itt Lengyelországtól az Adriáig, Ausztriától egész Ukrajnáig. De nem volt szerencsénk, állandó élethalálharcra kényszerítettek bennünket. Történelmi momentumokkal nem is untatlak benneteket, hisz a magyarok mindent tudnak erről. 
Azt hiszem sosem volt olyan nagy szükség arra, hogy  szeretettel egymásba  kapaszkodjunk, mint most. Túl lépve a materiális világon meglátni valami sokkal, de sokkal fontosabbat. Létünk értelmét, gyermekeink, unokáink jövőjét. Az igazi örökség megtartását, hiszen hiába minden vagyon, ha nincs helyünk a világban. 

Egy jó barátom gondolataival zárom. Kellőképpen készüljünk fel amennyire lehetséges mindenre, de ne árnyalják a minden napunkat negatív gondolatok, hiszen annak egyrészt teremtő ereje van és nem mellesleg élni sem szabad elfelejteni. 
Szeretni, nevetni, alkotni amennyit csak lehet. 

"Isten áldja a Magyart"!

Véletlenek...

Hányszor hallom, hogy valaki így fog bele a történetébe: Képzeld! Véletlenül...

Hányszor mondtam ezt én is még régebben! 

De azóta elolvastam egy könyvet és minden más dimenzióba került.
Most már bizonyosan tudom, hogy nincsenek véletlenek. Mindennek oka van, minden valamiért történik.
És aztán elkezdtem visszapörgetni életem eseményeit...

Egy autó, ha lassan halad előtted, ne türelmetlenkedj, ez azért van, hogy Te később érj oda valahova: egy kereszteződésbe, egy lámpához, egy gyalogátkelőhöz. Ha otthon marad valami, és visszamész érte, az azért van, hogy egy perccel később indulj útnak.
Ha valakivel találkozol, és pár szót váltasz, figyelj oda, legalább egy fontos információ elhangzik, csak tárold el magadban. Nem biztos, hogy akkor pont kell majd neked, de valamikor szükséged lesz rá.
Nem szabad semmit és senkit sürgetni, siettetni. Mindennek eljön az ideje. Csak ki kell várni. Türelmesen.





Figyele​k a jelekre és hallgatok a megérzéseimre.

Mert nincsenek véletlenek...

Oh Girl...

Többen panaszkodunk itt, mennyire fájlaljuk, hogy fiatal korunkban elrohantunk a csodálatos percek előtt, vagy nem tudtuk értékelni azokat a csodás kapcsolatokat, amelyeket az Élet tálcán kínált...Csak mert rohantunk. . . A fiatalság áldása/átka...
Egyik virágról a másikra röpködtünk annak idején, (már aki) keresve a nagy ŐT.. aztán itt sírunk 30-60 évesen, hogy még mindig nem találtuk meg. ..
Senkit /de legfőképpen saját magamat / sem akarom megijeszteni, de akinek legalább 40 éves koráig nem sikerült megtalálnia a nagy Őt, nem is fogja..
Hát hol van, hol bujkál mégis akkor az a NAGY Ő?
A nagy Ő nagyon sokáig legyeskedett annak idején körülötted... és az volt a baja, hogy túl közel volt...
Emlékszel? Ő volt az a bájos, az a kis szöszi, vagy az a kis barna, aki minden pillanatodat leste, szeretett, még hű is volt hozzád, aztán még sokáig hiába várt Rád a buszmegállóban, vagy a parkban, mert csesztél elmenni hozzá, még mosolyogtál is rajta... Tetszett, hogy fut utánad, még el is dicsekedtél a haveroknak. Aztán együtt röhögtetek....
Jobb volt inkább azzal az izgalmas , dögös, nagy bögyű kis vörössel, aki után loholtál mint a kutya, leveleid tömkelegével és a telefonjaiddal árasztottad el, ő mégis azt a gazdag, alacsony, kis kopasz - pocakost választotta helyetted...
Dühödben persze eszedbe sem jutott többé a kis szöszke/barna...
Pedig ő tenger könnyet hullajtott el érted annak idején... hosszú éveken át egyetlen férfira sem tudott ránézni azok után, hogy faképnél hagytad, magadban mondván: " a szerelembe még nem halt bele senki, majd ő is megnyugszik valamikor, majd csak elveszi előbb vagy utóbbi valaki szegénykét"
Hát persze, hogy elvette.
Az a szöszi/barna ma már legalább húsz éve családanya, talán három gyereke is van már, néhány év múlva nagymama ...
És képzeled, ezt talán Te nem is tudod, de még mindig néha gondol Rád!
Eszébe jutottál akkor is, amikor öltözteti otthon a kisebbiket, mielőtt mennének az óvodába, mi lenne veletek, ha most TI lennétek egy család? Milyen apa lennél? Hogy bánnál velük? Számon tartanád-e a névnapokat, a születésnapokat vagy a házassági évfordulóitokat? Haveroznál, lóversenyeznél, innál, vagy lőnéd-e magad? Vagy netán a fél fizetésed hagynád a rossz csajoknál az út mellett? Szeretnéd-e a főztjét? Meglepnéd-e időnként egy-két arany függővel, vagy aranykarkötővel, netán csak úgy néhanap egy-egy csokor virággal? Vagy rendszeresen vernéd-e őket?
Elmentetek egymás mellett.. .
Nem kellett akkor Neked, mert TÚL EGYSZERŰ VOLT, ahogy adta magát az öledbe hullva, te pedig olyan nőt akartál , akiért küzdeni kellett.
Elfelejted, hogy az a nő, akiért egykor küzdened kellett, az másnak is őrülten tetszett, vagy tetszik folyamatosan, érte ábrándoznak a férfiak álmatlan éjszakáikon, vele szerelmeskednek titkon, ő az a fajta nő, aki soha sem marad meg egy férfi mellett, mert egy macska, örök akaratos, és örökké öntörvényű. Megregulázhatatlan, örök lázadó. Agyonverni esetleg lehetne, de megszelídítened soha. Vagy AKKOR hagyott még ott téged, vagy éppen most hagy el. . .
Tehát keresünk... továbbra is...

Én is gyakran gondolok a NAGY Ő-re... aztán lehet, hogy ő fekszik mellettem az ágyban, ő készít reggel nekem kávét... és mindent megtesz értem, nekem, miattam, csak olyan nagyon KÖNNYEN ADJA MAGÁT ÉS TÚL KÖZEL VAN?????????????????????​????????????????

CSillagfotózás

Köszönöm, hogy kerestetek és hogy tetszett nektek az előző bejegyzésem, bár kezdetlegesek a fotóim, de legalább van min csiszolni.
Kérdéseitekre itt válaszolnék:

A fotózás időpontja mindenképpen naplemente után legyen úgy két órával. 
Az összefűzéshez én a startrails nevű programot használtam. Úgy vélem jelenleg ez a legjobb. Ingyen letölthető. 
 Az összefűzés után a program bit verziót készít a fotóból amivel a későbbiekben elég nehéz boldogulni. A legegyszerűbben úgy konvertálhatjátok vissza JPG-be vagy más kezelhető kiterjesztésbe, ha a windows alapértelmezett paint-jével társítva mentés máskéntnél kiválasztjátok a megfelelő formátumot. 

Új információ: Szeptember 28-án éjjel 1/2 1 és 4 óra között vörös holdfogyatkozás, december 12-ről 13-ra virradó éjjel pedig a geminiden csúcspontja.
Én ott leszek! :)

Üdv és csodás hetet nektek! 

Csillagok, csillagok...

Biztos vagyok abban, hogy nem vagyok egyedül, más is szereti nézegetni a csillagokat tiszta időben függetlenül attól, hogy érti a csillagrendszert vagy sem. Ezek a kis fénylő pontok sok millió fényévre vannak tőlünk, a fény pedig 299 792 km-t tesz meg másodpercenként. Felfoghatatlan távolságról beszélünk. Aztán ha valaki picit nézegeti a különböző ismeretterjesztő filmeket, akkor hamar rájön, hogy a csillagok amiket szabad szemmel látunk, csak a mi galaxisunk csillagai, a galaxisunk pedig csak egy a világegyetemben létező sok sok milliárdnyi galaxis közül. Ráadásul ez az egész folyamatosan gyorsuló sebességgel tágul és kb 5 milliárd év múlva atomjaira fog szakadni ha így folytatódik, mert valami ismeretlen erő gyorsít fel minket, amit még a tudósok sem értenek. Durva. Nem is ragozom tovább, mert erről könyveket lehet írni, nem postokat.

Rögzíteni ezeket a kis fénylő pontokat nem is olyan egyszerű, ha azt vesszük. Kétféleképpen tehetjük meg. Fixen rögzítjük a csillagokat vagy hosszú záridő segítségével a föld mozgásának köszönhetően fotózhatjuk az általuk húzott fénycsóvát is. Mindkettőt kipróbáltam. A hosszú záridős verzió két részre oszlik. Készíthetünk akár 40 perces expot is vagy úgy oldjuk meg, hogy sok 30 másodperces expot fűzünk össze szoftver segítségével. 

Azért választottam az utóbbit mert 40 perces exponál a senzorok túlmelegedése nemcsak képhibát okoz, de a senzort is kivégezheti. 

Nagyon kedves barátommal indultunk el mert ő nagy tudósa azoknak a szép helyeknek, ahonnan érdemes ilyet fotózni. Itt is megköszönöm neki ezt a szép estét. Úgy éjfél előtt értünk a helyszínre. A városból mindenképp menjünk ki mert akkora a fényszennyezés, hogy nem látszanak a csillagok. 

Feltétlenül vigyetek statívot és egy nagy fényű elemlámpát. A lámpa azért kell, hogy megvilágíthassunk az előtérben valamit, ami szebbé teszi az összképet. 

A záridőt én 1/30-ra ajánlom  1000-1600-as ISO-val. Így elkerülhetjük a zajosodást, ami ekkora záridőnél erősen benne van a pakliban. A rekeszt annyira nyissátok ki, amennyire csak lehet. 

Amire a saját káromon jöttem rá. Ha folyamatos fénycsóvákra vágytok, akkor  minimum 1.,5 órán keresztül, percenként expozzatok különben úgy jártok, ahogy én jártam. Kis pontocskából álló fénycsóvátok lesz. 

Nekem ez most így sikerült, de nyílván legközelebb hasznosíthatom a most nyert tapasztalatot.
Na és láttam hullócsillgot sőt azt gondolom, hogy fentről a második képen el is kaptam egyet. ...és persze, hogy kívántam valamit. :)))

Anziksz a nyaralásból

Elnézegettem a nyaralásból hazaküldött képeket, a fészbukon;
Rómában jártunk--és lefényképezte magát egy négysávos autóút melletti közlekedési táblánál.
Horvátországi nyaralás- étterem, hatalmas oszlopokkal, sétáló emberekre kilátással.
"Görögből"-- egy vaskerítés mellett pózol.
Egyiptomi kiruccanás- áll a kiskrapek egy hatalmas akvárium előtt, békatalpakon, és kettő bágyadt hallal szemez az üvegen keresztül...

Köszönet It's Fantasy

Drága olvasóim! Nagyon, nagyon köszönöm nektek a sok, sok visszajelzést az alábbi képpel kapcsolatban. Nem gondoltam, hogy ekkora sikere lesz, nagyon nagy öröm ez nekem. 
Igyekeztem a levelekre válaszolni, de van két kérdés, amit többen tettetek fel, erre itt válaszolnék.



Az egyik a fotó Exif adatai: 
Fókusztávolság: 22 mm
Záridő:                1/250s
Blende:                F25
ISO:                     125
DPI:                       72

A záridőt azért választottam magasabbra mert iszonyú nagy a meleg és a ventillátor okozta bemozdulásokat szerettem  volna elkerülni, azt hiszem, sikerült is. A blendére érdemes odafigyelni, hiszen vakuszett esetében csak ezzel lehet a fénnyel műteni. 

A másik kérdés a háttér zene előadója.
Ami Stewart: It' Fantasy . A 90-es években a Campari cég reklámfilmjének háttérzenéje volt. Hosszú évekig kerestem. :)

Üdvözlet mindenkinek és gyertek máskor is!

It's Fantasy

Ma egy kicsit misztikus képekhez volt kedvem. A szó a latin mysticus kifejezésből ered, titkot jelent., nekem sejtelmességet is. A világítással óvatosan bántam, érthető módon. Az embereket valahogy mindig jobban izgatta a sejtelmesség, mint a premier plan látványok. Legalábbis ez a tapasztalatom. 
Nem látjuk a modell arcát és a testét is csak hátulról. Kecses vonalai alapján lehet fantáziálni csupán. Sötét színek, sejtelmes fények. Kísérletezésnek, tanulmánynak is kitünő, hiszen itt végtelen a lehetőség a fényekkel való játékra. 

Elillant pillanat...

Mostanában sokszor gondolt vissza a fiatalságára és minél többször tette ezt, annál mélyebbre tudott visszanyúlni az emlékképek sokaságába. Ilyenkor egyre többször érezte, hogy az életben semmi nem véletlenül történik, hiszen minden egyes kis történet, ami eszébe jutott bekattant a helyére élete nagy képkockájába. Persze akkor, nagyon fiatalon eszébe sem jutott, hogy jelentőségük lett volna. 

Már 8 éve tanult zenét, amikor zenekari foglalkozásokra irányították. Második hegedűsből nagyon hamar elsővé vált. Abszolút tehetségnek számított pedig igazából zongorázni szertetett volna, de az ujjai túlságosan rövidek voltak az oktáv átfogásához. Imádta a zenét és a zenekari hangulat is nagyon hamar belé költözött. Jó érzéssel töltötte el, hogy egy csodálatosan hangzó, szimfonikus darab kis részecskéje lehetett. 

A szünetekben csak a zeneiskola udvarán ücsörgött. Egy ilyen szünet alkalmával épp az udvarra tartott, amikor egy terem mellett elhaladva zongorajátékot hallott. Az új fiú játszott és annyian állták körbe, hogy úgy döntött mégis a tiszta levegőre megy. Így volt ez napokig, míg nem egyszer egy teljesen más stílusú zene jött a terem nyitott ajtaján, de már nem állt ott senki. - Belépett. 

Az új fiú szemei felcsillantak, de játszott tovább. A dallam olyan gyönyörű volt, hogy a bőre lúdbőrzött tőle. Néha egymásra néztek és mindketten tudták, ez egy örök pillanat marad. Nézte a fiú kezeit. Hosszú ujjak, kifogástalan körmök és lágy, puha bőr. 

Abban a pillanatban beleszeretett  a fiú kezeibe. Megállt az idő és abban a pár percben sokkal többet élt meg, mint máskor egy hónap alatt. 

Az utolsó hang leütése után a fiú ránézett és annyit mondott:

- már azt hittem sosem jössz be.

...és ez  a mondat azonnal felébresztette. Kirohant a teremből vissza a többiekhez, akik már hangoltak a próba folytatásához.

A későbbiekben mindig úgy alakította, hogy soha ne maradjanak kettesben. Akkor már volt egy kapcsolata, amiben a nagy szerelem pihenni látszott, de ezt ő nem akarta beismerni magának és alapvetően jól érezte magát a kapcsolatban. Hűtlennek érezte magát és próbálta minél hamarabb elfelejteni az egészet.

Most így 32 év után újra gondolta és újra élte a jelenetet és bár a kapcsolatának évekkel később vége szakadt, mai nappal boldog volt, hogy így döntött, hiszen ő így volt egész. Most értette meg, hogy akkor önmagához maradt hű. 

Férfi a férfiaknak

Férfitársaimnak...
"Azt mondom uraim, eljött az idő. Nekünk, férfiaknak.
A tanulás ideje. A lecke pedig nem más, mint a szeretet.
Megannyi dicsőséges skalp van már az övünkre tűzve. Hódítottunk, birodalmakat hoztunk létre, anyagi jólétet teremtettünk. De mindeközben elnyomtunk, pusztítottunk, háborúztunk.
S most lelketlen teremtésünkben, félelemtől vacogva tesszük fel a kérdéseket: Hogyan tovább? Merre tovább? Kihez fordulhatnánk? Ki fog ezek után segíteni nekünk? Van egyáltalán valami, vagy valaki e bolygón ki ennyi pusztítás után még segítő kezet nyújt nekünk?
Szerencsére van. Vagy inkább Hála Istennek.
Mert itt vannak, velünk vannak: A Nők. S ha kétely ébredne benned ezen állítás helytállóságát illetően, csak gondolj bele!
Isten a nőre bízta az új életet.
Benne fogantatik meg a gyermek, a testében fejlődik, lelkével a legszorosabb kapcsolatban. Az anya az, ki minden körülmények között képes szeretni, gondoskodni, elfogadni, együtt lélegezni.
A szeretetet uraim nem tanfolyamokon, kurzusokon, tréningeken tanuljuk meg. Ott csak gondolatokat, alapokat kapunk.
A szeretetet az ölelésekben, az érintésekben, a csókokban kapjuk, s általuk megtapasztalva tanuljuk meg. És valljuk be, bizony nagyon félünk. Mert mindeddig nem tartottuk ezeket értéknek, mi több, a gyengeség jele volt. Mégis azt mondom eljött az idő, hogy bátrak és erősek legyünk, hogy merjünk gyengének lenni. Merjünk gyengédnek lenni.
Forduljunk erős és tiszta szívvel mestereinkhez, gurujainkhoz: a NŐKHÖZ. Eljött az idő, hogy bocsánatot kérjünk.
A nőktől, a gyerekeinktől, önmagunktól. Eljött az idő, hogy a világ legerősebb energiájával, ne irányítva, de összefogva új világot építsünk. Eljött az idő, hogy feledjük a régi sémát, mi a különbségek illúziója által osztott meg minket és ki merjük mondani: Nem Te és Én, hanem MI együtt. Nem férfi és nő, hanem MI együtt.
Eljött az idő, hogy megértsük, elfogadjuk, majd meg is ünnepeljük kiváltságos helyzetünket. Mert mi férfiak sosem vagyunk egyedül. Fogantatásunk első pillanatától, földi életünk utolsó pillanatáig a nők gondoskodnak rólunk. Meghallgatnak, megértenek, ölelnek, érintenek, simogatnak, csókolnak és szeretnek. Gondoskodnak rólunk, mint gyermekeikről. Ápolnak, főznek, mosnak, takarítanak, kedvünkre tesznek. Van idejük ránk, a gyermekeikre, miközben egyre többet s többet dolgoznak. És egyre csak Szeretnek, Szeretnek és Szeretnek…
Azt mondom uraim, eljött az idő, hogy a nők felé forduljunk és kezdjük el őket tisztelni.
Azt mondom uraim, eljött az idő, hogy térdre ereszkedjünk előttük és hálával a szívünkben így szóljunk hozzájuk: KÖSZÖNJÜK, HOGY VAGYTOK NEKÜNK...

Egy ismerősöm adatlapjáról. Férfiak! Bocsássátok meg, hogy tetszik és jól esik esendő lelkemnek. :)

Amikor szeretünk valakit...

Amikor szeretünk valakit, nem hiszem hogy az odaadásáért szeretnénk. Nem azért mert finomakat főz, jó az ágyban, csinos, vagy éppen okos és elbűvölő. Be kell látnunk hogy erre nagyon sokan képesek és ilyen alapon tarthatnánk akár háremet is...még mi, nők is.  Szeretni valójában az apróságokba szeretünk bele. Azokba az egyedi kis minden napos semmiségekbe ami csak a szívünk választottjára jellemző és senki másra. Egy arcmimika, kézmozdulat, a kis szokásai. Önkéntelen cselekvései amit talán még ő maga sem vesz észre. Ezekbe szeretünk bele. Azokba a dolgokba amik megismételhetetlenek és épp ezért a legfontosabbak mert senki másra nem jellemzőek. Ez teszi szívünk választottját szexivé, varázsossá, csodálatossá, szerelmünk tárgyává, szívünk választottjává.

Így kezdődött.

Gyermekkoromban volt az udvarunkon egy nagy meggyfa.
Ha szomorú voltam,vagy éppen vidám,csak felmásztam rá és úgy éreztem, végre egyedül lehetek - Itt bújtam el az egész világ elől.
Később rájöttem, hogy ha az egyik vastag ágba beakasztom a lábam és fejjel lefelé lógok,hirtelen mindent másképpen látok.
Sokkal érdekesebb volt a szőlőlugas,  a teraszon a szék, a kutya, a hinta, amit apám csinált.
Anyám mindig azt mondta ...kislányom  ne lógj annyit fejjel lefelé és mikor megkérdeztem, hogy miért, csak annyit mondott válaszul : mert hülye leszel!
Szóval: így kezdődött minden!