Half a World Away!

Nem szerethet bennünket mindenki legjobb indulatunk ellenére sem. 

...Hiheted azt, hogy tudod ki vagyok..elfogadom a nézőpontod!..Ott, ahol Te állsz, tökéletesen úgy hathat minden,  ahogy tapasztalod, ahogy megéled vagy ahogy leírod nekem!..Igen, számodra az vagyok, akit csak szeretnél!..Ha a saját valóságodban felruházol tulajdonságokkal, melyek alapján meg- ill. elítélhetsz, akkor én valószínűleg sosem fogok tudni kitörni elméd erre a célra kovácsolt kalitkájából!..Azonban a saját valóságom -amit sosem próbáltam Rád erőszakolni, mindig inkább csak megosztani Veled- azt mondatja velem, hogy mutassak be egy történetet Neked!..Meséljek egy emberről..aki még mindig bízik a régi értékekben, s hiszi, hogy valós érzelmeket adva, valósakat kaphat is vissza..aki igazi énjét néha olyan burokba rejti, hogy csak azok érjenek hozzá, akik átlátnak a szürke hétköznapok köd-fátyolán..aki valójában nagyon tud szeretni abban a világban, ahol az ünnep is a bankok ünnepévé válik, hisz sokan azt hiszik minél drágábbat adunk, annál nagyobb a szeretetünk..s ha egyszer az objektív valóságomat tudnád érzékelni, talán Te is megszerethetnéd a világomat...

Egy valamit, kérlek, ne felejts el azonban: Nálad sosem lehetek több..csak Általad!...

Holnaptól Advent! Nem akarok negatív gondolatokkal foglalkozni. Nálam véget ért ilyen szinten az év. Azokkal szeretnék foglalkozni, akik mellettem állnak és akik mellett állhatok, de nem feledem azokat sem, akik a túl parton vannak és onnan érintettek meg valamivel, hiszen, ahogy mondtam, általatok vagyok több, s reményem szerint én is adtam Nektek valamit, ha mást nem, egyetlen pillanatot, ami elgondolkodtatott, megállított egy kicsit vagy csak úgy a szépérzéketeket érintette. 

Osztozzunk hát a szeretet nevű valamin, amiről egyre többet beszélünk és egyre kevésbé értünk!

Szeretetteljes Adventet és kellemesen izgalmas várakozást  szeretteimnek, barátaimnak, ismerőseimnek és  nem utolsó sorban minden kedves olvasómnak! 

Kecskeméti Hajnal

A lélekháló.

A család nem csak rokoni kapcsolat..a család -szentély!..Egymással együtt élő, mégis külön egyediséggel, személyiséggel rendelkező lelkek sorsközössége!..Az elköteleződés, a szeretet, s a gyengédség által a tagok közé, s köré szőtt lélek-háló ez, mely mágikus része az életnek!..Gyermeki ártatlanság, kielégíthetetlen kíváncsiság, s elhivatottság, jóra való képesség előcsalogatása, valamint gondoskodó felelősségtudat ....-ez az, ami a családot meghatározza, s keretek között tartja!..Ha mindannyian teszünk érte, hogy a "családi tűz" mindig megfelelő hőmérsékletű legyen, ha minden résztvevő együtt óhajtja, hogy a "családi kör" megfelelő harmóniájú legyen, s ha mindenki azért imádkozik, hogy jól alakuljon a saját, s közeli hozzátartozói élete..akkor elmondhatjuk: 

haza érkeztünk!

A szenvedés nyoma...

...Létezik egy legenda arról, hogy a gepárdnak miért olyan a tekintete, amilyen..Azt mondják, hogy egyszer..nagyon-nagyon régen..egy anya-állat sajnálatos esemény kapcsán elvesztette a kicsinyét!..Végtelenül szomorú lett miatta, aztán a fájdalma súlyos fizikai jelekben öltött testet: annyira és olyan hosszú időn át folyt a könnye, hogy szemei alatt két, hosszú csíkban kimarta orcáját!.. Mai napig, ha ezen nagyszerű állat arcát s szemeit nézem, látom az örök szomorúság, szenvedés nyomát..amit hihetetlen  méltósággal, kimértséggel visel ez a pompás ragadozó!...

Hangulat

Néha azon gondolkozom, milyen más tud lenni egy nap, ha úgy indul, hogy a kora reggeli fény lágyan, finoman bevilágít az ablakon, épp csak hogy ne zavarjon rásimul valamire átvilágítva azt, és az  abban a pillanatban teljesen más képet mutat.
Vajon én vagyok az egyetlen degenerált, akinek a napját 100 százalékosan befolyásolja, hogy ébredéskor milyen zene villan az agyába?
Ahogy telnek az évek, úgy vagyok egyre kíváncsibb a világra, annak csodálatos egyszerűségére.
Ilyenné kell tennem az életemet!

Most tanulom...

...hogy  van sok minden  körülöttem, ami értékes. 
Ha találkoznánk, megfogná  a kezem és megpuszilna, ha elmennék magához ölelne és a fülembe suttogná, mennyire fontos vagyok neki. Mai napig minden rezdülésemet figyeli, csak én vagyok, ha beszélünk, figyelem, ahogy meséli a gondjait. Egy csöpp ideig fenntartja az illúziót, hogy soha nem hagytam el, hogy soha nem bántott, fenntartom az illúziót, hogy nem haragszom, hiszen nem is vagyok dühös. Ha  eltűnök a látóteréből, érdeklődve vár vissza. Minden mosolyomat nyilvántartja, minden gondolatomat megérzi, minden hangulatomat tudja és emlékszik rá, kérdez, ha szomorú vagyok, örül, ha nevetek és őrzi a képeimet.  Ott vagyok, ha nem vagyok ott, visszajön, ha elment. Ő  egyfajta biztonság, egymás menekülései vagyunk. 
...és erre én még csak most jöttem rá.  Hogy én mekkora hülye vagyok.

Secret Garden - Thank You
Igen! Köszönöm Neked! 

Szexi fotók.

Húúhhh nagy témába kezdek ezzel. A teljesség igénye nélkül megpróbálom körbejárni ezt a fotós és a nő szempontjából, ill. az én szemszögemből.
Nagyon sokan kerestek olyan kéréssel, hogy fehérneműs fotókat szeretnétek magatoknak és nem utolsó sorban a párjaitoknak ajándékba, meglepetésnek. Épp egy ilyen modellem mondta - szerintem találóan -, hogy minden nő életében legalább egyszer szeretné olyannak látni és láttatni magát, amilyennek nagyon ritkán, rosszabb esetben egyáltalán nem láthatóak. Nem akarok belemenni abba az örök divat kérdéskörbe, hogy egy nőnek hányféle státuszban kell megfelelnie a mai világban, hiszen lerágott csont, de ettől még igaz. Azt viszont maximálisan osztom, hogy ha egy örökösen feleség, anya, háziasszony, dolgozó nő szerepében lévő nő, aki gyorsan felránt egy farmert poloval, -hiszen ez a praktikus - smink nélkül és mindenféle pompa nélkül átrohanva az életén, átad a párjának néhány ízlésesen szexi képet, amivel mint egy megállítja az időt egy pillanatra, nagy meglepetés tud lenni. Ilyenkor nyugtázhatja a férfi, hogy tulajdonképpen egy csodás nő a párja még, ha az említett életmód miatt ez időnként a háttérbe szorul is.
Tehát kedves női modelljeim én ezt nagyon meg tudom érteni. Vonatkozik ez férfiakra is bár ők nem nagyon keresnek, pedig nagyon szeretnék ilyet is készíteni. 

A kérdéssel egyetlen problémám van. Sokan kértek referencia fotókat, amik rendelkezésemre állnak természetesen, de sajnos nem tudom őket publikálni, hiszen nálam mindig a modell akarata a szent és ha ő nem adja beleegyezését, hát így jártunk. Kéréseiteket szigorúan tisztelem. A fotózás tehát egy bizalmi státusz is. Gondoljatok arra, hogy a megbízhatóság adott esetben nektek is jól jön majd. 
Egy másik kérdés, amit feltétlenül tisztáznunk kell! Különböztessük meg a pornográf témájú fotókat a szép női testről szóló akt-tól vagy az ízlésesen szexi képektől. Én kizárólag az utóbbi témákban utazom, mely témában a gyönyörű női test látványánál nincs szégyenérzet az alkotásnak szimbolikus mondanivalója van és a szépérzéket célozza és véletlenül sem  az erkölcsöt feszegeti. 
Minden nőben, férfiban vannak egyedi csodálni valók, amiket ki kell hangsúlyozni és vannak olyan dolgaink, aminek kapcsán az jut eszünkbe, hogy természetanya lehetett volna bőkezűbb, ezeket általában kendőzzük. Persze nem túlságosan, hiszen aki bennünket szeret, az ezekkel az apró hibákkal együtt teszi. 
Itt elmondom még egyszer, hogy kisebb korrigációkkal segítem a szép látványt. Az alakformáló szalon nem nálam van. A valóságtól túlságosan elrugaszkodó, igaztalan dolgokhoz nem asszisztálnék. Köszönöm a megértéseteket!
Köszönöm továbbá Mártinak és az örökös modellemnek Eninek az alábbi képek publikásához való hozzájárulást.
Márti.
Nagyon szép kreol bőr, fekete haj, fekete szemekkel. Mediterránba hajló karaktere láttán, méltán csillan fel egy fotós szeme. Közvetlen, vidám lány lévén gyorsan oldódott a kamera előtt. Öröm volt vele is dolgozni. Ezen felbuzdulva folytatás következik majd. 

Maxi két éves.

Mintha tegnap lett volna még, hogy megszületett, most meg hibátlanul kezeli a tabletet, amiből a nagyok tévedésének köszönhetően most kettőt is bekaszált. 

Drága Maximám! 
Nagyon sok boldogságot kíván neked a családod erőben, egészségben!

Most ajándékokat kapsz. Ezen a napon. A születésed napján. Sok-sok meglepetést. Sok-sok dobozban, csomagban. Ám az igazi Ajándék nem a dobozokban van, nem szép papírokkal becsomagolva. Az Ajándék másutt van. Az Ajándék, az igazi, éppen az, aki mindezeket kapja. Te magad vagy az Ajándék. Mert megszülettél. Mert csodás része lettél a világnak. Ajándéka.

Csitáry-Hock Tamás

Magányba zárva

Mindenekelőtt a szerelem két ember közös élménye – de az a tény, hogy közös élmény, még nem jelenti, hogy egyforma élmény mind a két ember számára. A szerelmes és a szeretett személy különböző égtájakról jönnek. A szeretett személy gyakorta csak kiváltója annak a felhalmozódott szerelemnek, ami addig a pillanatig mozdulatlanul lappangott a szerelmesben. S valahogy minden szerelmes tudja ezt. Érzi a lelkében, hogy szerelme magányos érzés. Új, különös magányban találja magát, s ettől az érzéstől szenved. Így hát a szerelmes csupán egyvalamit tehet: tőle telhetően őriznie kell magában szerelmét, egy egész új világot kell teremtenie – egy feszült, különös, önmagában teljes világot.

Csak úgy...

Ma reggeli felismerésem annyira mély, ha kicsit nyálasabb lenne, elmenne coelhonak.
Rájöttem, hogy nem tudom az életet elképzelni nélkülem.
Szerintem kellenek ezek a frappáns, rövid életesszenciális bölcsességek, amik átsegítenek a nehéz
pillanatokon.
Mosolyogj és a világ kiveri a fogaidat.
Ennyi.
Hoppá! Mit gondoltok? Van abban valami agresszió, ha valaki úgy fejez be egy gondolatmenetet, hogy: - Ennyi?
Aztán van, hogy csak úgy olvasgatok társkeresésről, erről-arról. Olyan sokszor találkozom azzal a kiírással, hogy "nem keresek senkit". Azzal viszont még sosem, hogy "nem senkit keresek". Nem jobban hangzik így? Lehet persze, csak idő kérdése.
Azt hiszem felfüggesztem a gondolkodást erre a hétre.

Karácsonyi fotózás

Letzte Woche hatte ich das Vergnügen, eine sehr liebevolle Familie ablichten zu dürfen.
Man konnte förmlich die Liebe innerhalb der Familienbande spüren, es war einfach greifbar, im liebevollen Umgang miteinander und im Geduld wie sie mit ihren zwei Kleinkindern während der knapp drei Stunden "Arbeit" umgingen.
Leon (19 Monate) und Sophia (3 Wochen) waren so entzückend, es war eine Freude ihre Momente festzuhalten.
Es war mir eine große Freude sie kennengelernt zu haben, solche Momente bereichern mein Schaffen.
Ich danke euch für das entgegengebrachte Vertrauen und wünsche euch viel Freude beim Behalten und Weiterverschenken eurer Bilder.
Vorab wünsche ich euch ein gesegnetes Weihnachtsfest und ein liebevolles, glückliches neues Jahr!

A múlt héten abban a megtiszteltetsében volt részem, hogy egy nagyon szeretetteljes családot örökíthettem meg. 
Szinte kézzelfogható volt a szeretet e családi köteléken belül, ez megnyilvánult a szeretetteljes viselkedésben egymással és a a türelemben, ahogyan ők a két kisgyermekkel a közel három órás "munka" alatt viselkedtek. 
Leon 19 hónapos és Sophia három hetes. Annyira lenyűgözőek voltak, hogy öröm volt a pillanataikat megörökíteni. 
Nagy örömmel tölt el, hogy őket megismerhettem. Ilyen pillanatok gazdagítják a munkámat. 
Köszönöm Nektek az elém terjesztett bizalmat és a továbbiakban sok örömöt kívánok a képeitek megtartásában és tovább ajándékozásában! Előre is kívánok Nektek áldással teljes Karácsonyi Ünnepeket és szeretetteljes és boldogságban gazdag Új Esztendőt!

Újdonság Nektek! Akrilüveg fotók

Piackutatást végzek, mennyire érdekelne benneteket az akrilüveg fotó.
Miről is van szó:

Digitális fényképeitek közvetlenül az akrilüveg felületére nyomtatását jelenti. . Az akrilüveg különleges mélységet , színtelítettséget sőt élességet ad legszebb fényképeiteknek. Ezeket a hatásokat más módon elérni nem lehet.  Igény szerint ügyesebbeknek megvilágítható. Élvastagság 4 mm.
Méreteket tekintve lehetnek hagyományosak vagyis a levelezőlap nagyságtól az A4: A3, 40x60, 40x40, 120x50stb. adott esetben korlátozottan egyedi méretek. 
Témájukat tekintve bármi lehet a fotón. Tájképek, konyhai témájúak, portrék, aktok, családi fotók, bármi a világon. 
Csak a magam által készített fotókkal dolgozom. Így tudom garantálni a minőséget felbontás vonatkozásában. 

Felfüggesztés

---

Szinte lebeg a kép a falon

A plexiüveg, a fotó és a hátsó lap összeállított együttesét egy elölről nem látható, a képhez képest kisebb méretű akasztóhoz rögzül, ami egyben távtartóként is szolgál a kép és a fal között, ezzel olyan hatást kölcsönöz a képnek, mintha az a levegőben lógna.

Az árlitsa készítése folyamatban van. A megrendeléstől az átadásig 2 hét telik el. 

Addig is ízlegessétek ezt a szerintem nagyon praktikus és szép témát! 

Kérdésekkel nyugodtan forduljatok hozzám!

Üdvözlet mindenkinek!

Dilemma...

Nagyon kedves osztrák családot fotóztam. 25 képet rendeltek, de legalább 40 db olyan szép van, amiért sajog az ember szíve kidobni, megtartani minek? Illetve egy éven át mindenkiét őrzöm az archívumban, de az nekik hol érdekes, ha nem kapják meg.
Azt gondoltam, karácsonyra megajándékozom őket még 15 darabbal. Hogy fognak örülni. Már háromszor írtak tegnap óta, hogy mikor lesz kész mert annyira várják.
Van ennek a fotózásnak millió pozitív mellékterméke. Melléktermék? Sokszor érzem, hogy az örömük mélyebben meghat, mint bármi más. Megismerni olyan embereket, akiket egyébként szinte biztos, hogy soha nem látnék és nézni azt a boldogságot, amit én okoztam. 
Ilyenkor úgy megtelik a lelkem és a tüdőm, hogy el nem lehet mondani. Semmiért nem adnám ezeket az érzéseket. 
A szemeim továbbra is gyulladtak. Visin szemcseppet kell szereznem.
Fő a húsleves és a marhapörkölt, s közben szól ez a csodálatos zene. Hm...micsoda feeling.
Ez ne hagyjon el!
Lélekben gazdag hétvégét nektek kedves olvasóim!

Baudler

A nagy orosz tajgában Iván bácsi hazamegy a munkából, leül az asztalhoz és megkérdi a feleségét:
- Scsi van?
Az asszony elé teszi a scsit, Iván bácsi megeszi, majd elmegy lefeküdni.
Így megy ez ötven éven keresztül, amikor aztán egyszer az asszony megelégeli a dolgot, és megkérdezi a férjét:
- Te, Iván! Miért van az, hogy hazajössz, mindig megkérdezed van-e scsi, megeszed, elmész lefeküdni, de soha sem beszélgetünk?
- Rendben - sóhajt Iván bácsi. - Mi a véleményed Baudler költészetéről?
- Ki az a Baudler?
- Khmmmmmm.....
- Scsi van?

Válasz Z-nek, aki azt írta, nem minden bejegyzésem érthető teljesen.
Kedves Z!
Ajánlom a barlangrajzokat!

Miért vállalják az öngyilkosságot az arabok?

Az egész világ azt kérdezi, vajon az arab terroristák (nem azok, akik a világ más részein élnek) miért vágynak olyan hevesen az öngyilkosságra.
Elemezzük végig a helyzetet.

1. Tilos a házasság elõtti nemi élet.
2. Nincsenek prostituáltak.
3. Tilosak a szeszes italok.
4. Tilosak a bárok.
5. Tilos a tévé.
6. Tilos az internet.
7. Tilos a sport, a stadionok, az ünnepek stb.
8. Tilos a házasságtörés.
9. Tilos sertéshúst enni. (Gondoljunk csak a roston sült csülökre.)
10. Mindenfelé homok, és sehol egy terepjáró, hogy lehetne egy kicsit szórakozni.
11. Ruhák helyett csuhák.
12. Csak jobb kézzel lehet enni, mert a ballal a segged törlöd.
13. Tilos a vécépapír, mintha az élet nem lenne enélkül is elég bonyolult.
14. Nem lehet borotválkozni.
15. Nem lehet zuhanyozni.
16. Tilos a külföldi zene.
17. Tilos a rádió.
18. A roston sült szamárhúsból készül, és tevetrágya ég alatta.
19. Az asszonyok zsákformájú ruhát hordanak, és mindig fátyol takarja õket.
20. Mások választanak neked feleséget.
21. A feleséged annyira be van csomagolva, hogy csak egy fél év után derül ki róla, hogy szakállas.

És ha valaki elég meggyõzõen mondja el neked, hogy ha meghalsz, a paradicsomba kerülsz, ahol meglesz mindened, amit a földön nem kaptál meg, .....hát a jó francba, most mondd, nem lennél öngyilkos te is!!!???
:)))))

Találkozások

Minden ember valamilyen céllal érkezik egy másik ember életébe.
Több milliárd ember él a Földön. És Te mégis pont ezekkel az emberekkel találkozol. Gondold csak végig, szerinted véletlen? Ugyan, hát hogyan is lehetne!
Van, akinek elég csak egyszer besétálnia, hogy lásd és tudd, mi dolgod van vele az életben. De másnak el kell sétálni ezerszer, míg egyáltalán az életed része lesz. Akár csak egy éjjelre, de lehet a halálod napjáig marad. Lehet, az ötödik ember, akit holnap látsz az utcán, fél év múlva melletted ébred. Vagy, akivel eddig csak maximum köszöntetek, hirtelen az egyik legfontosabb szereplő lesz az életedben.Mindennek és mindenkinek megvan a saját ideje. Annak is, hogy kiderüljön a találkozás oka. Ehhez sokszor rengeteg idő kell. De, amikor rájössz, azt is megtudod, miért pont akkor kellett megtudnod mindezt.
Te nem tudod, de az élet tudja, mikor és mennyit bírsz el valójában. Ennek megfelelően küldi a segítőidet az életedbe. Mert mindenki egy segítő. Mindenki, akivel kapcsolatba kerülsz, egy apró kis darabot hordoz belőled. És pont akkor jönnek, amikor ezt a darabot magadba kell illesztened. Akár a szívedbe, akár a lelkedbe, akár a testedbe. Ezért kell nyitottnak lenned és ezért kell menned. Ezért nem állhatsz egy helyben, hanem haladnod az úton nyitott szemmel. Mert az élet folyamatosan küldi az embereket. Bíznod kell ebben az ösztönödben. Nem tudsz rosszul választani. Mert, ha az a választás éppen pokoli kínokhoz is vezet, Neked akkor éppen arra volt szükséged, de ezt majd csak később érted meg.
Minden ember okkal érkezik az életedbe. Fogadd el és fogadd be. Az idő majd úgyis megmutatja, ki milyen céllal érkezett. Te is okkal érkezel mások életébe, Te is mások darabjait hordozod saját magadban…

..és még valami! 

Ha valamit nem bírsz felemelni, legyen erőd lent hagyni!

I Miss You

A fotózás utolsó szakasza az utógondozás és megmondom őszintén, ennek a résznek a fény, kontraszt, fókusz kontrollja ill. effektek próbálgatása nagy lázban tart. Azt hiszem ezt a részt szeretem a legjobban. Utolsó lépésben következik a bőr gondozása egyrészt azért mert egy arcon, testen mindig vannak olyan hibák, amiket nem biztos, hogy mutatni kívánunk egy szépen rögzített pillanaton. Másrészt a tükrös DSLR-ek már olyan élességgel dolgoznak, hogy képesek az apró hibát úgy felnagyítani, hogy az életben sincs olyan csúnya. Retusálás 30-40 vagy több fotón. El tudjátok képzelni? Ez a rész nem a kedvencem és közben nagyon unom magam. 
Ezért ma megszakítottam és a szünetben készítettünk néhány képet az örökös modellemmel (kisebbik leányzóm) és az igen jó hangulatban lévő kis uncsikámmal. 
Újra feljött bennem az érzés, mennyire imádom az objektívemet és az egész felszerelést úgy, ahogy van. 
Én egész nap zenét hallgatok, ha tehetem. Csend soha nincs nálam. A blog hátterében felcsendülő zene pedig azért maradt meg, mert amikor Amerikában dolgoztam majd egy évet, lelkileg a poklot megjártam a családom hiánya miatt és egyszer a Broadway-n sétálva meghallottam ezt a régi Headway számot, amit annyiszor hallgattunk együtt. 
Emlékszem, fizikai fájdalmat éreztem. Le kellett ülnöm, hogy a könnyeimnek időt hagyjak legördülni és felszáradni. Körülöttem egész New York ünnepelt. Jó kedvű utcai táncosok, millió boldog turista, helybeli lakosok és én ültem belezsugorodva abba a végtelen szomorú kis világomban, amibe a fájdalom kényszerített. 
Nem tudom eléggé hálálni a mindenhatónak, hogy immáron 4 éve újra együtt a családom és nap nincs, hogy ne találkoznánk, beszélnénk egymással.
Mindenkinek, aki élete család nélküli, nehéz szakaszát éli kívánom tiszta, őszinte szívvel, hogy mielőbb lehessenek újra együtt és soha többé semmi ne szakítsa el őket egymástól semmi. 
Azt mondják soha ne vedd természetesnek, ha jó sorsod egy könnyebb szakaszt ad neked. 
Minden nap a sors kegyeltjének érzem magam. 
Köszönöm.

Olvastam...

...de, mintha én fogalmaztam volna. 
Vágyok egy ölelést, egy olyat, ami mer elengedni. Aki nem tart görcsösen, nem szorít, csak annyira, amennyire kell, és addig, ameddig jólesik. Nem húz magához szorosabban, ha menni akarsz. Tudja, hogy el kell engednie, és azt is, hogy vissza fogsz jönni hozzá. Mert az, hogy elmész, nem azt jelenti, hogy más kell. Egyszerűen csak annyi van, hogy neked is van két lábad, meg neki is... és nyilván, nem véletlenül...

Egy kedves barátom kedvéért pedig újra James Morrison, de most mélázós verzióban. 


Még valami! 

 Similis simili gaudet - azaz, nem hiszek az ellentétek vonzásában!!!

A halál és én

Minden évben elsunnyogom a halottak napját, nem posztolok szem nem marad szárazon mémeket, nem járok temetőbe de ez az első év, amikor könyörtelenül választ várva fordulok önmagamhoz a miértet tekintve. 
Úgy gondolom nem a halottak sírjaihoz kell kivándorolni és élő virágokat helyezni iszonyatos összegekért a sirjaikra...amiről ők már semmit sem tudnak...és kárpótolni sem tudjuk őket a sérelmekért vagy a mulasztásunkért....a virágokat gyakran ellopják újra eladják mert a kegyelet ma már kiment a divatból..és sem a tisztességnek sem a becsületnek sem az életnek de még a halálnak sem adják meg azt a különleges odafigyelést...

Van az az átszellemülés...amikor újra gondoljuk az életünk értelmét....hová is tartunk-..mit szeretnénk elérni az életben még..és azt hogyan valósítsuk meg... milyen úton érjük el...
Szerintem mindenki átgondolja időnként a saját viszonyát a halál gondolatához. Ilyenkor egy kicsit átértékelődnek a kapcsolataink, az életünk és ami fontos, hogy ez jóval azelőtt történik meg, mielőtt egy nagyobb törés váltaná ki. Habár fiatalnak gondolom magam, de időről időre szeretem ezt tudatosítani magamban. Haláltudat. Lehet ezt gyakorolni vagy erre készülni? Ez egy nagyon lassú folyamat és ki mondja meg hol kezdődik? Igen. Ha más nem, tudomásul kell venni a tényt. Természetes, hogy félelemmel és szorongással gondolunk erre. Olyan ez, mint amikor hosszú ideig felhagyunk az edzéssel és amikor újra kezdjük, fáj mindenünk. Aztán, ahogy folytatjuk fellazulnak az izmok,  a szalagok és végre spárgát dob a tudat.  Megtanulunk gyászolni, elengedni. 
Az apám nem ilyenkor jut eszembe igazán. Kapcsolatunk nagyon szerencsétlenül alakult, de megtanultam tisztelni azt, amit ő adott az élethez nekem mert adott. Nem keveset. Olyan dolgokat, amik nélkül nem az az ember lennék, aki most vagyok.... jó értelemben.  Nem tudtam vele megbeszélni, amit még szerettem volna. A rosszul értelmezett büszkeség mindkettőnkben dolgozott és azt az űrt, ami emiatt kialakult köztünk már csak azzal csillapíthatom, hogy azon vagyok, az én szeretteim ne érezhessék ezt a fajta űrt. Ha éreznek csak annyit érezzenek adott esetben, hogy tanultak valamit az életvitelemből, amitől olyannokká váltak, amilyenekké.....jó értelemben. 

A dugó...

Most olvastam, meg kell veletek osztanom. :)))))

"Reggeli telefonozás apámmal:
-Szevasz fater, mi a helyzet?
-Szevasz gyerek! Hát szerintem most 250 évig a kanapén fogok aludni! 
-Mit csináltál már megint?
-Az úgy volt, hogy bevittem anyádat a Balatonba. Nem tud úszni ugye és nagyon fél a víztől. Felpumpáltam a krokodilos matracot, rátettem anyádat és elindultunk a Balcsiba.
-Juj ez nagyon romi! 
-Ugye? Na lényeg a lényeg, nagyon sokat mentünk...mármint én mentem, ő meg héderelt a matracon, mikor már azt éreztem, hogy nem ér le a lábam...kurva jó volt...akkor anyád szerintem napszúrást kapott, mert nekiállt pampogni, hogy ő valami izgalomra vágyik, meg még élni akar, meg olyan jó lenne valami új élmény, meg változás, meg ilyesmi...és ezt csak mondta mondta mondtaaaaaaa...
-Tényleg csak a napszúrás lehetett. És mit reagáltál?
-Hát egy ideig csendben hallgattam, aztán kihúztam a matracból a dugót és fütyürészve elindultam a part felé...
-  Mekkora tróger vagy! És anyám mit csinált?
- Hát képzeld el, egyből elmúlt a napszúrása és ahogy kapálódzva küzdött a vízben, odaúsztam hozzá és megmentettem. Na, egyből férfi voltam gondolhatod!
-Hős vagy Fater, hős!
-Á, semmi az egész. De azért rájöttem valamire.
Ha 60 felett férfinak akarod érezni magad, akkor már nem bedugni kell a dugót,hanem kihúzni!! "

Az Internetes életünk nem a valóság, ezt mindenki tudja, érzi, ugye?! Ugye??
De az érzések, amiket megélünk, a gondolataink, amelyek születnek az itt kialakult és megrekedt  vagy valós ismerkedések nyomán, azok már az életünkhöz tartoznak. 
Színesítik, árnyékolják, árnyalják, esetleg elhomályosítják a hétköznapjainkat. (tegye fel a kezét, aki nem így van ezzel!!)

You Give Me Something

Szóval nem kevés, amit kapunk, egymástól. Szerintem.

Ma ilyen kissé hálás hangulatban ébredtem, és ez a zene nagyon illik hozzá!!! 

Perfect day

Szeretjük hinni, hogy az agy mindenre képes, hogy nincs olyan, amit ne tudnánk megtanulni, elsajátítani, ha rászánjuk magunkat. De (...) vannak dolgok, amikre az agy nem képes. Olykor, amikor megoldhatatlan problémával állunk szemben, nem az agy képes azt megoldani, hanem a szív. ..és amikor ezt felismerjük, kitágul a szem, a tüdő, a mellkas, kitisztul a fej, az értelem.  
Innentől kezdve megérted, hogy ami körülvesz minden lehet a tiéd. Érte kell nyúlni csupán. Lépéseket tenni érte és azért, hogy ez megmaradjon, amíg csak lehet.