Életösztön (fikció)

Épp, hogy 18 éves lett. Érettségire készült. Csak ritkán tudta elengedni a nyomást, ami rá nehezedett. Alaposan fel akart készülni minden tárgyból. Az aprólékos tanulásnak az lett  a vége, hogy egy nappal a vizsga előtt rádöbbent...nem maradt elég ideje a történelemre. Hosszasan törte a fejét, hogyan mentse a menthetőt. Elővette a 13-as tételt és tökéletesen megtanulta. Ettől kicsit megnyugodott. 
Elérkezett a történelem vizsga napja. Az első csoportban vizsgázott. Reszkető kézzel húzta ki a tételt. A nyolcas tételt. Végig ment benne a zsibbadás, a melegség és a hidegrázás egyszerre. Lepörgött benne ezredmásodpercek alatt........megbukok. 
Reflexszerűen visszatette a tételt a többi közzé.
A vizsga elnök rászólt: - na na fiatalember! Mit művel? Hányas tételt húzta? 
-Elnézést a 13-as tételt húztam, de babonás vagyok ezért tettem vissza.
- Ilyen nincs ez nem szabályos. Tessék csak elmondani a 13-as tételt!

Jelesre vizsgázott..

Ezt nem hagyhatom ki.

Legutóbb arról panaszkodtam, hogy manapság a férfiak mennyire nem tudnak magukról nyilatkozni avagy levélben bemutatkozni, rosszabb szófordulattal élve mennyire nem tudják magukat eladni. 
Hát most kaptam a pofámra. Ma délután ez a bemutatkozó levél fogadott. 
Ezt kapjátok ki! Szó szerint másolom be.


18 éves koromig vidéken koptattam a gyalogutat.Ott jártam kiskondás-képzőbe is. Hogy megtanuljam, - ha rám köszönnek, - illik azt viszonozni....- még látótávolságon belül.Az Alpok-aljai végtelen tarhonyaföldek sívó szelébe súghattam gubancos kamasz lelkem első gitárábrándját..Rajongótáboromul csak a mezőőr felesége szegődött. Aki miután meghúzta a sósborszeszes üveget, -  és az orrát, - csak ennyit mondott: "Csihadj mán' te égedelem!" (Maradandó folklórmátrix)Talán ennek apropóján nem lettem híres zenész?!Később azért néhány pubertás lánynak benedvesedett a bugyija bágyadt, pol-beaten farigcsálódott baritonomtól...Még később már a pesti Pozsonyi út egyik közismert szórakozóhelyén, - bárzongoristaként brillíroztam. Éjszakánként két lábbal tiporva a szocialista erkölcsöt; melankolikusan búgtam buja bérszámfejtőnők és hódolóik Lánchíd-konyaktól mákonyosított agyába az örök érvényűt:"Este, ha lefekszik, - álmodozzon rólam...! Aranyhal leszek egy feneketlen tóban...!"(Sokat töprengtem azon, hogy ilyenkor vannak-e a táncolók között olyan hótiszta lelkek, akik netán a túl nagy kéjbarlangban elvesző, csenevész barlangász-szerszám méretére gondolnak?) Vaskosabb szárnypróbálgatásként (Bartók után szabadon) megírtam a Kan Tát a profán(r)a - című dalművet, amit szolid sztriptízbárok műsorára szántam, ahol magasztos lelkű szerzetesek szájtátva bámulják a zsenge novíciák rúdtáncát. (Két zsoltár között.)Az ORI zsűri válaszra sem méltatta veretes pályaművemet.Utána más csak ritkán zenéltem. Elszánt természetjáróként kerestem fel a kies szeméremdombok lágy lankáit, - abban bízva, hogy egy-egy ábrándos tekintetű pásztorlányka majd csak behív kis csalitosába, - és az Öröm-forrás mellett ledőlve megszólaltatja a tilinkót...

Ma már csupán a régi huszárdal kellemetlenkedik a fülembe: "Öreg katonalónak földig ér a farka...”

Derűs estét kedves Hajnal

Bohém Gravír alias Bíró Gábor

Hm...végig röhögtem ezzel semmi gond, de volt egy olyan érzésem, amilyen Mátyás királynak lehetett anno az okos lánnyal kapcsolatban, aki hozott is meg nem is adott is meg nem is
Nincs középút gyerekek. Vagy, vagy sem.
Evvan. 

A makacs

Nagy téma ez bennem és már nagyon nagyon régóta feszegetem magamban hol a határ és meddig egészséges ez?  Nagyon rég tudom, hogy van a rosszul értelmezett makacsság vagy büszkeség, ami inkább rombol, mint építene. Persze valamilyen szintű büszkeségre szükségem van, hogy tartás legyen bennem. 
A határvonalat mindig lehet látni főleg, ha van bennem elég empátia és szeretet. Az általam okozott fájdalom hatására a másik viselkedése megváltozik. Vagy eltorzul az arca, de lehet, hogy csak megrándul egy pillanatra. Megváltozik a testtartás esetleg mélyen leszegi a fejét. Szélsőséges esetben a másik el kezd sírni. 
A makacsság hasonlít az önzéshez, hiszen mindkettő az önmegvalósításról szól. A makacsságot nem könnyű megkülönböztetni a sértődékenységtől. Majdhogy nem házastársak. Nagy különbség azonban, hogy a sértődékeny idővel belátja, hogy neki is vannak hibái így muszáj tolerálnia a másik, akár más jellegű hibáit is. Nem így a makacs, aki tévedhetetlennek érzi és tudja magát, holott hiba nélkül talán csak az istenek vannak. Mi hús vér emberek vagyunk, ahol a makacs azt nem érzékeli, hogy, ha így folytatja teljesen egyedül fog megpusztulni. A makacs hisztériázik, dühkitörései vannak és visszatromfol míg a sértődékeny már van azon az intelligencia szinten, hogy felfogja, talán van abban valami amit a másik jó indulattal leközöl. 
A makacs azt mondja egy vita esetén, hogy húzz a picsába keress magadnak egy balféket aki eszi ezt a szöveget. A sértődékeny, de kellő intelligenciájú fél azt mondja: igen, hallgatlak. A makacs mellett labdába sem rúgunk és valljuk be ez már a megalkuvás szerepköre. Innentől kezdve a mi döntéskörünk, hogy megítéljük az illető hajlandó egy kicsit változtatni vagy sem vagyis fejlődő képes a kapcsolat vagy vegetálok mellette egy rossz kapcsolatban. A makacs ember nem tud a kritikára következetesen reagálni. Azonnal dühbe jön és már a kritika megléte is felháborítja. Az tény, hogy a mai világ valóban nem a lágy és puha reakciókra tanít bennünket ezért nagyon nehéz a kritikát úgy megfogalmazni, hogy az a pozitív reakciókat váltson ki. Ok-okozat van itt is. A napi stressz, a reklámok, a főnököm stílusa nagy lenyomatot hagynak bennünk és ezek nem finom eszközök. Hogy is írtam nemrég egy bejegyzésemben? Ha valaki a mai világban szakmai és magánéleti területen egyformán sikeres az már egy hős. Az az igazság, hogy ahhoz, hogy a másikban felfedezhessünk fontos belső dolgokat, saját magunk felé is nyitottnak kell lennünk. Sokszor azt látjuk meg, amit mi látni akarunk és közben elsiklunk olyan dolgok felett, amik nyilvánvalóak. Sokszor olyan dolgokat akarunk megmenteni, ami soha nem is volt. Így járunk ha sem a finom, sem a durva ingerekre nem figyelünk oda. 
Az ilyen embernek sajnos hiábavaló akár napi szinten elmondani, hogy önző. A változás reménytelen. Ez a típus addig nem változik, amíg az élet nagyon keményen be nem húz neki. Az ilyen embernek általában egy megalkuvó, gyáva ember a társa. ...de vajon hogyan és mikor leszünk gyávák? Jó téma ugye: Feltétlenül önbizalom hiányból kell kiindulnunk. Na és nem mellesleg bizonyos viselkedési modelleket hozunk már gyermekkorból is. Hasonlóan fogunk viselkedni nőként ahhoz, amit kislányként az anyánktól láttunk. Vannak ugyan kivételek akik éppen emiatt nem viselkednek majd úgy, de ez a ritkább.  Egyenes következmény, ha egy ilyen kapcsolatban még egy gyerek is van, aki ugyanezeket a kliséket látja, óhatatlan, hogy ő is ugyanilyenné váljon. 
Nem egyszerű ez, ahogyan semmi ami a kapcsolatokról szól. 
Nagy kérdés bennem, hogy ezek a dolgok régebben is a szemem előtt voltak-e és nem láttam, vagy az évtizedek múlásával ilyen ronggyá váltak a az emberi kapcsolatok és ahogy öregszem, úgy látom ezeket egyre élesebben. 
Egy dolog biztos és mindig biztos is volt. Az emberek nem változnak. 
Sohasem. 

Meghalsz nyomorult (fikció)

Egy nehéz hét utáni szombat délelőtt volt. Éppen jó nagyot zuhanyoztam. Vártam a barátnőmet, hogy befesse a hajamat. Kopogtak. Megérkezett - gondoltam. Ahogy voltam törölközőbe csavarva, fejemben tompa fájdalom, ajtót nyitottam.   Egy idegen állt küszöbömön.. Meghalsz, nyomorult !! Kiáltott rám..  .Biztos hogy te vagy a kaszás?? Mert nem úgy nézel ki, jegyeztem meg halkan..Biztos bazdmeg !! Kiabálta tovább,de már abbahagyta a tegezést, magának ütött az órája !! Ahogy ezt kimondta az oldalához nyúlt a pisztolyáért,de olyan lassan hogy  elfáradtam a nézésétől. ..Picit meg is mosolyogtam, az jutott eszembe hogy a merénylőm nyilván utólag majd azt fogja mesélni, hogy egy fél perc alatt végzett velem..Nagy keservesen előhúzta a fegyverét ami mellesleg három számmal nagyobb volt tőle..Gondoltam amíg ő a pisztolyával bajlódik megkérdem lehet e egy utolsó kívánságom..Nagy kegyesen,némi gúny kíséretében áldását adta a dologra..Leültem a kanapéra,rágyújtottam egy cigarettára és feltárcsáztam a legjobb barátomat, aki egyben az ügyvédem is volt..Azt hiszem a legjobb titulust a pikért humorával vívta ki nálam...Nincs sok időm, épp megakarnak ölni, szerinted mit tegyek??  A barátom beleröhög a telefonba és azt mondja:  az attól függ hogy megakarsz e halni vagy sem..Ez nem ilyen egyszerű, magyaráztam..Előfordulhat például, hogy egy hónap múlva agyvérzést kapok, utána meg évekig élőhalottként tengődhetek valami magánklinikán..Nagy dilemma, mondjak le a gyors és kényelmes meghalásról?? Hogy dönthessek, tudnom kell, hányadán is állok a gondolataimmal..Valahogy az ügyvédem kacagása azt sugallta hogy nem hisz nekem,  a mondandója után már biztos voltam benne..Mint barát azt tanácsolom, hogy igyekezz élni, mint ügyvéd azt mondom, hogy egy ilyen jó alkalmat nem szabad elszalasztani..Na ja,majd a végrendeletemnél is ilyen okos légy, mondtam és letettem a kagylót..Gyilkosom, mialatt telefonáltam, rám fogta a fegyvert, és szép lassan elsütötte..A kilőtt golyó elsuhant mellettem, át a kanapé támláján és még talán a falon is, bár azt nem néztem meg de hallottam, ahogy pereg a hátam mögött a vakolat.. A homloka gyöngyözött,a keze remegett és hitetlenkedve nézett rám, nézte hogy még mindig élek..Most már biztos voltam abban,  hogy ezt életében először csinálja..A fejem még mindig hasogatott, végigsimítottam az arcom majd ránéztem.. Te jó szagú úristen,  tényleg először csinálod ezt? Nem volt, aki betanítson? Nálatok nincs vizsga vagy alkalmassági? Én akartam ezt csinálni motyogta, kíváncsi voltam, olyan vagy-e, amilyennek mondanak. Senki sem olyan, mondtam.  Akkor most mi lesz - kérdeztem.  A főnök azt mondta csak egy lövésem van, mondta és közben eltűnt a hangjából a fennhéjázás. Kicsit meg volt törve. Sarkon fordult és köszönés nélkül elment. Te jó ég - gondoltam, a halálnak se kellek.  Soha többé nem láttam őt. 

Egy színes nap

Miközben Maxit fotóztam, sikerült néhány makrot is készítenem és megint a háttérre figyeltem. Nem hiába. Leginkább az első fotó az, aminek nagyon örülök. Hát istenem szerelmese vagyok ezeknek a kis bokeh-éknek a háttérben. 
Aki ilyet szeretne két dolgot vegyen  figyelembe. Gyújtótávolság és rekesz. Ezek olyan pontok halmaza, amik kívűl esnek az élességtartományon. Lehetnek a háttérben és az előtérben is. Minél tágabb a rekesz, annál kisebb az élességtartomány és annál több a homályos pont- Alap vagy teleobjektív használatát ajánlom.
Talán ez az első olyan fotóm, ahol ilyen sok a bokeh-ék száma. 
Nagyon örülök neki. 

Egy gondtalan nap.

Gondok mindig vannak, de muszáj őket félre tenni időnként. Nekem ma sikerült. Persze, hogy fotózni voltam. Nem is egyedül. Nagyon rég vágytam már arra, hogy Maxit zöld környezetben fotózzam le. Az igazság az, hogy azt vettem észre, háttérmániás lettem. Újabban nagyon sokat jelent, hogy milyen környezetben fotózok. Szeretnék erre egyre nagyobb súlyt helyezni. 
Nincs az a szuper profi stúdiós háttér, ami felülírná vagy csak megközelítené a természetes hátteret. A háttérmosás persze borzasztóan fontos. A főtémát vagy az alanyt le kell választani a háttérről. Ez egy biztos pont a sikerhez. Sajnos nagyon ritkán jutok el hajnalban fotózni vagy naplemente előtt. Főleg, ha kisgyerek az alany. Hozzá alkalmazkodni kell és hát persze hogy olyan időpont lett ma is az enyém, ahol gusztustalan, ütős déli napfény várt. Ettől óvakodjatok, de ha nem lehet kikerülni, akkor olyan helyszínt keressetek, ahol szűrt napfény által megvilágított terület van. Kisgyerek lévén, aki folyton mozgásban van továbbra is ajánlom a minél rövidebb záridőt és ez persze azonnal követeli az iso emelését is. Ugyanilyen fontos a sorozatra állítás is szerintem. 
Csodás a természet most, aki csak teheti, menjen és hangolja össze a kreativitását a környezeti és időjárási viszonyokkal. Jó játék. 

A mai nap margójára

Térre van szükségem, hogy olyasvalamin dolgozzak, ami inspirál engem. Ma már nem félek kikövetelni ezt. Néha a magány a kreativitás kulcsa, én pedig eléggé világosan fogalmazok ahhoz, hogy szeretteimmel megértessem ezt. Fel kell töltenem a belső  elemeimet! Előző bejegyzésemmel talán ellentétes, de néha valóban szükség van a befelé forduláshoz, a magammal való kapcsolat rendézése miatt. Amikor egyenesben vagyok magammal, akkor gondolkozhatok azon, hogy túl lépek ezen. Így gondolom. Azok akapcsolatok a tökéletesek, amik megengedik ezt. Minden más felfogás, ahol ez nem valósítható meg időnként, az nem te a szférád.

Csak egy jó tanács

Bújjatok össze és szeressétek egymást mindig, ahol lehet. Sohasem biztos a holnap este. .Nincsenek majd és nincsenek legközelebb kifejezések, mert ezek felett nem Te rendelkezel

A magányban berozsdásodsz. Hozzászoksz. Megvastagszik a bőröd, érzéketlen leszel. Nem veszed észre, hogy lassacskán egyre vastagabb és magasabb falakat építesz magad körül, amiken nincs ajtó. Azt hiszed, önszántadból vagy egyedül, de ha sokáig őrzöd ezt az állapotot, börtönné válik, s azt veszíted el a magányban, amit kerestél benne: a szabadságodat. Néha bizony bele kell menni olyasmikbe, amiket megbánsz. Talán. Valamire minden találkozás jó. A másik is ember. Lehet, hogy nem hozzám való, de mégis: ember. Talán kaphatok tőle valamit. Nem azt, ami hiányzik, hanem valami mást, amitől, ha boldog nem is leszek, de legalább nem rozsdásodok be. Egy szomjas embernek a víz a legcsodálatosabb ital.

A jó hejesírás,az alapművelcséghez tartozig!

Nagy téma ez a mai idő szerint. Több oldalról közelítem meg, bár azt gondolom nem tudom, mire vállalkoztam. Szóval! Nagyon rég vettem észre egy társkereső oldalon, hogy imádok tartalmasan beszélgetni. Akkor is, ha ezt nem követi semmi. Egyszerűen egy élmény -  a beszélgetés élménye, ami közben sokszor azt is elfelejtjük, hogy a másik az ellenkező nemhez tartozik.  Persze, hogy virtuálisan és persze, hogy nagyon ritkán tehetem meg.  Pedig ez több okból hasznos. Ismerkedni manapság sajnos így kell megtanulni, de ezek a helyzetek iszonyúan jól működnek szituációs gyakorlatként is. A mai világban ez leginkább így  zajlik. Vagyis írásban. A tapasztalatom elkeserítő. Elmondom, miért. Ha valaki összetett egyéniség és átmegy a helyesírási elvárásokon, (ahol különböztessük meg az ártatlan félreütéseket a tudatos butaságtól), akkor az más témában is iszonyú dörzsölt és bármilyen előrelátó vagy, át fog látni az eszeden, a lelkeden meg azonnal.  Ami ennél is elkeserítőbb, hogy a ez a cél valójában. Hazugságokat álcázni intelligens képletekkel.  Ha a helyesírása katasztrófa, akkor nem olyan dörzsölt, viszont teljesen ártalmatlan, de nem is érdekes számunkra többé. Mondjam, hogy mi nők is tökéletlenek vagyunk és a rossz fiuk keltik fel igazából az érdeklődésünket, akik nem mellesleg rohadtul intelligensek is? A fene a jó dolgunkat, hogy az agyrendszerüket tekintve faék szintű emberek semmit nem mozgatnak meg bennünk és ezen sajnos Freud képlete sem segít, aki szerint az elsődleges nemi szervünk tulajdonképpen az agyunk. 
Maradjunk a helyesírásnál és annál a ténynél, hogy a levelezésnek tulajdonképpen hatalmas feeling-je van, amit semmi nem pótol. Boldogok lehettek a régi kor emberei, akiknek csak ez a kommunikációs csatorna állt rendelkezésükre. A mai kor pedig a világon mindent lelő, ami egy ismerkedést az egekbe emelhetne. Azonnal hívhatóak vagyunk és ha lehet az ismerkedés előtti napon szeretnénk találkozni a másikkal, semmit nem sejtve róla csak azt látva, milyen verdával érkezett és milyen karóra van a csuklóján. Nem tudunk a sorai között elgondolkozni, vajon emberileg miféle lehet az, akivel találkozni készülök, de nem is nagyon érdekel mert szinkronban legalább másik öt ilyennel vagyok kapcsolatban a nevüket is olykor, olykor keverem. Katasztrófa, de tényleg. 
Azon gondolkoztam egy társkereső oldalon vajon megközelítően hány ember van regisztrálva aztán ezt az ember tömeget elképzeltem egy nagy csarnokban összezárva. Csak személyesen lehet ismerkedni és így ugye ki van zárva a virtualitás összes negatív, úgymond előnye, de tulajdonképpen hátránya, hiszen az arcunkat kell adni mindenhez. Higgyétek el, hogy ilyen módon néhány napon belül sokkal több ember találna partnerre, mint ezeken az oldalakon, amiken tulajdonképpen meg sem ismerjük rendesen egymást mert naponta látunk meg még egy regisztrációt és még sokat akik érdekesebbnek tűnnek, holott az előzőt sem ismertük meg igazán így elmenve olyan mellett, aki talán életünk végleges párja lehetne. Ez itt a nagy csapda kérem. 
Tisztelet a kivételnek természetesen. Mostanában több olyan beszélgetésem volt. ami úgy indult, hogy mire vagy kíváncsi?  Már a kérdés is bicskanyitogató. Válasz: arra lennék kíváncsi, hogy kíváncsiság és kérdés nélkül mi az, amit fontosnak tartasz magadról néhány mondatban.  Elhiszitek, hogy 20, korukat tekintve meglett férfiból 19 -  1-2 mondatot sem tudnak kierőszakolni magukból? Pedig így van. ..és nem azért mert az indián mondás alapján egy kapcsolatban idővel a beszéd lesz a legfontosabb, de könyörgöm. Ennyire ne adjuk le már magunkat. 
Fiuk! Szedjétek már össze magatokat egy kicsit, de tényleg!  
Mi is oda tartunk, ahová ti, csak egy másik úton. 
A ruha divat mindig körbe forog. Valamikor kislánykoromban hordott ruhák jönnek újra divatba. Az ismerkedés régebbi divatja mikor jön vissza?
Konzervatív vagyok? ....de meg ám.

2867 kinyitott lap.

Előzmény:

Ha tudni akarjátok, milyen érzés női aggyal élni,akkor képzeljetek el egy böngészőt 2867 kinyitott lappal. Állandóan.

Hát csajok...nem biztos,hogy ez annyira hízelgő lenne...sőt megkockáztatom azt is ,hogy egy jó humorú pasi találta ezt ki.    2867?
Esetemben ~500 lap van nyitva amiből kb 30-40 aktív... és relatív jó a "gép". Régebbi kiadású PC-k ilyenkor már szépen elkezdenek akadozni,a proci hűtője gázt ad,melegszik a GPU..és attól függően ki mennyire tartja karban,esetlegesen elkezd hisztizni a komp,hogy kevés a tárhely (telik a TEMP),esetlegesen a virtuális memória is jelzi: Baj vagyon!

Megnyitunk még + 10 ablakot. A videó lejátszás kínosan szakadozik (ha még mükszik), egyre többet forog a homokóra.. procihűtő 100% (már hallatszik is ,hogy kopott ,piszkos)...Jaj!

Böngésző 2867 kinyitott lappal? Olyan ez,mint a fehér herceg.. És a vége nemHappy End

Arról meg még csak nem is szólottam,hogy böngészője válogatja...
Na !Egy szmájli!  

Horoszkóp

A horoszkópokban időnként érzek igazságot persze csak azokban, amik nagy vonalakban jellemeznek. A napi horoszkópokban sosem. A mai mégis meglepett mert minden szava igaz.

Az egész világ összefog az érdekedben csütörtökön. Ma könnyedén érezheted úgy, hogy megvan a saját hátszeled, és hogy minden esemény jó irányban terelget téged. Nincs is más dolgod ma, csak annyi, hogy haladj ezzel az áramlással. haladj arra, amerre a segítőid, és az események terelnek. Meglásd: Ebben az irányban megoldást lelhetsz egy olyan problémádra, amelyet mostanában senki sem volt képes megoldani eddig.

Köszönet a segítőmnek,  aki egyébként is szeretetre méltó. Na és köszönet a családomnak is.

Ellentmondás?

A  mai világ csak azokat az embereket részesíti előnyben akik fejlődésre képesek, ez mindenre értendő. Aki  csak az állandóságra törekszik az "megfeneklik" mint egy hajó a zátonyon. Ez az élet mindennapjaira érvényes. A párkapcsolatban viszont az állandóság , a bizalom, a szeretet, ami tartóssá és biztossá teszi az életünket.
Micsoda ellentmondás nem gondoljátok? Most akkor akinek a magánélete is harmónikus és a munkájában is sikeres, az egy valóságos hős?
Na és mi van azokkal, akiknek átmenetileg életük mindkét területe a nullához konvergál?

Kitartást és jó sok hitet nekik, hiszen szerencsére mindig, minden változik. 


Hm...ma ennyi jutott eszembe. 

Hajnal

Nem akarok én most hosszan írni. Olyan szépen csicseregnek a madarak. Már hajnalban is. Az ember olyankor maga lesz a madárcsicsergés. És a tavaszi hajnal. Ezek elszállnak. A tavaszi hajnal is elszáll, de ott marad egy ideig a lélekben. Egy ideig a lélekben nem lesz este. Nem lesz utastömeg, bosszantó kollégák, ordító főnök, Orbán Viktor, Simicska Lajos, Putyin, szakadárok, dzsihadisták. Lehet, hogy ez is csak olyan, mint a vicc. Régi vicc, biztosan ismeritek amikor valaki választhat, hogy a Pokol melyik bugyrába kerül. Itt embereket sütögetnek, ott forró olajban főzik őket, amott viszont csak egy nagy dézsa meleg szarban üldögélnek, és pipáznak. Ezt választom, mondja az ember. Jó, válaszolja a kísérő ördög, ugorj be. Beugrik, éppen rágyújtana, amikor megszólal az ördög: vége a cigarettaszünetnek. Lebukni!
Szóval, lehet, hogy az ilyen hajnalok is csak cigarettaszünetek. Sőt biztos. De ameddig itt csicseregnek a madarak az ablak előtt, kit érdekel?

Filmajánló...

Ma esti élményem, de nem is tudom, hogy nem írtam még róluk. Azt hiszem fordulóponthoz értem velük kapcsolatosan vagy legalábbis kissé kiengedtem. 
Egészen a ma estig borzalmasan haragudtam rájuk. Miért is? Talán mert önként keresik azokat a helyzeteteket aminek normális ember örül,  hogy elkerüli. 
Hegymászók!  Különleges fajta.
Úgy tűnik, hogy néhány embernek túl sok az energiája, ha hajlandó és képes napokon és heteken keresztül csámborogni a  sziklákon. Mi lenne, ha megnéznénk, hogy mennyi energiát adnak ki magukból a munkájuk során?! Ezután talán nem csodálkoznánk, hogy a gazdaságunk néha-néha megakad. Ismerek sokkal kellemesebb, kényelmesebb és olcsóbb módszert arra, hogy hogyan rongáljuk meg az egészséges szervezetet arról nem is beszélve, hogy baj esetén aztán riogatjuk a helyi mentő alakulatot akiket nyilván a rendes adófizetők tartanak fent de nem vagyok biztos abban, hogy épp ilyen célokra. 

Zavarni a hegyi szolgálatot, a gondnokokat, a rendőrséget, lavinakutyákat, és mit tudom én, még kit, a hegyeken és völgyeken keresztül, a maguk földi maradványaival, tekintet nélkül az időjárásra. Nem volna a társadalom számára figyelmesebb és humánusabb, és maguk, hegymászók számára kényelmesebb és méltóságteljesebb feketébe öltözni, írni egy érthető végrendeletet, inni egy utolsót, és megereszteni a gázt?

Egészében véve nincs ellenvetésem a hegymászók ellen, csak úgy eszembe jutott, hogy legjobb volna őket egy tehervonatra tenni, és egy-két évre bányába vagy a határra küldeni, hogy hasznosítsák az erejüket és megtartsák jó kondíciójukat társadalmilag hasznos munkában.

Aztán ma este megnéztem ezt a filmet. Nem azt mondom, hogy szívem csücskévé váltak, de talán kicsit felengedtem velük kapcsolatban. 

Belegondoltam, vajon milyen alapon ítélem őket, hiszen a mai ingerszegény legjobb szóval kaotikus világunkban kell valami amiben úgy érezzük, végre élünk. 

Végtelenül hálás vagyok a természetemnek, hogy olyan hobbim és feltöltődési lehetőségem van ami, egyrészt jóval olcsóbb, másrészt korántsem ilyen veszélyes, de istenem nem fotózhat mindenki, aki néha elfárad vagy újabb energiakészletre van szüksége. Öregszem és megértőbb lettem vagy megértőbb vagyok tehát tuti öregszem mindegy is. 

Minden esetre a főszereplő egyetlen mondata megragadott és az élet összes területére igaznak tűnik számomra miszerint, vannak helyzetek, amikor muszáj döntenünk méghozzá pillanatok alatt. Ilyenkor már az sem kérdés, hogy helytelen vagy nem. A kérdés sokkal inkább az, ha nem döntünk, akkor végünk van. 

Mindenképp tanulságos az biztos és ha van időtök most a locsolás vagy a locsoltatás  nyugalmasabb intervallumában megnézni, hát én merem ajánlani. Az tény, hogy kimozdít a nulláról.

Link: https://www.youtube.com/watch?v=_8fRkCu26rU

A végtelen érintése. Hm....nincs ingyen, ahogy semmi a világon.

Jó szórakozást hozzá!

Na és nagyon kellemes, nyugalmas húsvétot mindenkinek!

Szereret-dij

Úgy döntöttem, szeretet-díjat adományozok – a kifejezés rendelkezik mindazon tulajdonságokkal, amelyek manapság a kirobbanó közéleti sikerhez szükségesek: elcsépelt, primitív és undorító ragacsos módon szirupos-szentimentális hazugság. Mai jelöltem az az anyuka, aki a Kika parkolojaban hangosan ordítozott a férjével nocsak magyarul.

- Mit képzelsz, talán állva fog a gyerek tanulni? Igenis tudd meg, hogy a gyerekemnek rózsaszín forgószéket akarok az íróasztala mögé!

Bár a magas érzelmi hőfokon izzó elismerés pátoszához talán méltatlan, ugyanitt fejezném ki sajnálkozásomat, hogy itt nincsenek olyan fogadóirodák, mint az Egyesült Királyságban, ahol bármire lehet fogadni. Este még igen kedvezőtlen odds-ok ellenében is hajlandó lettem volna megtenni, hogy 2 éven belül elválnak.