A történet tökéletes példázata annak, hogy mennyi mindent elkövet az ember, ha arról van szó, hogy megtalálhatja az igazi társát.
Viktória 32 volt akkoriban. Egy multicégnél dolgozott titkárnőként. Szerette a munkáját, a kollégáit és még a főnökét is. Csinos, intelligens nő benyomását keltette bárhová ment. Nagyon sokszor utazott a főnökkel megbeszélésekre, tárgyalásokra, hiszen reprezentatív külseje és szakmai kiválósága mindig előrébb vitte a cég sorsát. Szinte bárkit képes volt megnyerni magának. A főnöke szerint sokkal több volt ő, mint átlagos titkárnő.
Ennek ellenére a magánélete nem volt boldog. Túl, jó néhány próbálkozáson valahogy sosem találta azt, akivel leélte volna az életét. Egyedül élt a másfél szobás lakásában, ahol minden részlet az ő ízlésvilágát tükrözte. Nem érezte magát szinglinek inkább egyedülálló volt a helyes, hiszen nem volt citromsárga prada kiskosztümje, sportkocsija és nem kavart házas bankárokkal és nem ivott méreg drága koktélokat a barátnőivel a 31. és Broadway sarkán, ahogy ezt azok a szinglik tették, akik ott élnek, ahol ez a fogalom tulajdonképpen életre hívódott. Nem volt büszke arra, hogy egyedül él. Nem akart előnyt kovácsolni egy olyan dologból, ami szerinte egy nő nyomorúsága. Történetesen, hogy nem kell mint, nő, mint szerető, mint múzsa.
Szabad idejét sétákkal, olvasással töltötte és időnként főzött valami nagyon finomat magának. Ilyenkor feldíszítette az asztalt és bontott egy üveg finom, édes pezsgőt. Egyik este kósza ötlettől vezérelve felregisztrált egy társkereső oldalra, amiben nem nagyon bízott, de azért mégis. A legszebb képeit töltötte fel és humoros mégis sokat mondó bemutatkozó szöveget kreált.
Időnként össze futott a házban egy férfival. Hatással voltak ezek a találkozások rá, hiszen ilyenkor jobban kihúzta magát, igazán nő akart lenni pedig a férfi láthatóan jóval idősebb lehetett nála. Vélhető kora ellenére sármos, magas, barna bőrű férfi volt kedves mosollyal. Néha azon kapta magát, hogy erről a férfiról fantáziál. Egyre inkább tetszett neki, hogy a férfi bölcs határozottságot, tapasztaltságot sugároz.
Kiderítette, hogy a férfi két emelettel feljebb lakik a harmadikon teljesen egyedül.
Éves szabadságát Londonban töltötte. Kirándulásokkal, kellemes csoportos vacsorákkal újabb ismeretségekkel teltek a napok és sokszor eszébe jutott a férfi a harmadikról. Egyik este olvasgatott a neten és belépett a társkeresőre majd zuhanyozni ment. Törölközőbe csavarva pillantott a monitorra. Levél érkezett. Küldőjéről nem lehetett túl sokat tudni. Hiányosan volt kitöltve az adatlap. A levél tartalma viszont több volt, mint bizarr. A férfi megdicsérte a feltöltött képeit és arról írt, mennyire felkeltette az érdeklődését majd arra kérte Vikit, hogy vegyen részt vele egy játékban. A játék arról szólt, hogy ő nem tölt fel továbbra sem képet és unalmas adatokat magáról. Szeretné, ha megismerné, mint embert leveleken keresztül és ha felkelti az érdeklődését, találkozni fognak. A férfi szerette volna tudni, hogy arc nélkül kizárólag a jellemi vonásokra fókuszálva vajon lehet-e ismerkedni.
Viki eleinte őrültségnek tartotta ezt, de úgy gondolta, ugyan miért ne fogadná el az ajánlatot.
Ezzel a döntéssel újabb időszak következett a lány életében, hiszen olyan levelezés vette kezdetét, amilyenben még sosem volt része nem beszélve arról, hogy számára az egész szituáció izgalmas volt az első perctől kezdve. Megfogadta magának, hogy nem próbálja meg elképzelni a férfit, hiszen ez nagy csapda, de azon kapta magát esténként hogy lépésről lépésre épít fel magában valakit a levelekből ismert szokásokkal, de általa kreált testtel és arccal. Képzeletében egy 40 körüli férfi kelt életre sportos kivitelben világító kék szemekkel. Napról napra nőtt a feszültség és az izgalom közöttük és a virtuális térben. Gondolkodásuk hasonló volt és a férfi humora, kedvessége, elmés monológjai az életről, teljesen levette a lábáról. Közben letelt a szabadság és Viki azon kapta magát, hogy már a munkahelyen is a csodálatos idegenre gondolt. A munkából őrült módjára rohant haza, hogy megnyithassa a soron következő levelet.
Ha összefutott a férfival a harmadikról, úgy rohant el mellette, hogy talán észre sem vette ki az.
Az új csoda teljesen elvarázsolta. Már érezni vélte az érintéseit, látta maga előtt a mosolyát. Megváltozott az élete. Szerelmes lett.
Így teltek napok, hetek sőt észre sem vették, hogy már két hónapja élnek teljesen egymásban. ...és eljött a találkozás napja. Kimondhatatlanul boldog volt a várakozás és ugyanennyire féltette a varázst, amiben élt két hónapja. Ez a kettősség kimerítette egy kicsit. Készülődés közben sokszor állt meg egy pillanatra és kívánta magában azt, hogy ez a boldogság soha ne szálljon el.
Megérkezett a taxi, ami a megbeszélt étterembe vitte őt. Egy utolsó smink és frizura ellenőrzés és elindult. Talán még a taxisofőr is hallotta a szívverését.
Megérkezett. Remegő lábakkal lépett be az étterem ajtaján. Tekintetük szinte azonnal összetalálkozott. Meglátta a férfit, akire már úgy vágyott, akinek a bűvöletében élt már hónapok óta. Ott állt előtte iszonyú elegánsan a sármos mosolyával.
A férfi, a harmadikról.
A lány másodpercek tört része alatt semmisült meg és ismerte fel, hogy mekkora idióta. Érzéseket generált egy teljesen más férfi iránt, aki nem létezik és hanyagolta emiatt azt, aki karnyújtásnyira volt tőle.
Hát most ennyi. Ha elmondanám nektek, hogy ez a történet, milyen körülmények között született meg a fejemben, nem hinnétek el. Persze ezeket a történeteket nyílván az élet írja én csak mondatokba szedtem.
Tanulság? Van több is. Ki-ki levonja a magáét.
Folytatás? Talán lesz. :)
