Ha nem tudsz dönteni...

Ha nem tudsz dönteni két dolog között, dobj fel egy érmét! 

Amíg pörög a levegőben, észreveszed, melyik oldalnak 

szurkolsz jobban...

Nem kell túl komplikálni...

Ha egy férfi látni akar, ő keres. Ha veled akar lenni, megteszi. Nem egy nőnek kell őrült módjára, tíz körömmel belekapaszkodva mindent feláldozni. Csak ésszel. Egyébként is, akinek a figyelméért harcolni kell, az már rég nem jó. A legjobb dolgok maguktól jönnek. Erőlködés, játszmák, és buta hisztériák nélkül, tisztán, csak úgy belehuppannak az öledbe, amikor nem is számítasz rá. 

De ha elmegy, hagyd. Ha megteszi, fogadd el. Aki elmegy, az nem a tiéd. Aki elmegy, az sosem ért ide igazán. Majd jön olyan, aki fél percet sem tud lélegezni nélküled, és csak igazán akkor él, ha mellette vagy - és ezzel te sem leszel másképp. Feltöltöd és feltölt téged. Támogat és melletted áll. Harcoltok mindennel, együtt, és erőt merítetek egymásból. Mert ami jó, az valami ilyesmi. Ott aztán nem lesz megalázkodás, vagy épp önfeladás. Csak az van, hogy hisztek egymásban, és húztok előre. Az összes többi csak gyerekes és szükségtelen játszma.

Egyébiránt:

Nehéz leírni, hogy milyen kivirulni néhány órára, amikor a mélyen eltemetett vonzó-nőiség érzését kelti fel bennem egy-egy különféle helyről érkező, jól elhelyezett bók. És bár tudom, hogy kellő mértékletességgel kell kezelni őket, és aszerint is bánok velük (félkomolyan veszem az egészet), mégis megbolondít kicsit, bezsongat, érzem tőle, hogy vagyok valaki. Aki kell. Mert vagyok. Valaki. Méghozzá Nő.

Jó reggelt Magyarország!

feladó:	MVH nevalaszoljon@mvh.gov.hu
címzett:	k_hajnal@freemail.hu
tárgy:	miniszteri levél

Tisztlelt Címzett!

Dr. Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter a mellékelt levélben kívánja tájékoztatni Önt a közösen elvégzett munkáról és az elért eredményekről.

Üdvözlettel,

Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal

Budapest, 2014.03.26.

Innen szeretnék gratulálni a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatalnak (volt munkahelyem), hogy négy év nem volt elég ahhoz, hogy számukra kiderüljön, 2010. október 10.-én felmondtam, ezzel meghozva életem egyik legjobb és legelőrelátóbb döntését.  Csak nem a támogatási időszak kezdődik? Jó lenne pár ezer pályázatot megcsinálni mi? Elcsesztétek! Nem becsültétek és nem fizettétek meg.

Esetleg valaki az én nevem alatt dolgozik? Hm...még ezen sem csodálkoznék. 

Ideje lenne egy formatálásnak a winyókon és a fejekben.

Guten Morgen!

Listen to your lips!

Mint minden témának, ennek is utána olvastam, de valahogy igazából nem érintett meg. Sosem vágytam erre a területre. Ma mégis úgy éreztem, valamit muszáj erről is mondanom. Sosem voltam túl nagy alkohol fogyasztó. A tömény ital pl elég jól kimarad az életemből vagy ha nagyon muszáj innom, hát hígítom valamivel. Egy időben nagyon szívesen fogyasztottam édes, minőségi borokat. Most valahogy erre sem nagyon vágyom. amit újabban nagyon imádok az a Baleys. Sokan talán nem is tekintik igazi italnak. Egyszerűen fenséges a krémes jellege miatt. Ma a névnapomon ő is ott volt. Én is vásároltam és ajándékba is kaptam. 

Az étel/ital fotózás iszonyú nehéz szakma. Sikerült megismerkednem ennek magyarországi bajnokával. Lenyűgöző a munkája persze egy Hassel Blad-al már meg is van a győzelem fele. A másik, nehezebb fele viszont a szakmai tudást és kreativitást dicséri, hiszen mint régebben írtam a fényképező márkája és tudása sosem garancia a jó képhez. 

Vajon mitől jó egy ilyen fotó, hiszen illatát, zamatát a képen  nem érezhetjük.  Éppen ezért emberpróbáló ez a műfaj. Fontosak a színek, fények, kompozíció és maga a kép hangulata. A fotó célja, hogy megnyerje nézőjét, akinek innentől eltökélt szándéka lesz megkóstolni a terméket. 

Azt hiszem, ezzel mindent el is mondtam. 

Csak próbálkoztam, nem tudom, megkívánta-e valaki. Minden területen kezdő vagyok, de ezen aztán leginkább.

Ettől függetlenül egészségetekre! :-)

Na és:

Listen to your lips!

Mekkora mondat! :))))

NAgyon ritkán nézek tv-t, de újabban elcsíptem a baleys reklámot már arra sem emlékszem, melyik osztrák adón. A zene, amit ehhez felhasználtak egyszerűen imádni való. Úgy 16 éves lehettem, amikor bakeliten utoljára hallottam. Blondie: Rapture. Hihetetlen, mennyire jól esett újra hallani. Megörökítettem magamnak, hogy amikor utolér az amnézia, még meghallgathassam. :)))

a tripla ünnep...

Mitől tripla? 

Az úgy van, hogy ugye én Hajnalka néven születtem meg. Hálás vagyok anyámnak ezért a névért. Amikor 4 hónapos terhesen megtudtam, hogy kislányt várok iszonyatosan boldog voltam és megfogadtam, hogy hálám jeléül a lányom is Hajnalka lesz, de ez nem elég, annak idején apuka is azt mondta a mi lányunk csak Hajnalka lehet. Innen is gondoltam, nagyon szeret engem. Akkor még. 

A névadás amiatt is érdekesen alakult mert  a kismama könyvem szerint Márc. 27-ére vagyis Hajnalka napra jön a kisbaba. Na mondjuk ezt egy nappal  sikerült  túl vinnem, szóval szegény kislánynak (ma már elég nagy) sajnos 27-én van a névnapja és másnap 28-án a születésnapja. Borzasztó. Nem gondoljátok? Mondjuk arra mindig ügyeltünk, hogy külön köszöntsük és ajándékozzuk de ez ezzel együtt is a sors nem pozitív fintora. Újra egy évet kell várni arra, hogy őt ünnepeljük. Úgy vettem észre, nem nagy trauma ez. Még gyermekkorában sem pattant el emiatt a darukötél. Ő így szokta meg és soha nem elégedetlenkedett emiatt. Ettől tripla. Duplán Hajnalka és a szülinap. Most kicsit másként telt mert ilyenkor Magyarországon bográcsolás vagy szalonna sütéssel jeleztük az égieknek, hogy észrevettük, itt a tavasz visszafordíthatatlanul.  Család, barátok,  szeretetben. Hm...régi szép idők... Ma nem volt bográcsolás, de jól éreztük magunkat. 

A munkahelyi mizéria és a lovas álom nem ért véget. Hosszabb lesz, mint gondoltam, de ma ki foglalkozik ezzel. Psszhhh Több okból úgy döntöttünk,megharcoljuk! Erről most ennyit. 

Drága Hajnikám!

 Nagyon, nagyon sok boldog szülinapot Neked és kitartást az előrelépéshez! Indulj és ne hagyd magad soha! Légy erős és figyelj a lelki békédre!
Mondok Neked valamit!

Évente százak halnak meg Magyarországon rákban, (osztrák adatom nincs) mert nem értjük ennek a "halálos betegségnek" az értelmét... A mai napig, az emberek döntő többsége azt vallja, hogy létezik ez a gyógyíthatatlan halálos kór, egy különösen rosszindulatú betegség, amelyből meggyógyulni csoda számba megy. A halálos rák igazából nem létezik. Minden betegség, minden testi elváltozás, az Anyatermészet beavatkozása a testünkben, egy olyan válaszreakció, mely a túlélésünket hivatott elősegíteni. 

 Mi vagyunk azok, akik rosszul dekódoljuk az üzeneteket! Amit rákos daganatnak vélünk, az sejtszaporulat, mely vagy megerősíteni kívánja az adott szövetet, vagy többlet váladékot termel, vagy más efféle módon segíti a túlélést.

Az érzelmeinket nem vagyunk képesek felismerni és kezelni, tartósan rossz lelki állapotba kerülünk, és ezért jelenik meg a testünkben az elváltozás.  Ha helyreáll a lelki egyensúly, eltűnik a testből a betegség, mert már nincs funkciója. A rákos daganat is eltűnik. Ez áll a "csodás gyógyulások" hátterében. 

Mégis miért hal meg oly sok ember rákban? A félelmeinkbe pusztulunk bele, abba az iszonyatos rettegés-programba, mely szorosan hozzátapadt a rák nevű diagnózishoz...

Erőt és kitartást, éles látást neked ahhoz, hogy eligazodj ebben a nagy dzsungelben. Mindig bízz magadban ez nagyon fontos!

Szeretlek: anyu  

13 év tapasztalata az ismerkedésről

Azért ennyi mert a fiatalabb éveimet nem vettem bele. Akkor valahogy másként mentek a dolgok. Ami közös az akkorival, hogy esélyt érdemes adni akkor is, ha az első benyomás nem túl jó. 
Vannak pasik,vannak férfiak,vannak,akik csak ilyen,vagy olyan kapcsolatokat keresnek,vannak,akik a tényleges nagy Ő-t keresik..Vannak helyes pasik,vannak kevésbé helyesek,egyiknek könnyebb a helyzete,másoknak kevésbé...
Egyenlő esélyekről szó sincsen...
Egyértelműen kevesebb eséllyel indulnak,találnak társat azok az emberek,akár nők,akár férfiak..akár csak a "pasik",akinek valamelyest el kell érniük,hogy megismerjék őket,mert anélkül esélyük sincsen...
..De tudjátok mit?! Nem is biztos,hogy kell az az esély..
Van a SORS nevezetű dolog,egyfajta védőangyal...Megóvja az embereket azoktól,akikkel nem kell hogy életük során találkozzanak,elkerülteti velük a másikat..Olykor viszont egy-egy "rossz" személyt utukba ejt,hogy ne kényelmesedjenek bele abba a fajta védettségbe,hogy őket semmi baj nem érheti,sem csalódás...Igenis érni fogja így..ettől erősödik,ebből tanul,ezek miatt tud majd dönteni,mérlegelni az ember!
Ezen gondolkodik el az pl,aki egész életében nem úgy viselkedett,ahogyan kellett volna..és ha már elgondolkodott..már jó..mert valami igazságot vélt felfedezni,amin érdemes agyalni,elmélázni.
Sírnak az emberek,hogy magányosak,nincsen párjuk,holott a másik pont miattuk sír,nem vesszük észre azt,aki értünk él..ránk vágyik,kinek egyetlen mosolyunk többet ér 20 másiknál..
Nem szabad ítélkezni..fénykép alapján főleg nem..Ismerjük meg előbb a másikat,nem kell,hogy együtt maradjunk vele,ha nem jön be,de értelmesen is meg lehet beszélni,ha nem tetszik...nincsen annál rosszabb,mikor kép alapján maradunk csendben..

Minek sírni, ha nevethetünk is...

Megbocsátottam a megbocsáthatatlant, megpróbáltam pótolni nélkülözhetetlen embereket és elfeledni az elfeledhetetleneket.
Sokszor cselekedtem indulatból, okoztam csalódást és csalódtam olyanokban akiktől sosem vártam volna.
Öleltem, hogy védelmet nyújtsak és nevettem mikor már nem bírtam tovább.
Szereztem örök barátokat.
Szerettem és szerettek, de sokszor el is utasítottak.
Előfordult olyan is, hogy szerettek, de én nem tudtam visszaszeretni.
Repkedtem a boldogságtól, habzsoltam a szerelmet,esküdtem örök hűséget, de volt, hogy teljes erővel mentem fejjel a falnak.
Sírtam zenehallgatás, vagy fényképalbum lapozgatása közben és felhívtam valakit csak azért,hogy halljam a hangját.
Néha elég volt egy mosoly, hogy szerelmes legyek.
Sokszor éreztem meghalok a vágytól és féltem elveszítek valakit aki nagyon fontos számomra, a végén mégis elvesztettem.
DE TÚLÉLTEM! És még most is ÉLEK!
Az életet nem csak túlélem és Neked sem ajánlom, hogy ezt tedd.
ÉLJ! A harcba elszántan kell menni, az életet szenvedélyesen átölelni, emelt fővel veszteni és merészen győzni, mert a világ a bátraké és az élet túl sokat ér ahhoz, hogy jelentéktelenné váljon

A mosolyom.

Birtokoltam sok mindent.... családot, szerelmet, barátot, ellenséget....
Ami maradt a családom.... no meg a mosolyom.....
Kedves olvasóm!
Ezt oszthatom meg veled.... másom, ami megosztható nem maradt.


Linzben reggel óta esik az eső. Az eredeti programnak lőttek. Sebaj. Fotózok itthon. Arra gondoltam, készítek egy videót az unokámnak. Sok sok év múlva milyen jó lesz nézni saját magát a szépséges anyukájával. 
Zene, 
 Napra pontosan meg tudnám mondani, mikor hallottam először Ernesto Cortazart. Első hallásra szerelem. Ezer mű közül ki tudnám választani őt az első taktusok után. Nem túl sok zene van, ami azonnal elválaszt a valóságtól, ha én erre vágyom. Ő ilyen. 
Remélem, nektek is tetszik. 
Just for you!

A videóimat mindig full HD-ben készítem. Újabban a youtube csak 720 p-re állítható az 1920-al szemben. Ennek nem tudom az okát, de 360-nál a 720 is több. Aki érzékeny a minőségre, alláítsa be a 720-at. 

Emlék

Amikor Amerikában dolgoztam, akkor jöttem rá, milyen nagy dolog egy-két barát és pozitív ember társasága. Szám szerint pontosan ennyi volt nekem mert a túl sok semmiből nem jó ugye. Az idősebbet Erikának hívják a fiatalabbat Bözsinek. 
Mai napig tartjuk a kapcsolatot.
Drága jó Bözsikém mesélte a követező történetet. Emlékszem annyira röhögtem, hogy a töltött káposzta rizsszemecskéitől majd megfulladtam.
A történet így szólt, bár utólag egy kicsit cenzúráztam. 

Nagyapám bővérű férfiember volt mindég. Nyugdíjas éveiben is gyakran pattant a biciklire és nem láttuk naphosszat. Néha engem is maga mögé hajintott a csomagtartóra és ha nem tett párnát a seggem alá akkor a kis cingár testemet kékre zöldre törte az ülés. De hát hadd szokja a gyerek....
Na egy alkalommal mikor megint Szabó bácsiékhoz mentünk hogy a kis nyápic gyereknek (én) adjanak már egy kis vörösbort a vashiányára... akkor történt hogy nagyanyám már korán reggel belém diktált két kakaót, meg Szabó bácsi a két pohár vörösbort... meg aztán ahogy szoktam legelésztem hátul a szőlők közt...
Nagyapám meg diskurált. Kurvára tudott az öreg mindent,  más meg hülye volt. Na ezt is tőle örököltem
Mikor aztán kibeszélgette magát nekem már nagyon csuklott a belem és örültem is hogy felvágott a biciklire hogy végre megyünk haza... Na de nem arra vette az irányt hanem ki a Mari néniék szőlőjébe.. ott meg még kerti budi se volt csak valami roggyant sufni faház helyett...ott szokott nagyapám Mari nénivel kávézni meg borozgatni míg én a kecskecsöcsű szőlőt zabálom két pofára...
Na ettem is egy egy kicsit ... de hamar meguntam mert a fosás kegyetlenül kerülgetett... Hátramentem a kis házhoz, benyitok.
Látom ám hogy Mari néni a lavór felé van hajolva, nagyapám meg vad erőkkel szappanozza a fejemnyi melleket. Csak álltam az ajtóban négy évesen... Mari néni meg rugdosta nagyapámat aki se látott se hallott a nagy tisztálkodástól.. Végre csak elengedte a habos csecseket és minden empátiáját összeszedte hogy megkérdezze hogy : - Na mi van?
mondtam is hogy papa én mentem befosok. Papa megtörölte a törölközővel a kezét egy mozdulattal mint a sebészorvosok... Mari néni meg csak állt széteresztve a habos szörnyetegekkel a mellkasán...
Mi meg hazatekertünk. Otthon mondta nagyapám hogy de arról ám nem szabad beszélni amit láttam mert az a mi titkunk.. Na kussoltam is meg el is felejtettem. Azokban a napokban mondjuk nagyapám többet játszott velem mint annak előtte de az nekem csak jól jött..
Aztán eljött a vasárnap. Nagy családi ebéd. Együtt lakott a 3 nemzedék. Nagybátyáim, volt aki már családostúl, keresztanyám is gyerekkel.
Ültünk a konyhába nagymamám merte a húslevest nekünk gyerekeknek külön kis asztalnál. Nagyanyám szintén nem volt egy vékony kis virágszál. Akkora mellei voltak hogy két felvirágozott ökör fejfedője nagyságú melltartó kellett hogy rendet tegyen a cickók közt. Ahogy ott hajolgatott én meg láttam csapódni a kebleket hát bevillant az emlék és fel is kiáltottam:
- Na a Mari néninek is jó nagy cicije van ám.
A kanalak megálltak a levegőben vagy szájba ragadtak.
Nagyapám is aki húslevesnél mindig vörös volt a borstól meg az erős paprikától itt mintha még kis lila színt is öltött volna ..
De én ezzel nem értem be.
- Láttam mikor papa beszappanozta.
Na nagyapám felugrott és köhögve rohant ki a konyhából, nagyanyám a lekvárfőzővel utána. Mondjuk az biztos volt hogy nagyanyám nem nyerhet ezért anyám rohant rögtön utánuk Feri bátyám meg úgy röhögött majd megfulladt.
Hallottuk aztán hogy kinek az anyja volt bárcás meg a teremtő hímvesszeje is sok szívben játszott meg tetették vele változatosan mindenhova.... de végül előkerültek monoklikkal, de többé kevésbé sértetlenül...
Na ezért is jó a 3 nemzedék együttélése. Leckét kapunk példamutatásból.

Kellemes hétvégét mindenkinek!

Visszaköszönt az álmom

Érdekes a sztori, amit leírok és ez ma történt. Egy cégnél dolgozom a nagyobbik lányommal, aki novemberben kapott új kolléganőt. Tudni kell, hogy mi párban dolgozunk mindannyian céges autóval. A kapcsolat jól alakult eddig nem voltak problémák, bár a kolléganő időarányosan túl sok szabadságot vett ki. Osztrák férfival a háta mögött kicsit úgy tűnt, többet enged meg magának, mint ami jár. Az utóbbi időben el kezdett elégedetlenkedni és ma minden belső problémáját a lányom nyakába borított, mindenféle obszcén és rasszista kifejezéssel, ahol a mocskos magyar a legszebb volt atöbbit nem írnám le mert valahol, valamikor kaptam egyfajta nevelést. A hölgy erdélyi magyar vagy román ki tudja már ezt a vitát. Mondjuk érdemes lenne ezt is bogozgatni, de talán majd később. Mindenesetre mi echte magyarok vagyunk. Nem gondolom, hogy bármelyik előny vagy hátrány lenne. Ez tény és egy állapot. Amikor megtudtam, mi történt azonnal kértem egy termint a főnökömtől, aki azt válaszolta, szívesen lát ahogy ráérek. Autóba ültem és bementem az irodába. Elmondtam, hogy mi történt és hozzátettem a rasszista mondat miatt sem a lányom nem dolgozik tovább a nővel sem pedig én nem tűröm, hogy maradhasson ez a nő. Családunk három tagja dolgozik a cégnél és mindhármónkkal nagyon meg van elégedve a főnökség. ..és akkor olyat mondtam, amin magam is meglepődtem. Ha nem küldi el a cégtől ezt a nőt, akkor mindhárman kündigungot jelentünk vagyis felmondunk mert, ahol nincs tisztelet, ott nekünk semmi keresnivalónk. A szorgalmas ember pedig bárhol talál munkát.

A történtek megbeszélésére elhozta magával az erdélyi kolléganő az osztrák férjét, amit én több szempontból inkorrektnek tartottam, hiszen én sem voltam ott csak a történet szereplői. Kérdések, vádak védekezések oda-vissza. A lányom magára maradt, de ügyesen megvédte magát. ..és akkor osztrák az osztrákhoz fordult. A főnököm közölte, hogy ez a család régóta dolgozik a cégnél és a munkájuk több, mint jó. Soha nem vagyunk táppénzen és a túlórák sem problémák. Na és mivel én azt mondtam, hogy felmondok így nem kérdés, hogy ki marad. Erre a családra nagy szüksége van a cégnek. 

Mi ez, ha nem megtiszteltetés. Ultimátumot adni mindig veszélyes és több élű. Ezzel tisztában vagyok. Jól sült a dolog, de nem éreztem véletlennek. 

Több dolog jutott eszembe. Például a lovas álmom. Krúdy szerint a magasba ágaskodó ló nagy megtiszteltetést jelent. Megtörtént. Higgyek ezek után az álmokban és figyeljem a jeleket, bár eddig is ezt tettem. 

Aztán eszembe jutott még a családom iránt érzett szeretetem és az, hogy a családi összetartás mindig nagyon szép dolog volt a történet szerint pedig célravezető is.  Eszembe jutott, hogy jó érzés így magyarnak lenni és elismerést bezsebelni. Kicsit dagadt a nemzettudatom is. Aztán az jutott még eszembe, hogy a Romániába (anno Triannon) átkerült magyarok vajon miért gyűlölik ilyen antagonisztikusan az echte magyarokat? Tud erre valaki válaszolni? Nem ez az első tapasztalatom arról, hogy milyen érdekes felfogásuk van ezeknek az embereknek. Nem általánosítok, távol álljon tőlem, de kicsit túl sok az azonosság. Nem utolsó sorban nyugtázásra került bennem még valami. A becsületes, szorgalmas munka ereje. Ezt otthon Magyarországon már olyan rég nem éreztem, de  újra hiszek ebben. 

Amit nem írok most le az az, hogy amikor ez a nő másnap épp velem jött szembe, mit mondtam neki. 

Nem tűri a nyomdafestéket, hiszen ezen a ponton félre tettem a valamikor kapott neveltetést.

Szívesen gondolok Krúdyra. A Kerner szerinti álomfejtés talán még várat magára, de tudjátok: a gondolatnak teremtőereje van és ami késik, az nem múlik. 

Álmodjatok szépeket!

:-) 

Míg te nem tudod eldönteni, hogy őt akarod...

Míg lesz időm írni témáimról addig bevezetőül.
Mert téma van bőven, csak hát az idő....
Nem tudná valaki elintézni, hogy ne 24, hanem 48 órából álljon a napom?
De mondjuk azzal is beérem , ha lelassul úgy mint gyerekkoromban telt.Vagyis tudná valaki stimulálni az agyam?  Mert ugye kimutatott dolog, miért érezzük úgy a kor haladtával, hogy gyorsabban telik az idő.

Egy kis érdekesség
"Míg te kerülöd, más férfi felfigyel rá,
Míg te megbántod, más férfi megvigasztalja,
Míg Te vele veszekedsz,
Más ír neki,Szia! Szép vagy, beszélgetünk?
Míg te túl foglalt vagy, hogy foglalkozz vele,
Más időt szakít rá, és vigyáz rá,
Míg te sírásra készteted,
Más férfi mosolyt csal az arcára,
Míg neked nem jut eszedbe, hogy felhívd,
Más megteszi,

Míg te nem tudod eldönteni, hogy tényleg ŐT akarod,

Más már rég rájött."
Ugyan miért is tettem be?
Nem egyszer volt olyan ismerkedésem, kapcsolatom, hogy míg voltam, nem értékeltek igazán.A másik...az volt akit emlegettek, visszasírtak.  Mikor aztán véget vetettem...no azóta is engem sírnak vissza!

Érti valaki ezeket a férfiakat?
Én igen!
Hiába hangoztatják,valójában nem egyenrangú társ kell számukra, hanem olyan ki leigázott a kapcsolatban és legyen nagyon büszke arra,hogy leereszkednek ahhoz a nőhöz.

Mert ugye az EGO....
Az mindennél fontosabb....főleg ha önmaga előtt sincs elég értéke.   Megalázunk mást, s azzal elfedte tükörbe is szégyell nézni,fél attól mit-és kit lát ott.

S esetleg sűrűn oda is vágják....Nem érsz fel hozzám!

S én nem szoktam válaszolni, megvallom.....
Nem is akarok, mert ki ezt vágja oda egy nőnek....azt hagyni kell, s én szép lassan szeme előtt változom át,fekete pillangóvá, s lesz jégből szívem.
Szóval fiúk!!!! Szedjétek össze magatokat, de izibe!

A láthatatlan vonal

Minden kapcsolatban, minden esetben, mindenkinél létezik egy vonal, ami láthatatlan! Amit átlépni, ezen túljutni, áthatolni, ezt nem észre venni súlyos felelősség. Mind tudás, jellembeli és mélyen emberi értékeket, moralitást és személyiséget, karmát, lelket, testet sértő is lehet bizonyos esetekben. Aki ezt nem tudja, érzi, érzékelni, felfogni képtelen, az az ennek való átlépésével, a határvonal megsértésével, ha engedély nélkül lép be az Aurába, nemcsak önmagát minősíti, hanem ennek a felelőssége, terhe is, ettől a pillanattól már az Ő vállát terheli, nyomja! Ha ezt nem veszi észre, kezelni is képtelen, ott a baj bizony már végtelen és végleg helyrehozhatatlan!

Egyébiránt azt hiszem váltanom kell. Olyan nő leszek, aki megérdemli, hogy olyan pasija legyen, akit nem érdemel meg.
:)  :)  :)  :)

Álmok

Ritkán emlékszem az álmaimra másnap reggelre, és ez inkább szerencsés mozzanat, mint bosszantó.
Ma délben  aludtam egy kicsit és amikor felébredtem, pontosan emlékeztem az álmomra. Egy csodálatosan szép ló vágtatott utánam. Kicsit ijesztő volt. Körülöttem ameddig a szem ellátott, szép zöld mező. Mellettem egy autóút. A ló egyre közeledett félelmetes dübörgéssel. Nem lehetett már messze tőlem, amikor meghallottam a testvérem hangját, de látni nem láttam őt.  Azt kiáltotta: "Fogd meg mert a közeledő kamion elé rohan!"
Hosszú, fekete farkánál fogva ragadtam meg a lovat, mely ló egyébként pirosas barnás volt, de a sörénye és farka ébenfekete. Iszonyú erőt kellett kifejtenem, hogy megfékezzem, de sikerült. ..és akkor a ló megfordult velem szembe. Fölágaskodott és éreztem, hogy felém fog jönni. A földön feküdtem és félelem volt bennem. Itt ébredtem fel. 
Krúdy szerint az ágaskodó ló nem várt megtiszteltetés. Kerner szerint pedig a piros ló azt jelenti: utazás a szerelmemmel.
Nosza hadd lássuk bármelyik is következik. Valahogy csak kibírom az ilyen sorscsapást. :-)



Álomfejtegetés?

Szia Hajni! A lovas álmodhoz szeretnék egy szösszenetet. Bár annyira szépen leírtad a megtiszteltetést, és a szerelemmel való utazást, hogy először elbizonytalanodtam ,vajon kell-e hozzáfűznöm. Sok meditációs csoportot vezettem, onnan a tapasztalat. Az elszabadult, fékevesztett ló, a bennünk élő férfioldalt, vagy a párunkat is szokta jelenteni. Az álmod felhívhatja a figyelmedet egy közelgő eseményre, amit sikeresen oldasz majd meg, de ehhez minden erődre szükséged lesz. Vagy te, vagy a párod kerülhet olyan helyzetbe, ahol az erő a megfelelő megoldás. Férfiak szoktak egyébként belefeledkezni a száguldás ba, tombolásba,
hogy nem látják a "kamiont". A tesód azért jelenhetett meg álmodban, mert már tapasztalhatott hasonlóhelyzetet, amikor a körültekintése mentette meg valamilyen összeütközéstől. Majd visszaírsz, hogy volt-e értelme leírni ezeket a gondolatokat? Puszillak!



Kedvez Zita!

Köszönöm a hozzászólásodat és hát persze ezekről beszélgetni mindig értelmes dolog szerintem pláne, ha ebben gyakorlata is van annak aki hozzászól vagy segíteni próbál. Az emberi lélek borzasztóan összetett dolog és szerintem sosem árt bogozgatni vajon mi miért van. Szinte mindent eltaláltál. ..és persze biztos vagyok abban, hogy az álomfejtés legalább olyan szerteágazó, mint maga az emberi lélek vagy emberi természet. Mostanában nagyon sok minden történt velem, ami már már össze is zavar. Minden esetre nem árt felkészülni egy nehezbb időszakra a jelek szerint. Rajtam nem szokott múlni. Látod, egy lovat is 
megfogok. :-) hahahahaha


Köszi Zitus és írj, ha még látsz valami összefüggést.
Engedelmeddel bemásolom a blogodat, hátha az itt járónak megtetszik, amin nem csodálkoznék, hiszen nagyon kellemes, erőt adó oldalad van. Grat ehhez!

Hajni

http://intuiciofejlesztes.blogspot.hu/

Tavasz

Miért is ne legyen a holnapod kicsit szebb, illatosabb? Köszönjön kicsit nagyobbat a zöldséges fiú, vagy a szomszéd a lépcsőházban, érezd magad különlegesebbnek, csillogj, tündökölj, simogassanak jókívánságok!
Lányok! Boldogságos tavaszt Mindenkinek!

Tegnapelőtt kaptam őt. Egy kis vízre olyan hálás lett és olyan illattal árasztja el a szobámat, hogy huhuhúúú. :-)
Olyan szépek ezek a kis tavaszi virágok és én olyan jól érzem magam tőlük. 

A mai nap hangulatához.

Végre cselesen sikerült zenét cserélnem. Vírusos a drága jó kis laptopom. Hm...két és fél éve megy a gyári telepítéssel. Tényleg időszerű egy új telepítés de miért vagyok ilyen lusta erre? Túl sok progit kell újra installálnom, amit a képek és videók szerkesztéséhez használok. :(

 Sokan jelezték, hogy az előző zene túl depis, pedig csak relaxációs volt. Ezen olyan sokszor csodálkozom. Ki mit hall egy zenéből. Befolyásoló tényező lenne az aktuális hangulat? Esetleg az is befolyásoló lehet, ki hogyan, kitől tanult a zenéről vagy gyermekként milyen bázishoz szoktunk? Drága Jó Rőmer Ottó tanáruram, hogy örülne, ha tudná mennyit adott nekem valamikor. Hosszú évekig oktatta nekem a hegedűt. Borzasztóan hálás vagyok neki. Olyan sokszor eszembe jut. Vennem kéne már egy hegedűt. Ezt egyszer kifejtem magamban. 
Ez a mostani Blank and Jones szerintem ugyancsak kellemes és a depi vonásokat nem hallom benne. Aki nem hiszi hallgassa a szöveget egy kicsit. :) Szép napot nektek! :-)

You gotta try to get away from this endless night.
You gotta try
I'm gonna help you to see the light.
You gotta try to get out ond see some city lights.

A mai nap margójára...

A legszebb ajándék amit a másik felünknek adhatunk, az a bizalom. Ezzel lehet vitatkozni, meg nem érteni, félre magyarázni, de ..Bármi Áron, Minden Áron akármi áron
Nem szeretem ha a másik felünket, kedvesünket, párunkként aposztrofáljuk. Igen, párja a zokninak van, mondjuk az enyémnek még annak sincs, egy utcában nincs annyi páratlan zokni, mint nálam. 
Nekem a lélektárs tetszik.
Egyszer azt hittem, én is megtaláltam, de végül romba dőlt a nagy ideológiám. 
Tele vagyunk sebekkel, régi fájdalmakkal.. azt gondolom, amíg bennünk a tüske, ne keressünk senkit, hagyni kell az időt.
Senkit sem keresek, de néha találok disznók elé vetett gyöngyöt, néha magát a büdös disznót is.
Benézek, naplót írok, veletek nevetek, néha sírok, máskor egekben a vérnyomásom, de a vége annak is mindig kacagás. Már senkinek nem hagyom, hogy tönkre tegye a napomat.
Mert élni jó, élni szép, türüp-türüp! 

Mindig jön egy pillanat...

Az életünk fejezetekből áll ezt rég megtanultam. Vidáman, könnyedén lezárni ezt nem tudom megtanulni. Mindig nagyon elszomorít, ha ilyennel állok szemben. 
Mindig jön egy pillanat, amikor az út ketté válik és ahogy távolodunk egymástól, úgy válik a másik egyre kisebbé. Mindig abban a hitben tesszük ezt, hogy egyszer újra összefutnak az utak és a másik ott áll majd. ..de akkor jön a rohadt tél. 
Muszáj megbocsájtani, hogy tovább léphessünk, de folytonos emlékezéssel nem lehet. A jövőbe kell nézni egészen. Nem a távoli jövőbe, közelebbre. Olyannyira közelre, hogy élesen lássunk mindent. 

A tóba hulló esőcsepp nem oldódik fel azonnal; a felületi feszültség miatt ellenálló folyadékfelszínt trambulinként használva, megdöbbentő módon visszapattan. 
Mintha a nagy repülés végén még egyszer, utoljára, kitárt karral az ég felé lökné magát, hogy nyakát hátraszegve, gerincét pattanásig hajlító ívbe feszítve egy végső, halálos-halhatatlan villanással megmutassa magát a világnak, hogy aztán végleg visszaessen és eltűnjön a vízben örökre, s szerteszét szaladó molekulái soha többé ugyanazzá a cseppé össze ne álljanak. 

Így szeretnék én is elveszni benned.

Nem utolsó sorban ez egy nagyon jó tanulmány a rövid záridő gyakorlásához és akkor jó mulatság, ha az időjárás nem teszi lehetővé a kinti fotózást. 

Vízcsepp fotózás

NAgyon nagyon érdekes téma. Rettentő kitartás és türelem nélkül hozzá se fogjunk. A végeredmény viszont kárpótol mindenért.

• Asztali állvány
• Fényképező
• Edény + víz
• Sok kitartás
• Csepegtető
• Reflex

Hogyan is kezdjünk hozzá? Keressünk egy öblösebb tálat vagy edényt. (Én jelen esetben egy műzlistálat alkalmaztam). Érdemes élénkebb színűt választani, ezzel nagy mértékben befolyásolhatjuk a későbbiekben az egész fotót.

A megvilágítás:

A fényekkel érhetjük el a még fémesebb, csillógobb hatást. (Személy szerint variálható, ezt a kreatívitásotokra bízom.) Én a konyhai nagy lámpát felülről, egy asztali lámpa tompított fényét hátulról, valamint a fényképező beépített vakuját használtam)

A csepegtető:

Használhatunk gyógyszertárban megvásárolható szemcseppes dobozban található csepegtetőt, de számos más eszközzel pótolható. (Jelen esetben egy kanálból csepegtettem) A profibbak, rögzítsék a csepegtetőt is, így 90%-osan lehet tudni, hogy kb. hova fog cseppenni a vízcsepp. (ezzel jóval megkönnyítve a munkánkat!)

A rövid záridő alapfeltétel, hiszen csak így tudjuk ezeket a gyors cseppeket megfelelően lencsevégre kapni! Innentől kezdve talán már csak a türelem, a reflex és a kreatívitás szabhat határt. Hosszabb záridővel esetleg "mozgalmasabbá" teheted a képed. Rengeteg új ötlettel kibővíthető, variálható a cseppek fotózása. Kreatívitás képpen színeket vihetünk a vízbe, vízfestékkel vagy más színezőanyaggal, amitől még egyedibb lesz a fotónk.

Abban biztos lehetsz, hogy egyedit, nem megismételhetőt alkotsz, hiszen, még egy ugyan ilyen formát, 99,99%-al soha senki nem lesz képes lefotózni!

Megtanultam...

Előzetesként egy idézet.Aztán elmesélem,miért tettem most be.

"Megtanultam, hogy ne bízzak az emberekben; megtanultam, hogy ne higgyem el, amit mondanak,  megtanultam, hogy bárki és mindenki képes megjátszani magát. Megtanultam, hogy az emberek, még azok is, akikről azt hiszed, nagyon jól ismered őket, kiismerhetetlenek..."
Lynn Barber


Szóval néha azt hiszem túl sok meglepetés nem fog érni...Figyelek jelekre, mondatokra, félszavakra.
Igen.Megtanultam azt....nem az a fontos mit mond , az a fontos hogyan él, mit csinál.Így aztán a magasztos , fennkölt szavaknál csak csendesen somolygok.Várom azt , más is átlát rajta, és ha nem , mikor fog?
Aztán megtanultam azt, ha valaki nagyon kedves velem és ha őszinte vagyok magamhoz semmi nem indokolja....ott legyek résen.
Rá, mondataira , arra másokról hogy nyilatkozik, aztán , ha szembekerül vele,azzal a másikkal, hogyan viselkedik.Tartózkodó, vagy pedig mintha senki szebb és jobb nem lenne szemében az illetőnél, ezt hiteti el a másikkal.S közben háta mögött, kineveti, mindennek lehúzza.
Tehát figyelek az ilyenekre.
Aztán jön valami, és kiderül én sem vagyok mindig elővigyázatos, és nem úgy ismerem az illetőt mint gondoltam.Igaz azért figyelek fel viselkedésére, mert az a bizonyos kisördög ott sugdosott a fülembe. / Ugye, hogy nem csak rossz az az ördög, főleg ha még csak ördögfióka...
Aztán ha nem akarok hazudni magamnak, el kell ismerjem , nem ismerem még eléggé az illetőt, és jó lesz ha nyitva tartom szemem, de még inkább fülem.Na és ,hogy legyen egy kis pikírtség is az okfejtésben..../ de szép voltam..., nem árt ha jó a memóriám, ennek okán pedig ilyen idősen nem árt szedni némi serkentőt.....Nem kell rosszra gondolni , kis gyógynövényre Ginkgo Biloba.....
Mert vannak kik nagyon jól tudják , hogyan viselkedjenek úgy , hogy kiismerhetetlenek legyenek vagy egy bizonyos szerepet elhitessenek a cél érdekében.

Mennyire lehet egy ilyenben bízni, és szabad-e bízni?
Mi a jobb?
Ha valaki játssza a titokzatos, kiismerhetetlent és nem is hagyja magát kiismerni?
Vagy ha valaki adja önmagát még ha esetleg nem is fog tetszeni a másiknak, de nyílt kártyákkal játszik és kiismerhető?

Hányan vannak itt kik kiismerhetetlenek?
Hiszik....de van egy mondásunk....."addig jár a korsó a kútra...."

Végtelen ciklus

Titkárnő a férjhez:

- Az igazgató lemondta az utat, így a következő héten együtt leszünk drágám. 

Férj a szeretőhöz:

- Sajnos nem lehetünk együtt Édesem, a feleségem mégsem utazik el.

A szerető értesíti a gyerekeket az iskolában:

- Az elintézendő dolog közben megoldódott, így a tanítás mégsem marad el.

Gyerek szól a nagypapának:

- Mégis lesz suli, nem tudunk most menni kirándulni.

Igazgató a titkárnőnek:

- Az unokám lemondta a kirándulást. Kérlek folytasd a megfelelő előkészületeket a kongresszussal kapcsolatban.

Remélem már mindenkinek világos mi is az a végtelen ciklus.

Ennyi volt...

A férfi csendben felemelte a fejét, ránézett a nőre. Nem értette mi történik, ő már kívül volt az események hatáskörén. Már máshol járt. Teste még ott volt, de a lelke, a gondolatai már kiszálltak a félig kitárt ablakon. Szabadon repültek, átszelve a magas hegyeket.

Nézte a barna szemeket, ahogyan rávillámlottak és szomorúan gondolt arra, hogy ő ezt a nőt régebben szerette. Szerelemmel. Sok minden kötötte őket össze. A közös kirándulások, borozások, séták, ebédek, vacsorák, nevetések, lassan kicsorduló könnyek.

Elmúlt. És maradt vele a düh, a harag, a féltékenység. A méregtől eltorzult arc.

...Én szeretlek téged, suttogta a nő, te voltál az elmúlt éveim legszebb ajándéka. Mivé lettél, úristen!? Ki ez az ember aki előttem áll?...

A férfi megfordult, felvette a kabátját, lenyomta a kilincset, és halkan behúzta az ajtót maga mögött. Alig látott a könnyeitől, ahogy lefelé botorkál a lépcsőn. Megkereste az autóját. Beindította a motort. Nagy levegőt vett. Megtörölte a szemét. Lassan kigurult a parkolóból.

A folyópart felé vette az irányt. Mindig idejött, ha egyedül akart lenni.
Akkor is, amikor az apja meghalt.  Amikor megborult a házassága. Mindig, amikor egy szép mese véget ért.
Itt volt. A lépcsőkön.

A Duna halk csobogása megnyugtatta.

...Itt vagy velem apám,  Megint véget ért valami, ami fontos volt nekem. Ami akár egy életre szólhatott volna. Élt néhány évet. Talán nem is volt annyi. Olyan gyorsan lepörgött minden. Elfáradtam, apám. Nem megy. Azt hittem bírni fogom. Neked honnan volt erőd? Honnan merítettél még mindig, amikor már bezárult az összes kapu?

Szeretnék most elaludni, és arra ébredni, hogy ezt az egészet csak álmodtam. Az öledbe hajtom a fejem, a kezed rácsempészem a derekamra, betakarózom, és hozzád bújok. Beszívom az illatodat, átélem a bőröd melegét, hallom a hangod megnyugtató mormogását.
Tőled töltekezem. A Te erődből és kitartásodból.
Belőled.​ Veled...