Újra együtt - fikció

Megéreztem ahogy az ajtó előtt topogott. És én már mosolyogtam. Éreztem minden porcikámban, hogy ma nálam lesz, hogy ez az éjszaka egy újabb csodát tartogat.
Mikor az ajtó kilincse lassan megmoccant lefelé, a szívem a torkomba dobogott. Vágytam a pillanatra mikor belép az ajtón szemében a tiszta fény, a boldogság, a vágy.
Annyira tiszta, de mégis izgalmas.
Az ajtó hang nélkül nyílt, és a férfi belépett rajta. Megfáradt arcán ott volt az az igazi őszinte mosoly amelyre úgy vártam. Kezében kis csomag. Ajkával szavakat formált, miközben szeme tűzként égetett.
- A tied - szólt, majd huncutul kacsintott.
Minden benne volt abban a kacsintásban, az élet, a halál, a mosoly, a sírás.
Kezemben tartottam a kis csomagot, nem volt nehéz mégis éreztem egy élet van benne. Az Ő egész élete. Izgatottan vacakoltam a finom kis szalaggal. Finoman hámoztam ki a selymes papírból. Egy kis dobozkát tartottam apró kezeimben. Félve emeltem meg a kis ékszerdoboz tetejét. Ismerős dallam járta át a testem. A múlt zenéje. A férfira emeltem a tekintettem. Rá mosolyogtam. 
Egy gyűrű  volt benne, karikagyűrű egy kis négyzet alakú kővel ... pontos mása annak, amit évekkel ezelőtt egy átsírt éjszaka után letettem az asztalra .. . Amit olyan büszkén viseltem...
Kezembe vettem, hosszan néztem, nem mertem igazán megfogni.
- Igazán az első áll a szívemhez közel.
A férfi arcán kicsit meghalványult a mosoly. ÉS ebben a pillanatban egy démon suhant át a szobán. Megfagyasztva mindent, az élőt, a dallamot. Ott álltam jégbe fagyva,  Csak a szeme, az a beszédes szem nézett rám.  Léptem volna felé, hogy megnyugtassam, de a jég ami a testem uralta nem engedett. Egy könnycsepp tört utat magának, megolvasztva a jeget. Megöleltem a férfit fülébe súgtam
- Most már minden rendben van! - majd ahogy a jég fogságából sikerült kilépnie, kezem a kezébe vette.
- Békét találunk ma éjjel! - súgta.
Majd a kanapéra húzott. Ölembe temette megfáradt arcát, pilláit egymásra fektette, légzése ütemes, nyugodttá vált. Kezeim hajába túrtam, finoman megsimítottam az arcát, és bíztam benne nyugodt álmot hoznak az angyalok, és ébren lel a reggel.

Buborék a mentes vízben.

Miért nem úgy van még most is, mint ahogyan régen volt?

Amikor rendelned kellett azt, amire szükséged volt. És várnod rá, hogy megérkezzen. Amikor nem az volt a lényeg, hogy milyen márkájú a telefonod, hanem az, hogy legyen egyáltalán telefonod. Amikor mindegy volt, hogy mekkora képernyőn nézed a tévét, mert az volt a fontos, hogy lásd azokat a filmeket. Amikor tök mindegy volt hány csillagos a szálloda, csak az volt a fontos, hogy legyen jó társaság, tudjunk együtt bandázni, legyen esetleg egy rex- és egy ping-pong asztal. 

Nem volt túltermelés, nem volt ennyi felesleges dolog, lom és kacat. Elborít minket ez, teletölti a mindennapjainkat, a gondolatainkat, a tudatunkat. Átformálja az elménket, megnyomorítja a gondolkodásmódunkat. Ki kényszerít erre? Fejünkhöz valaki pisztolyt nyom?

Már régóta gépek vagyunk, irányított robotok, és hiába kiabálnak ránk néha a bátrabbak, hogy a király meztelen, senki nem hiszi el, pedig a saját bőrén tapasztalja.

Baker ciszta.. Hallottátok már ezt a kifejezést? Én sem, de nekem már van.
Bakker!!!!!   :(

Diagnózis

Időről időre változunk. Fejlődünk. A gondolkodásunk, a hozzáállásunk. Változnak a barátságok, az életritmusunk, átalakul a fontossági sorrend. Átértékelődik bennünk rengeteg megélt esemény és meglévő kapcsolat. Tetteink, cselekedeteink más megvilágításba kerülnek. Ami ma jó volt, lehet, hogy holnap már nem lesz az. Lehet, hogy akár egy nap alatt elromlik. 

Minden mozgásban van, semmi sem állandó. Nehéz, de el kell fogadnunk, és alkalmazkodunk kell ehhez újra, meg újra. Egész földi életünkben.

De ne feledd soha: élni kell, megélni az élet szép pillanatait, gyűjteni a boldogságcseppeket és a felemelő élményeket. A kapcsolatok pedig vagy stagnálnak, vagy továbblépnek. Ha pedig visszafejlődnek, akkor ott kell abbahagyni. 

Figyelni kell folyamatosan, nem lankadhatsz. És döntéseket kell hozni, ezt nem lehet elódázni. Hol bátran, hol gyáván, hol rögtön, hol pár nap múlva, de döntened kell. Merni és akarni. Mert ebből nem lehet kiszállni. Csak a végén.............. a legvégén. 

De addig még van egy kis időnk....

Ma délben kórház, vizsgálatok, ultrahang stb... 
Diagnózis:
A bal térd hajlatának hátsó részén ciszta. Hm..hát ezért fáj annyira a lábam. Táppénz, pihentetés, gyógyszerek, injekció.
Pozitív vagyok. 
Mondom!
Még van egy kis időnk...

Tükrök egymás közt.

Néha  azon gondolkodom, vajon milyen lenne, ha a tükrök beszélni tudnának?
Reggelente megszólalna, amikor belenézek - Úristen hogy nézel ki? Miért nem alszol többet. Olyan vagy, mint aki egész éjjel szenet pakolt. 
..vagy egy randi előtt
-ezt akarod felvenni? 
-igen miért nem jó?
-kurvás
-szerintem nőies. Én ezt akarom felvenni. Azt akarom, hogy amikor meglát, beleremegjen.
-mondom, hogy kurvás - morog a tükör tovább. Le fognak szólítani az utcán. Ribanc.
- majd vigyázok magamra. Jajj hagyj békén kérlek!

...vagy amikor egy férfi készül randira...

- Nagy a beled! Húzd be, mert a tököd sem látszik! – a tükör időnként nagyon nyers. – máskor napokig ide sem nézel. Borostásan rohangálsz, reggel a fésűt is csak azért veszed kézbe, hogy ne rakjon fészket a fejeden a madár. Most meg…
- Kussolj már kicsit! Most borotválkozom! – Mondja a férfi - És ha a hasamba akar beleszeretni, akkor derüljön ki időben.
- Szerelem? Magadnál vagy?
- Ok… Akkor nem az.
- Most direkt ölsz meg?
- Én? – kacagott a tükör – csak csodálkozom. Illetve nem csodálkozom. Volt már ilyen.
- Mégis miről beszélsz?
- Le vagy lakva… alaposan.
- Annyira nem – nézte meg magát kritikusan.
- Valóban akkora vagy, mint a Titanic. De az meg ugye elsüllyedt!
- Tudhatnád, hogy Ő…
- Igen? Figyelek. Most ugye nem az jön, hogy milyen kedves, okos, remek társalkodó… Mert ugye tudjuk, hogy milyen iszonyatosan jó nő?!
- Igen! Ok… De csak, mert remek nő, még nem fogok magam alá vizelni. .  Ugyan már. Pontosan tudod, hogy milyen vagyok.
- Na igen. – grimaszolt a tükör. – Én ne tudnám?

Na és az első együttlét után tükrök egymás közt.

- Már az ajtón is úgy estek be. – merengett az előszoba tükör. – az a csók… Láttam már pár csókot, de ez… ez felülmúlt mindent
- Én is láttam – szólt közbe a fürdőszoba tükör… Együtt fürödtek…
- Csak fürödtek? – érdeklődött a Szobatükör. – …alig hiszem el.
- Az a lány…
A férfi megsimogatta a haját úgy vezette be és amiket mondott...

- Úgy kényeztette, mint egy ékszert. – Suttogta a Fürdőszobatükör.
- Nem csak a fürdőben kényeztette. – nevetett a Szobatükör
- Én ebből kimaradtam – suttogta az Előszobatükör.
- Hihetetlen, de folytatták. Pedig itt sem fogták vissza magukat. – folytatta a
Fürdőszobatükör.
- De én láttam a csodát. – emlékezett a Szobatükör.

Vajon mennyi mindent mondanának még, ha tudnának beszélni? Hm...és vajon hány embernek lenne szüksége egy őszintén beszélő tükörre, aki azt kérdezné, ugyan már hogy nézel ki? 
Persze olyan is akad, akinek azt kellene mondania, fel a fejjel, jól nézel ma ki szinte sugárzol. Menj és mutasd meg magad a világnak! Csak bátran!
Hm...érdekes gondolat nem?

Cím nélkül.

Képzeljétek el, hogy  elmondok egy viccet.
Mindenki nevetett a poénon. 
Aztán  újra elmondom a viccet.Most már kevesebben nevettek. 
Újra és újra elmondom a viccet,amíg végül mindenki unott fejjel reagál a csattanóra. 
Nem tudunk újra és újra nevetni,de akkor miért tudunk ugyanazon a dolgokon siránkozni örökön örökké??? 

Mama rododentronja. Debrecenről most ennyit. Talán később írok a haza utazásról. 

Társkereső nők! Közkívánatra.

Na jó nem bánom beszéljünk a társkereső férfiak párjairól lévén, hogy az emancipáció soha nem látott határain vagyunk és mert egy kedves férfi olvasóm megsértődött hiába írtam, hogy vannak kivételek hát no. Szóval én nem voltam egyenjogúságért harcoló tüntetéseken - ez biztos. Emlékeznék rá.  A női  emancipáció kiharcolásának első  és második hullámában sem éltem. Jó anyám esélyes volt erre, de nem hiszem hogy ez ügyben szorgoskodott volna. Mégis csak megemlítette volna. 
 A második hullám (60-as évek) eredménye viszont, figyelemre méltó. A munkához való jog, a vezető szerep hozzáférése mellett felmerült a kérdés a nő saját testéhez való jogáról is. 
Hölgyeim! Rajtunk a sor.

A kivagyi!

A mellét látod a képen.
Ha rákattansz, azt olvashatod: - Kevés vagy mint mentolos nokedliben a dúsított urán. Ez a kirakat nem a tied, van pasija, van barátnője, van kocsija, lakása, pénze, csak azért van itt, hogy becsavarodj!

A romantikus.

A regjében Coelhó, Müller, Exupery idézeteket találsz... Egyénisége van, de nem látod a Kosztolányi, Radnóti, József Attila, és Shakespeare idézetektől. Ha beszél, az olyan, mint amikor bezabálsz tejszínes sütikből és cukrosat hánysz! Inzulin nélkül beledöglesz.
Ha szóba ereszkedsz vele, kiderül, hogy a Google nélkül még a Gőgös Gúnár Gedeonból sem tud idézni, és épp csak tud olvasni. Amúgy a habos stílusát brazil szappanoperákból szerzi!


A reménykedő.

Öreg, mint a Csepel Művek és romos, mint Berlin a második világháború után. Betöltötte az ötvenet, de harmincötöt ír ki. A nyilvános képe helyén, virágok, szívek, vagy erotikus pózba dermedt párok vannak.
Úgy tesz, mint aki idetévedt és csak beszélgetni akar, de ha megszólítod, azt felkérésnek tekinti, és csak cipőkanállal lehet levakarni. Nem sértődik meg könnyen, ha kidobod az ajtón, visszamászik az ablakon.

Az igényes!

Egy szál leharcolt mackóruhában pózol egy lepusztult kalyiba mellett, és úgy véli ez dögös, és delejes hatást gyakorol a férfiakra. Húsz kiló feleslege, 3 gyereke, és tüzes vágyai vannak, azaz bárkivel képes lefeküdni, aki nem veri meg.
Csak a véletlen okán írsz neki, miután kétszázszor megnézte a reged, és írt vagy húsz elég nehezen félreérthető levelet.
Ha szeretnéd lebeszélni arról, hogy a kegyeivel kitüntessen, azt olybá veszi, hogy kéreted magad, így kétszeres elánnal fekszik bele a kihívásba. Amióta a fotózás a hobbim szóval hát vagy én lettem szigorú vagy valóban katasztrófa milyen képeket képesek az emberek feltölteni magukról ismerkedés címszó alatt. Hát no...ez mindkét oldalra igaz ám. 

A tini!

Vok, csini, cija...
Mikor olvasod, az, az érzésed, hogy egy földönkívüli próbálja a magyar nyelvet interpretálni!
Rosszabb esetben 13-14 éves. Ilyenkor a normálisabb pasik szétvernék az ősei pofáját. Ugyanakkor a Pedofilok felveszik az ünneplőjüket!
"Jobb esetben" 17-19 éves. A pedofiloknak túl öreg, neked túl fiatal... Vonzó, de még nem nő, csak látszik, hogy az lesz...
Szereti tudatni a fejlődés melyik fázisában leledzik. Emiatt ledér, vagy annak tetsző pózokban tetszeleg, és te rettegsz, hogy valaki megtudja, rákattantál, és megnézted.

Az anya

Gömbölyded, megértő kedvesség. Simogató és becézgető. Nem pasit keres, hanem egy óvható, félthető, sokadik vagy egyetlen gyermeket, akinek csomagolhat uzsit, kimoshatja a bronzos gatyáját, főzhet, takaríthat, hajbókolhat élete párja körül.
Látens vak!
Bárkit képe örökbe fogadni, aki hajlandó vele élni. Szexuális igénye mérhetetlenül alacsony, a nullához tendál...
Becéz, elvisel, eltűr. Fát, ipari hulladékot apríthatsz a hátán... Bármit elhisz, bevesz, megért, elfogad. Ad pénzt, otthont, kaját, csak legyél vele, és érezze, hogy te szereted... Nagyon!
Vele levelezni olyan, mintha épp anyádnak írnál... Nem a nőt látod meg benne, hanem azt az asszonyt, akihez bármikor bekéredzkedhetsz közvetlen az után, hogy a sitten letöltöttél két évet...

A bármi áron

Ágyon döglik törölközőben.
Ágyon pucsit fürdőruhában
Homályos mobilkép a melléről a szennyesláda mellett.
Társat keres, óvatosan megfogalmazott közhelyeket puffogtatva, de alig várja, hogy valaki rárúgja az ajtót, és gorombán megbecstelenítse. Végre!

Az észlény

Amikor elolvasod a mottóját, rögtön eszedbe jut Rejtő Jenő Török Szultánja. 
Mivel a nagy író már nincs közöttünk, de szereted a stílusát, fellapozod a regisztrációt, hogy kisírhasd magad a röhögéstől.
„A SZEME A LÉLEG TÜKRE”
„KÉK SZEMÜEK NEM JELENKEZENEK ÉS SZÖKE HAJUAK SE”
„KÖLDÖG PRISZINK”


A rossz hír csak az, hogy ez nem is annyira röhej. No hát így vagyunk nagyjából. Jók vagyunk így együtt. Ez a lényeg, a többi csak homok ugye. 
:)))))

Megváltoztam.

Amikor behunyt szemmel újraéled a pillanatot, a percet, az órát, az éveket… amikor érzed a borzongást, a vágyat és a beteljesedést. Amikor ismét húsodba mar a fájdalom, a kín…. Amikor imádkozol valamihez, talán a sorshoz, hogy a szeretteidnek ne essen bántódása….neki sem, akit elhagytál.
És amikor kinyitod a szemed, nem könnyeid köszönnek veled szembe, hanem a mosolyod, a tested borzongása, és a gondolat…. hogy igen, megtettem, pont ezekért volt érdemes élnem…
Ha ezt hazugságok nélkül megélted, akkor mondhatod, hogy boldog voltam….
(A boldogság nem férfihez, sőt nem is A FÉRFIHEZ köthető….. csak önmagamhoz…és ahhoz, amit magam körül teremtettem....)
Úgy érzem, megérkeztem. Újra önmagam vagyok. Az a mosolygós lány, aki voltam.
Mosolygós napokat nektek!

Társkereső férfiak

13 év ismerkedési statisztikái avagy vonzom a hülyéket. Itt  jegyzem meg! Akinek nem inge, ne vegye magára. Bizonyára vannak olyan férfiak is, akik közelítik netán túlszárnyalják a képzeletbeli limbo lécet, de ők vannak nagyon kevesen. Persze biztos vagyok abban, hogy van ennek női verziója is, hiszen a felsorolt típusoknak élniük kell valamiből nem de?

A mutogatós

Járulékos körülmény számára a valóság.
Valaki beadta neki, hogy a farka miatt fogják szeretni a nők, elvégből köszönés helyett küld egy premier plan képet a koronaékszerről. Egyik kezében a töke van, a másikban a kamera, amivel fotózza. Büszke a centiméterekre, amit közöl is, napi frissítéssel… 
A centiméter maga a létezés.
Ismerkedési szokásai alapját a pornófilmek dialektusából nyeri. Szókincse ennek megfelelően csak egy adott kultúr-környezet szintjén értelmezhető. Férfinek tekinti magát, pedig csak egy túlkoros kamasz, aki élete csúcsteljesítményének a merevedést tekinti, és nem a nőt látja benned, csak a lukat… Mivel állandó merevedése van, az agya nem kap elég vért és elhalt.

Papa.

Hibátlan nagypapi. Ötven és a halál közötti, pocakosodó, kopaszodó fazon, erotikus vágyálmoktól lenyűgözve keresi, fiatal, vagy fiatalabb korú partnerét hágási szándékkal. Letagadja a korát, a küllemét, az alcheimerét… Látott pornófilmet, amiben ilyen manusok dugnak, fiatal pipikkel, így elhiszi, hogy az a valóság. 
Elmondja, hogy úgy áll neki, mint a cövek… Arról nem mesél, hogy valójában olyan, mint a cipőfűző… Húzni még csak-csak, de tolni!?
Cukrászdába visz, mert az unokáját is oda hordja, aki veled egyidős. Bambit rendel, miközben megpróbálja a kezed taperálni… 
Tréningruhában pózol egy kerti lugas, vagy a kedvenc horgásztava mellett. Kezében sörrel, vagy frissen fogott hallal… 


A nős.

Sír! Az élet kisiklott alóla, mert nincs otthon anyuval szex… Az asszony hideg, frigid, … Néha veri is. 
Megcsalták. Azt hiszi, hogy megcsalták 
Most bosszút forral… 
Válik!
Válni fog, csak meg kell találni azt, aki miatt érdemes.
De addig, ha orálisan kényeztetnéd, az maga lenne a mennyország. Hoz vazelint is, hogy az anál se maradjon ki, amit az asszony nem szeret, de te majd hagyod magad.
Nem szeretőt keres, csak egy zugot, ahol az űzött lélek megpihenhet. Azt nem mondja, hogy mindezt csak és kizárólag két dugás között.
Ha összejössz vele, nyugodtan érezd magad vándordíjnak.


A kommunikatív

Odab@sz a stílusa.
Ha az első levelére nem reflektálsz, vagy nem ajánlasz neki lázas éjszakát egy flört után, terjedelmes levélben tájékoztat arról, hogy mekkora, öntelt, beképzelt, ostoba ribanc vagy, és amúgy is hetente harminc nőt dughat meg, így nem fog majd veled görcsölni.
Olyan a szókincse, mint a csatornaszerelők és lefolyó-karbantartók szakzsargonja. Ha olvasod érzed a bűzt.


Az okos.

Naugyehogymindenttudok?!
Ha nem, akkor is…
Azt meg pláne jobban, ami a te szakmád, szakterületed. Felülbírálja minden döntésed, tetted, szakmai, vagy privát véleményed. 
Fogadd el, hogy hülye vagy.
Ha nem vagy hülye, akkor kikéri magának, hogy te nézed őt hülyének, és hörögve átkozódva lekurváz…


A hálóvető

Simán kinyír.
Ül a gondosan megtervezett, összerakott, tesztelt, beállított, és professzionális szűrést végző regisztrációja közepén, és vár… Tutira megy, veszélyes, komplex és tervezett. Azt is tudja az „áldozatról” amiről annak lövése sincs, pusztán csak azért, mert már fogott olyat, kvázi evett (dugott) is… a háló – regisztráció – néha olyan összetett rendszer, hogy csak és azt és akkor kapja el, akire a pók a leginkább vadászik. Ha elkap megesz a lelked is felzabálja, majd amikor már nincs másod, csak a szikkadt hullád, kihajít a hálóból… 


Az életművész. 

Elképeszt! A jég hátán is megél. 
Jellemtelennek tűnik, de vidám, gyors, ravasz, és túlél bármit. Téged is… Lazán érkezik, fütyörészve jár a nyomodban, látszólag nem is vadászik, épp csak érdeklődik, jelen van… Aztán, amikor nem számítasz rá, nekimegy a torkodnak, és arra eszmélsz, hogy másnap reggel egyedül ébredve, nem tudsz járni meg beszélni, mert az éjszaka kihajtotta belőled a létezést. 
Eltűnik, visszajön… 
Látszólag megbízhatatlan, de olyan stabil, mint egy hegy… Csak mégsem bízol benne, mert mintha mindenkivel ilyen lenne. Pedig hűséges. Csak kicsi, és látszatra baromi jelentéktelen.


A felsorolásnak koránt sincs vége és a kategóriák között vannak átfedések is, de összegezve szerintem elég szomorú a helyzet. Az is eszembe jutott, hogy talán én vagyok félregombolva, de ezt elhesegettem.  
Van, hogy jön valaki és erre rácáfol, de tényleg ritka. Annyira, hogy el sem hiszed, ha meglátod. 
Egyébként is elképesztő, mennyire nem tudunk ismerkedni. A mellékelt fotó bár csalókás, de ettől még lehetne igényes. Nem az. A nagy átlag egyáltalán nem tudja elérni még azt sem, hogy legalább egy találkozóra vágyj elmenni, ha mégis, ott elkezdesz gondolkodni, hol a csapda? ...mert ott van. 20-ból 19--szer. Volt olyan ismerkedésem, ami álomszerű volt és kapcsolat is lett belőle, de idővel kiderült, nem én vagyok a motiváció. Valami más. Na fel a fejjel. A ráta elég szomorú, de feladni nem szabad. Keresd a tűt a szénakazalban. Valahol ott lesz az. :))))

Csak úgy...

Nézz tükörbe, s ne ijedj meg attól, mit tett az élet veled. Minden csak szerencse dolga....

Vidám kis ország ez...

A múltkor ment át egy lány előttem a zebrán, lehetett vagy 40 kiló teljes menetfelszerelésben a talaj radioaktivitása ellen titokban viselt ólom talpbetétekkel. Emlékszem a pillanatra (ezt lassított felvétellel szokás jelezni, csak szólok, ha valaki meg akarná filmesíteni), amikor elővillant a jobb keze a teste mögül, olyan volt, mint egy ugandai éhezőé: a tisztán kivehető hosszú csontokra tapadva némi hús és ráaszott bőr. Egy pillanatra azt hittem, szerencsétlennek valami szervi baja van, beteg, ez biztosan valami rémséges kór, mint a disztrófia, csak nem az izmok sorvadnak el, hanem a hús tűnik el lassan, kérlelhetetlen monotonitással és az egész test szinte mumifikálódik. Aztán átvillant az agyamon, hátha a Zombi Apokalipszis 6 című filmet forgatják valahol és ez valami ügyes díszlet (az ilyeneket órákig rakják fel és nagyon sokba kerülnek, egy ebéd kedvéért nem fogják leszedni a statisztákról sem).

Aztán rájöttem: csak divatos.

Na és hát itt Ausztriában a közlekedési élet főszereplője. A parkolóőrök.  Eszem áll meg rajtuk. 4 méterre állok a kocsitól és valahonnét előterem. Szerintem a csatornafedél alól periszkópoznak és a kellő pillanatban már ugranak is elő a lopakodó üzemmódból, hogy büntetőtevékenységbe fogjanak.  Ezt valami tanfolyamon tanítják? A fene a fantáziámat hát nem elképzelem a vizsgát? 
 Háhá kispajtás! Éves kártyám van. :-)

Ilyen vidám kis ország ez, ha annak akarjuk látni. 
Fogadalmat teszek magamnak. Kisfilm összeállítást kell fabrikálnom bizonyos élethelyzetekről. Kihívás mi? De meg ám....
:))))

Hát megváltozott a világ...

Volt egyszer messzi földön egy gyönyörű, önálló, magabiztos hercegnő, aki egy szép napon a kastélya melletti zöldellő mezőn a kristálytiszta tó partján környezeti kérdésekről elmélkedve egyszer csak meglátott egy békát.
A béka ráugrott a hercegnő térdére, és azt mondta: "Oh, csodálatos hölgy, valamikor daliás herceg voltam, amíg el nem átkoztak. Ha megcsókolnál, ismét jóvágású fiatal herceg lehetnék, és akkor, drágám, összeházasodhatnánk, beköltözhetnék a kastélyodba az anyámmal együtt,
ahol főzhetnél, moshatnál ránk, nevelhetnéd a gyerekeinket, és emiatt örökké hálás és boldog lehetnél.
Aznap este, miközben a gyönyörű hercegnő könnyű vacsoraként fehérborban és enyhe hagymamártásban megfuttatott fenséges békacombot szopogatott, magában elmosolyodva így szólt: én kurvára nem így gondolom.

Az autó

Ma elkészült az autóm. Megúsztam 160 €-ból. Na és a fejgörcsöm is oszlani látszik. Hm..és megint mennyit tanultam. Sosem tudtam, mi az az einspritzpumpe és hol található na és a hidegindítás. Köszönet Zsoldos Jánosnak  és Turkovics Magdinak a közreműködésért és köszönet egy magyar honfitársnőm és egyben névrokonom, osztrák férjének a vontatásért és az önzetlen segítségért. Szerencsére az einspritzpumpe kifogástalan. Az egy kicsit zsebbenyúlós lett volna. 


Én most jöttem rá igazán, tulajdonképpen szeretem az autómat. Nem kicsit. Biztos vagyok benne, hogy hallotta, amit ma mondtam neki. :-)

Köszi Mudriczki Andinak, hogy a nagy messzességből is segíteni akart.  ..és köszi a kislányaimnak mindent!!!! Na és köszi mamának, papának a tettrekészséget!
Nagyszerű emberek vagytok!

Most pedig azt is tudom, kikre számíthatok igazán.  

ÖAMTC tagságot fizetni  sürgősen!!!!!

Die Schönste Nachricht!

Hát nem jutottam haza. Az autóm azt mondta most nem kell haza mennem. Szörnyű két héten vagyok túl. A munkahelyi problémák, az autó, na és a szakításon is most lettem túl. Azt mondják, akit a jó isten szeret, azt megpróbáltatások elé állítja. Belém egyenesen szerelmes a mindenható, ha úgy nézzük. Én vagyok isten kedvese? Na azért tarthatna egy kis szünetet, bár megtisztelő a státusz. Behunynám a szemem, hogy megcsalhasson na.
A sok minden rosszban van valami, ami csodálatos. ..és ez egy üzenet. Annyira jól jött, de annyira. 
Erőre kaptam tőle. Megrázom magam és megyek tovább az utamon.

Guten morgen. Fühlst du dich besser. Hab manchmal daß gefühl, es läuft nicht rund. Streß mit Arbeit, auto eventuell mit ex. Du brauchst Ruhe, Abstand, relaxen. Wie? Lade dich ein in eine Therme, saunieren, relaxen. Wie siehst du es? 
Glg: Lois

Vielen, vielen danke Dir!!!

Urlaub

Egy hét szabi. Huh most nagyon szükségem van erre. Olyan sok minden történt mostanában a munkában és a privát életemben is és ilyenkor olyan jó megállni egy kicsit. Mindig Popper Péter jut eszembe. Azt hiszem kicsit bajban van az emocionális készségem. Túl gyorsan megy a film és nem találom a távkapcsolót.   2 éve és 3 hónapja nem voltam otthon, sőt néha már azt sem tudom, mit jelent ez a szó, de most úgy érzem ez jól fog esni. Kell!  Nagyon kell!
Vigyázzatok magatokra! Próbálok szép debreceni képeket hozni. 

Juhéééééééééééééééééééééééééééééé :)

Április 6.-án szavazás

Néha eszembe jut, vajon kinek fontos ma már az Ember? Így nagy E betűvel. Sokan azt hiszem a "Tedd azt, amit te magad szeretnél tenni" elvet rosszul értelmezik, mert ez nem egymás legyőzésére - hiszen nem ezt várják el tőlünk -, hanem az élet szabadságára vonatkozik. Csakhogy sokan egyedül, válogatás nélkül - maguk mögött hagyva mindent és mindenkit - küzdik fel magukat a csúcsra. Ennek pedig ára van és ezzel igazából csak önmaguknak sikerül bizonyítaniuk, mert mostanában ez a menő.

Ma nem divat emberi kapcsolatokat építeni, időt és energiát áldozva tanulni az alapoktól, pedig azt gondolom ez életünk legkomolyabb kihívása. Hiszen mindenki jónak születik és csak később válik - adott esetben - számító felnőtté. Vajon tényleg az a könnyebb út, amit megszoktunk, amibe belefásultunk?
Boldogok és egészségesek akkor leszünk, ha kinyílunk, megmutatjuk az emberi értékeinket, és nem a világ kedvéért öltött álarcot mutatjuk. Mert ennek megfelelni, képesek lenni rá, na az a legmagasabb csúcs! Szerintem. És szerinted?
Majd másfél évig voltam tudat módosult állapotban és ebből teljesen kikerülni nagyon nagy boldogság. Felszabadultnak érzem magam és borzasztóan könnyűnek. Néha rácsodálkozom,ha kinyitják előttem az ajtót és komolyan mondom az egész napot beragyogja egy ilyen vagy egy szép levél, amiben egy sokat csalódott férfi őszinteségről beszél, pedig emlékszem még azokra az időkre, amikor ezek a dolgok alapjáraton működtek. Ma már rá kell csodálkozni.
Választási kampányokba pusztulunk bele, holott azt gondolom jelenleg egyetlen párt sem tudja helyre hozni az elrontott dolgokat. Komolyan gondolkozom azon, alapítanék egy pártot, ahol a tagok  kifejezetten az emberrel kapcsolatos elromlott  dolgokat hivatott helyrehozni többek között azzal, hogy magához hasonló embereket toboroz maga mellé. Szerintem sokkal hamarabb talpra állna a beteg világ. 
Ha azt gondolod, hogy minden valaki más hibája, akkor sokat fogsz szenvedni. Amikor rájössz, hogy minden Önmagadból ered, akkor megismered mind a békét, mind az örömöt.


"Miért vársz nagy tetteket neked tőlem hogy hős legyek, nekem ez nem ment még sosem de most hívj, ha kell!
Ne várj színes álmokat, hogy ne reméld hogy egy perc alatt valaki mindent helyre tesz csak egy álom ez
Van időd még hogy lásd hogy nemcsak győztes leszel, sokszor lesz úgy, hogy sírnod kell." 


Azt figyeltem meg, sokan már sírni sem tudnak, pedig a könnyekben annyi minden jó van, na és sírás közben boldogság hormonok szabadulnak fel ez tény. 

"...hát sírj és végre gondold úgy, az a könny, már nemcsak érted hull"
Így fordítsd az arcodat a napfény felé és beléptél a képzeletbeli  pártba, amiért még szavazni is elmennék. 

Igazán nagyon jól érzem magam. Vannak ilyen napjaim. Csodásak ezek a napok!
Mindenkinek ilyet! 

Zene:
Homonyik Sándorért sosem voltam odáig, de ennek a dalnak a szövegezése azt hiszem, sosem volt aktuálisabb.